Nőnapi tánc

Orbán Erika 2006.3.8. 17:54

Egy asszony illata -- ez a film az első dolog, ami eszembe jut nőnap alkalmából: Al Pacino játéka…

…a színészóriás játéka, amely lenyűgözött, és az érzés, hogy igen: így kell, így érdemes szeretni, szeretve lenni!

Évtizedek óta ünnepeljük a nőnapot. De hol van ez az ünneplés attól, ahogy Al Pacino Frank Slade bőrébe bújva ünnepli a NŐ-t! A nő s a férfi közös táncában benne van minden, amiért élni érdemes. Benne van a szerelem, az utazás, a jó ételek, a finom borok, a nyomorúság, a vakság, a mosoly, s benne van maga az élet.

S benne van még valami: a szeretetre, a szerelemre éhes nő minden apró rezdülése, az öröm, hogy végre valaki nőként kezeli, nőként bánik vele, s képes arra, hogy elfelejtesse vele az élet nehézségeit. S benne van a férfi törődése, a szerelem és a tisztelet a nő iránt, aki képes arra, hogy életet adjon.

A film főhajtás a nő előtt, mindenért, amit tenni képes, mindenért, amit nem kap meg, csak ilyenkor, amikor ünnep van. Jó lenne, ha nem kellene erre figyelmeztetünk időről-időre férfitársainkat. Jó lenne, ha lennének még Frank Slade-ek, akik tudják, hogy a nő attól nő, ha szeretik. Mert mi, nők, függetlenül attól, hogy a mai társadalom nem támogatja a gyengédséget, azért vágyunk rá.

Nekünk, nőknek éppúgy meg kell felelnünk a munka támasztotta követelményeknek, mint férfitársainknak, csak még mindig többet kell letennünk az asztalra.
De néha egy közös tánc feledteti a nehézségeket, feltölt bennünket újult erővel, s az élet megy tovább.