Női egyenlőtlenség - Top 10

Halász Kata  2010.10.13. 7:57

A nők emberi jogainak szisztematikus sárba tiprása nem újkeletű probléma az ázsiai és afrikai államok többségében...

...függetlenül az országok vallási és politikai berendezkedésétől. Számos kormányzat rutinos a civil társadalom elnyomásában a sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadság útján, mely korlátozások egyformán érintik mindkét nemet. Mindezek mellett a nők ártatlan céltáblái a vallási és kulturális alapú negatív megkülönböztetéseknek is, mely a nyugati társadalmakban élő nőtársaiknak elképzelhetetlen és felfoghatatlan. A család, büntető- és állampolgári jogok a nőket a férfiak alá rendelik, ezzel legálisan is aláásva a gyengébbik nem szabad mozgásterét. A nőket a társadalom másodrendű tagjainak tekintik, kiskorúsítják őket, és törvényes felügyeletet a család fejeként tekintett, kizárólagos döntéshozói szerepbe emelt férfirokonok gyakorolhatják. Nincs mit csodálkozni azon, hogy mindezek eredményeképpen folyamatosan nő a nőkre irányuló erőszakos cselekedetek száma. A férfiak esélyegyenlőségről vallott elvei között többek között szerepel az is, hogy: „minden nő egyenlő, csak az én feleségem nem”.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem ezek a megkövült szokások jelentik a muszlim vallás lényegét, szűklátókörű az, aki csupán ezek alapján ítél meg egy vallást. Ezek az előírások évszázadokkal, évezredekkel korábban születtek és mindig akadt olyan csoport, mely a modernizáció útjában állva kívánta megerősíteni saját hatalmát. Ennek legprimitívebb eszköze az állandó ellenségeskedés és félelem légkörének fenntartása. A férfiaknak természetesen nem áll érdekében változtatni a szokásokon, hiszen így kiélhetik állati ösztöneiket a vallás szabályai mögé bújva.

10. Járművezetés

Szaúd-Arábiában tilos a nőknek bármilyen járművet vezetni – ebbe a kerékpár is beletartozik. Egyedül tehát a férfiak szerezhetnek jogosítványt, de ők csak azokkal a nőkkel ülhetnek egy autóban, akikkel rokoni kapcsolatban állnak. A királyság állandó problémája az a majd’ 400 ezer iskolás lány, akik nem használhatják a csak férfiak által vezethető iskolabuszokat. Ez komoly fejtörést okoz az Oktatási Minisztérium bársonyszékében trónoló erősebbik nem képviselőinek, akik áthidaló megoldásként „Al- Ameen”-eket, vagyis megbízható, hithű férfiakat toboroznak a probléma megoldására. Egy európai számára ezek a szokások nevetségesnek tűnhetnek, pedig véresen komolyak. Ezt bizonyítja az a 2002-es tűzeset, mely egy lányiskolát érintett és 15 életet követelt azért, mert a rendőrség erőszakkal megakadályozta, hogy a lányok fedetlen fejjel hagyják el az épületet. A történet azért idevágó, mert az Oktatási Minisztérium szándéka szerint a rendőrökhöz hasonló beállítottságú, azaz a vallást a nők életénél fontosabbnak tartó igazhitű buszvezetőket keresnek.

Szaúd-Arábia 1990-ben tiltotta meg hivatalosan a nőknek az autóvezetést. Egy 2004-es adat szerint a nők csaknem fele rendelkezik saját gépjárművel, de a kemény vallási szabályokban gyökerező tilalom csak az elmúlt években látszik valamelyest oldódni.

9. Ruházkodás

Az arab világban megszokott női ruházkodási szabályokon már egyre kevésbé lepődünk meg, igyekszünk toleránsak lenni, hiszen ez kultúrájuk szerves része. Hitük szerint az öltözet a nők tisztességét védi a külvilágtól. Mégis hihetetlen erejű, nagy érzelmi telítettségű vitákat képes kirobbantani, melyek napjainkban is borzolják Európa kedélyeit.

