Vérfertőző (v)iszonyok

Kiss Julianna  2007.5.21. 7:18

Hírek Abszurdisztánból (1.rész).

"A bíróság jogerősen két és fél évi börtönre (a maximálisan kiszabható öt év felére) ítélte azt a gyerekorvost, aki négy idősebbik lányával folytatott vérfertőző viszonyt. A gyógyító tevékenységtől nem tiltották el, mert a bűncselekményt nem foglalkozása körében követte el."

Nagy port vert fel az eset, amikor négy felnőtt korú lánya feljelentette a köztiszteletben álló orvost és megvádolták, hogy 1994-től 2000 elejéig vérfertőző viszonyt folytatott velük. Legkisebb húguk megóvása érdekében vállalták a megbélyegző nyilvánosságot, nem szeretnék ugyanis, hogy hozzájuk hasonló sorsra jusson.

Az apa tagadta a lányok állításait, sajtóhírek szerint azt nyilatkozta, hogy gyerekei összeesküdtek ellene. A férfit a környékbeliek konzervatív, hithű katolikus családapaként (öt lány és egy fiúgyermek apja), lelkiismeretes szakemberként ismerték. Mint utólag kiderült, sokan tudtak a dologról: a nagyszülők és pedagógusok a számukra kényelmes hallgatást választották, az anya pedig a támadást! Gyerekei ellen. Hiszen az egyik lány vallomásából kiderült: őket okolta a történtek miatt, merthogy „provokálták” az apjukat.

Itt tartunk most: mindenki mossa kezeit, a bíróság minden tőle telhetőt megtett, a sajtó kedvére csámcsoghatott. A négy szerencsétlen „orvoscsemete” pedig átkozhatja a napot, amikor elhatározta: ország-világ elé tárják „szégyenüket”. Két és fél év négy tönkretett életért! Négy megalázott lélekért! A soha be nem gyógyuló sebekért.

Ráadásul az a „vicc”, hogy csak egyetlen esetben lehetett vizsgálódni, mert a három idősebb lány megrontása már elévült. Akkor meg sem történt? Spongyát rá! Tessék hazamenni és (vérző szívvel) boldogan élni egy szerető férj oldalán, (sebzett lélekkel) gondtalanul gyerekeket nevelgetni. És viselni a keresztet, amelynek súlya még az unokák lelkét is nyomni fogja. Tetszettek volna korábban szólni!...

Ám az abszurdumoknak még nincs vége: a kiskorú gyermekeit megrontó gyermekorvost nem tiltották el szakmája gyakorlásától, mivel a bűncselekményt (ugye a hivatalos verzió szerint csak egyet követett el, hiszen a többi elévült) nem foglalkozása körében követte el, nem hivatásával visszaélve bűnözött.

Akkor például az édesgyerekeit rendszeresen ütlegelő pedagógus vagy a családján zsarnokoskodó rendőr még lehet kiváló és megbízható munkaerő? Lehet-e az ember a munkahelyén odaadó és segítőkész, otthon pedig dühöngő őrült? Bár az utórezgések szerint a dolognak nincs jelentősége, mert ilyen előélettel a doktor úr valószínűleg úgysem talál munkát. Kollégái megvetik, a börtönben sem lesz könnyű dolga – elutasítás és kitaszítottság lesz a sorsa.

A társadalom tehát – még ha suba alatt is, de – betömködi a jogi hézagok réseit. Önbíráskodik. Ez eddig rendben is volna. De mi lesz a lányokkal? Meg a több ezer szexuálisan bántalmazott gyerekkel, akiknek ezek után már semmi reményük nem marad. Hiszen a bűnös öt év után új életet kezdhet, de ők halálukig viselik a lelkükbe égett bélyeget.

Úgy tűnik, a társadalom csak a bűnösök elítélésével foglalkozik, ám az ártatlanok védelméről mintha megfeledkezne!

Hozzászólások

@

Küldés