Nők – rabszolgák

Šipošová Miroslava  2007.9.17. 7:05

Ha manapság azt mondják, a nők rabszolgák, biztosan mindenki a vallással keres valamilyen összefüggést.

Vagyis azzal a tanítással, amely többek között azt hirdeti, hogy a nő a férfi alárendeltje. Én viszont szeretném Önökkel megosztani azt az élményt, amelyet egy, az USA-ban élő nőkről -- rabszolgákról -- szóló dokumentumfilm adott nekem. Minden történetben közösek voltak a következő vonások: a keresztény hitvallás, az apa-családfenntartó, az állástalan, a háztartásról és a gyerekekről gondoskodó nő-anya.

Első történet: A férfi hazajön a munkából, a nő látja, hogy megérkezik a férje, kinyitja neki a bejárati ajtót, a férfi bemegy a házba, lerúgja a cipőjét, a jobbot és a balt más-más irányba. A nő felveszi, és a polcra helyezi a cipőt, felakasztja a kabátot, amit a férfi a földre dobott. A vacsora már készen van, a nő megterít a férfinak. A férfi eszik, iszik, aztán távozik az asztaltól. A nő csak ezután eszik a gyerekkel együtt, mert a férfinak járnak a legjobb falatok, és jól kell laknia. A nő a gyerekkel azt eszi, amit a férfi meghagy nekik. Ezután a nő elmossa és elrakja az edényeket, közben viszont még be kell kapcsolnia a tévét, párnát helyeznie a férfi lába alá, és italt vinnie neki.

Második történet: A nő a hároméves kislányának a következőképpen magyaráz: azért főzünk, hogy apukának legyen finom ennivaló, ki kell mosni, hogy apukának legyen tiszta ruhája, ki kell takarítanunk, hogy apuka kényelemben élhessen, apukának dolgoznia kell, nehéz dolga van, ezért itthon segítenünk kell neki. És a kislány azt tanulja, hogyan kell szolgálnia a férfit a jövőben. A nőnek fodrászhoz kellett mennie. Természetesen a férfi vele megy, mert az asszonynak olyan frizurája kell, hogy legyen, ami a férjének megfelel. A férfi annyi tiltást, parancsot és utasítást ad a fodrásznőnek, hogy félt levágni akárcsak egyetlen hajszálat is. A nő a férje pártján áll. Ő dolgozik és fizeti nekem a fodrászt, hát úgy kell megnyiratkoznom, ahogy neki tetszik. Ugyanez érvényes a nő és a kislány ruházatára is.

Harmadik történet: A férfi a fürdőszobába megy, és a nőnek vele kell tartania. A nő kinyomja a férfi fogkeféjére a fogkrémet, megmossa a férfi haját, hátát, lezuhanyozza őt, megtörli, és a kezébe adja a pizsamát. Lefekteti az ágyba, betakarja, eloltja az éjjeli lámpát. Majd kivasalja a férfi másnapra való ruháit, és csak ezután hajtja álomra a fejét. Reggel a férfi előtt kel, hogy még egyszer átvasalja az este kivasalt ruhákat. Minden hétvégén lemossa és kiporszívózza az autót, amellyel a férfi munkába jár.

És több ilyen történet is volt! A férfi egyáltalán nem törődött a háztartás vezetésével, a nők foglalkoztak a gyerekekkel, a takarítással, a bevásárlással. A férfinak volt állása, és eltartotta a családot, bebiztosította a háztartás fenntartásához szükséges pénzt. Minden nő boldog arckifejezéssel mesélte el a történetét, és elmagyarázta, hogy ennek így kell lennie, és hogy elégedett az életével. E nők közül egy sem akart foglalkozni önmagával, a karrierjével, nem érdekelte őket az önállóság és a szabadság.

Nekem az eszem megáll ilyen történetek hallatán! Ilyen életmódban nem látok semmi értelmet, sem boldogságot (a nő szemszögéből). Olyan ez, mint az aranykalitkában: az embernek megvan mindene, de nem szabad tennie semmit. És a férfi szemszögéből? Nem tudom elképzelni, hogy ha férfi lennék, csak az én nézetem, döntésem, munkára való jogom állna mindenek felett, a partnerem pedig kizárólag az én szolgám lenne.

Nekem személy szerint társra van szükségem, nem szolgára vagy vezérre, hanem ugyanazon a szinten lévő partnerre. Tervekkel, álmokkal, önálló, talpraesett, spontán, eszes, határozott, bátor, vidám emberre, hogy érdekes legyen az élet, hogy mindig történjen valami, hogy kiegészítsük egymást...

Önök el tudják képzelni, hogy modern rabszolgaként éljenek?

Fordította: Jády Mónika

Hozzászólások

@

Küldés