2001-ben a Lashar-e-Jabar névre hallgató katonai csoport azt követelte, hogy a kasmír muszlim nők nyilvánosan csak burkában jelenhessenek meg, mely a fejük búbjától a lábujjuk hegyéig elfedi az egész testet, a lélegzést és a látást pedig egy kis nyílás teszi lehetővé. Azok a nők, akik nem tesznek eleget a követelésnek, testi épségüket veszélyezteti. A fenyegetés valós, ezt az a két nő is megtapasztalhatta, akiknek arcába savat öntöttek a felháborodott férfiak, mert nem voltak hajlandók magukra ölteni a hagyományos öltözetet. A katonai csoport hasonló agresszivitással közelít a hindi nők felé, akik szemöldökük között nem viselnek bindit, továbbá támadástól tarthatnak azok a szikh nők is, akik hajukat nem takarják el a tradicionális színű kendővel.

8. A váláshoz való jog

Míg a régió számtalan országában a férfiak könnyedén felbonthatják házasságukat (ehhez a legtöbbször elég egy szóbeli nyilatkozatot tenniük), addig a nők lehetőségei erősen korlátozottak mind jogi, mint anyagi tekintetben. Libanonban egy súlyosan bántalmazott asszony kizárólag egy szemtanú vallomásával kezdeményezheti a házastársi kapcsolat megszűntetését; a fizikai bántalmazást bizonyító orvosi látlelet sem elegendő bizonyíték. Egyiptom engedékenyebb: a törvények lehetőséget adnak, hogy egy nő is kezdeményezhesse a válást, habár ezzel lemondani kényszerülnek a közös vagyoni javakról, ezen kívül a hozományukat értékét is ki kell fizetniük. Lényegében meg kell vásárolniuk a szabadságukat.

7. A tanuláshoz való jogok

Bár Afganisztánban a társadalmi korrektség megköveteli a lányok iskoláztatását, az olyan szokások, mint a fiúk és lányok szeparálása a harmadik osztály után, illetve azok az erőszakos fenyegetések, melyek az iskolába járó és az órákon résztvevő lánytanulókat érintik, útjában állnak a nők taníttatásának. Ehhez olyan általános szokások és szabályok is hozzájárulnak, hogy férfiak nem taníthatnak bizonyos korú lányokat, akiket a pubertáskor elérésekor azonnal kivesznek az iskolából. Így alakul ki egy ördögi kör: ha a család döntéshozó férfitagja az évszázados szabályok ellenére iskolába küldi kamaszlányát, a nőnemű tanárok alacsony száma miatt lehetetlenné válik a továbbtanulás. Ugyan a tálibok bukása után tapasztalható némi enyhülés, a nők még mindig keményen harcolnak alapvető jogaik korlátozása ellen. A fiatal afgán nők műveltsége szembeszökően alacsony: a 15-24 éves korosztály mindössze 18%-a tud olvasni! Bár az iskolába beíratott gyerekek száma az utóbbi években jelentősen megnőtt, a lányok aránya alig változott.

6. Az utazáshoz való jog

Egyiptomban, Szíriában és Bahreinben a férfiak törvényes joga, hogy indoklás nélkül megtiltsák feleségeiknek az ország elhagyását. Irakban, Líbiában, Jordániában, Marokkóban, Ománban és Jemenben a nők kizárólag férjük írásos engedélyével utazhatnak külföldre, amit házastársuk bármikor, bármilyen magyarázat nélkül megakadályozhat. Szaúd-Arábiában szintén engedélyre van szükség: bármelyik férfirokon írásos rábólintása szükséges, ha egy nő külföldre szeretne utazni vagy használni akarja a tömegközlekedési eszközök valamelyikét.

