Okos és szép nők

Kabók Zita  2007.3.31. 15:59

„…Most már hiszek a mesékben, és bizonyítékom is van arra, hogy léteznek okos és szép mérnöklányok…”

„…Ne haragudj, hogy zavarlak, de teljesen véletlenül kerültem a weboldaladra, és láttam a fényképed fölé írva, hogy mérnök vagy. Ekkor elgondolkoztam, hogy lehet egy ilyen szép nő mérnök?... Igazságtalan, hogy a mi iskolánkba nem jártak ilyen lányok. Hidd el, azt tuti észrevettük volna. Remélem, nem vetted üzenetem zaklatásnak... Elárulnád, milyen szakon végeztél? Csak, hogy megmaradjon a világba vetett hitem, hogy a mérnöklányok is lehetnek szépek. ...Elkeserített, hogy egy lány többet tudjon, mint én. Nem vagyok hímsoviniszta, csak ez még nem fordult elő velem... Szóval most már hiszek a mesékben, és bizonyítékom is van arra, hogy okos és szép mérnöklányok is léteznek. Már csak azt nem értem mért te vagy az egyetlen!” -- landolt az előzőeket tartalmazó, elgondolkodtató üzenet a postaládámban.

Ahogy nagyanyám mondaná: na, erre a véleményre varrjunk gombot! A fiú, aki az üzenetet írta, minden bizonnyal sztereotípiákban gondolkodik, és mégiscsak van benne jó adag férfisovinizmus. Máskülönben nem hitte volna eddig, hogy a szép lányok csak buták lehetnek, az okosak pedig mindig csúnyácskák. Valószínűleg további sztereotípiák is uralják a tudatát, mégpedig úgy gondolja -- a többi fiúval, férfival egyetemben --, hogy a jó házasság vagy kapcsolat titka a nő alárendelt szerepében rejlik. Mert kétségtelen, hogy a diplomás nők öntudatosabbak, talpraesettebbek, és kevésbé irányíthatók, vagy kevésbé tűrik el a velük szemben előforduló igazságtalanságokat. Számolnak, szerveznek, határozott véleményt nyilvánítanak, elismerést vagy vagyont szereznek, ingatlannal rendelkeznek, vagy cégautót kapnak.

Ezek a férfiúk bizonyára úgy gondolják, hogy a diplomás nők a gyermeknevelést a karrierrel nem tudják (vagy nem akarják) összeegyeztetni. Esténként, az asztalon a gőzölgő vacsora helyett papírpiramisok halmozódnak, a gyerek délutánonként a tévé előtt ül, hiszen a feleség épp a másnapi tárgyalásra készül.

A férfiak számára nehezen elképzelhető dolog az egyenjogú házastársi viszony -- és többnyire elviselhetetlennek tartják. Holott tagadhatatlan, hogy csak annak a férfinak van szüksége mindenáron nála gyengébb és „butább” partnerre, akinek szegényes az önértékelése, vagy valóban szegényesek a képességei. Hiszen, az emberre jellemző, hogy ha olyasvalaki a társa, aki gyengébb és tehetetlenebb, akkor máris jobbnak érzi magát… Ez természetesen csupáncsak látszatmegoldás, és nem igazán vezet jóra.

Szerencsére manapság egyre több férfi keres olyan partnert, akinek érdekes és sokrétű a személyisége, akivel értelmes beszélgetést és vitát lehet folytatni. S nem várja el azt, hogy a társa egész nap otthon álljon a konyhapult mellett. Egyik barátom nyíltan megmondta, hogy neki bizony nem kell egy főző-mosó asszony. Nem vágyik arra, hogy valaki az ő ruháit mossa vagy vasalja, amikor erre saját maga is képes. Nem cselédlányt, hanem egyenrangú partnert keres.

Azt se felejtsük el, hogy a jó házassághoz mindig két ember kell! A jó kapcsolat titka pedig az egyenrangúságban és a toleranciában rejlik. A nők sajnos hajlamosak (még az iskolázott, magas funkciót betöltő nők is) arra, hogy otthon az engedelmes házitündér szerepében tetszelegjenek – még akkor is, ha ezt senki sem várja el tőlük. Ebből a szerepből azonban a nőknek saját maguknak kell kilépniük – nem várhatják el, hogy a partnerük tegye meg helyettük. Az egyenrangú kapcsolat pedig csak azután valósul meg, miután ezt a lépést a nők megteszik.

Hozzászólások

@

Küldés