5. Bántalmazás és erőszak

Látható, hogy Ázsia és Afrika bizonyos országaiban a nő, mint önálló személyiség nem létezik. Testük felett a férfiak rendelkeznek, akik élet és halál urainak tekintik magukat és bár mindennapos probléma a családon belül erőszak, egyes államok jogrendszere egyszerűen nem tartalmazza ennek szankcionálását, mivel szerintük ez a magánélet része, ami az állam hatáskörén kívül esik. A bántalmazott nőkkel nem tud és nem is akar mit kezdeni a rendőrség, jobb híján hazaküldik őket. Szerencsére ma már léteznek menedéket nyújtó szervezetek, ahova segítségért fordulhatnak a szerencsétlen sorsú asszonyok. A jogrendszer súlyos hiányosságaira remek példa az a gyakorlat, hogy amennyiben az erőszakot tevő férfi hajlandó feleségül venni áldozatát, ejtik a vele kapcsolatos vádakat.

4. Felügyeleti jog

Bahreinben, ahol nincs törvénybe iktatott családjog, a bíróságoknak lehetőségük van arra, hogy tetszőleges indoklással megtagadják a nőknek a saját gyerekük feletti szülői felügyelet gyakorlását. 2003-ban pár bátor bahreini nőt becsületsértés vádjával ítéltek el, mert merészelték felemelni szavukat a fenti gyakorlat ellen.
A szaúdi nők helyzete sem rózsás: nem képviselhetik gyermekeiket a legtriviálisabb ügyekben sem, nem nyithatnak számukra bankszámlát, nem írathatják be őket az iskolába, nem kérhetnek ki iskolai dokumentumokat, és nem utazhatnak gyerekeikkel az apa írásos engedélye nélkül.

3. Állampolgárság

A régió több országában a nők nem rendelkeznek saját állampolgársággal, csak mint a férjük eltartottjaként léteznek. A szaúdi nők először 1999-ben kaphattak személyi igazolványt és bár útlevelük korábban is volt, de csak akkor utazhatnak külföldre, ha a férj engedélyt ad rá.

2. Szexuális leigázás

A régi sok országában tiltott a nagykorúak közötti házasságon kívüli szexuális együttlét. A marokkói büntető törvénykönyv a házasságon kívüli szexuális együttléttel kapcsolatban is szigorúbban bánik a nőkkel, mint a férfiakkal. A hajadon terhes nők pedig örülhetnek, ha csak bűnvádi eljárás indul ellenük. A marokkói törvények külön kitérnek arra, hogy az erőszak áldozata szűz volt-e vagy sem, azaz az elkövetővel szembeni büntetés mértéke függ az áldozat szexuális előéletétől.
Szaúd-Arábiában sem rózsás a helyzet: azokat a lányokat, akiket megbecstelenítettek, az apjuk még ma is nyilvánosan megfojtja. Az Egyesült Arab Emírségekben a házasságtörő asszonyokat halálra kövezik és a haladó gondolkodásúnak tartott Egyiptomban évente több, mint ezer kislányon végeznek brutális körülmetszést.

1. Leánygyermekek meggyilkolása

Kína születésszabályozási politikája burkoltan ugyan, de sokkal előnyösebb helyzetnek tartja, ha hímnemű az újszülött. Ez pedig ahhoz a sajnálatos következményhez vezet, hogy a legrettenetesebb eszközökhöz – szükségtelen abortusz, a csecsemő magára hagyása, gyerekgyilkosság – nyúlnak az anyák, ha az új jövevény kislány.
A születéskor várható nemek közötti arány normális esetben a következő lenne: 105 fiúra 100 lány jut. Ehhez képest a 0-4 éves korcsoportban a fiú/lány arányszám 114/100. Hasonló vagy inkább aggasztóbb a helyzet Indiában, ahol jelentősen több fiúgyermek születik és éli túl az első pár életévét, mint lány, köszönhetően a nőnemű magzatokon elvégzett abortuszok extrém számának. A fiú- és lánycsecsemők megoszlásának természetes aránya ijesztő mértékben eltorzult: egyes régiókban 1000 fiú esetén 950 helyett csak 300 lánnyal kell számolni!

Forrás: http://listverse.com/2008/11/20/10-extreme-examples-of-gender-inequality/

Hozzászólások

@

Küldés