A duci Jucik hátrányos helyzete


Bányai Ilona  2013.10.11. 2:46

Emlékeznek még Duci Jucira? A Hungária réges-régi nótájából?

Duci Juci a „haláli telt pipi” akiért ’81-ben „bezsongtak” a srácok a Hotel Mentholban. Nagyjából ez az egy nóta ugrik be, amiben nem a nádszálkarcsú, légies és kecses lányokat dicséri a szerző. Ezen kívül még esetleg Villon Vastag Margot-jára emlékszem, aki – valljuk be – nem a leggusztusosabb teremtés a világon.

Pedig mi, nők, nem mindig vagyunk tökéletes külsejűek. Egyáltalán, mi az, hogy tökéletes? A régmúlt időkben a széles csípőjű, szülésre alkalmas nők voltak a kelendők. Azok, akik a törzs, klán, család; vagyis a közösség erősítésére alkalmas fiúkat és további szaporodásra alkalmas lányokat hozhattak világra. Ez az ideál aztán évszázadokig tartotta magát, gondoljunk például Rubens nem éppen ideális testsúlyú szépségeire. Bizony a mester Három Gráciáját manapság azonnal diétára fognák, kaphatnának algás testtekercselést, narancsbőr elleni masszázst és izzadhatnának a konditeremben napestig!

Valamikor, a XX. század során aztán a nőideál megváltozott. A divatos nők a manökenekre szeretnének hasonlítani, akik egyre vékonyabbak lettek. A legtöbbjük mára csupán egy élő ruhafogas, amelyen jól mutat bármilyen ruha. És minden kislány rájuk akar hasonlítani! Megismerkedtünk az aneroxia, bulímia és más táplálkozási zavarok neveivel, időről időre olvashatunk az önmagukat halálra éheztető tinédzserekről. Valahol olvastam, hogy még a gyakori vetélésekért és a koraszülések egy részéért is az anyák fiatalkori, helytelen – fogyókúrás – táplálkozása a felelős. Hiszen a hiányos táplálékbevitel miatt a nemi érés és a hormonális változások sem mindig zajlanak normálisan. Persze, erre gondol legkevésbé a sok fiatal lány, akik pici koruktól azt látják-hallják, hogy a vékony, az szép! Akik Barbie babával nőttek fel, és mindenütt azt tapasztalják, hogy a kövérség nem „trendi”.

És valóban, már évtizedek óta nem az! Saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyit számít a mindennapi életben, hogy egy nő hogy néz ki.

Pici, sovány gyerekből 45 kilós tinédzserré nőttem, bár azért az akkori méreteimmel legtöbb lány ma is megelégedne. Húszévesen, ötvenkilósan – állítólag, akkori ismerőseim szerint - az átlagosnál csinosabb voltam. Ez az élet legtöbb területén bizonyos fokú előnyt biztosított, akár akartam, akár nem. Persze, hátránya is volt, hiszen bármit értem el – ügyintézésnél, munkahelyen, bárhol – „szép lehettem, de okos nem”. A férfiak udvariasak és előzékenyek voltak, a nők pedig ferde szemmel néztek rám. Volt, amikor szemembe is mondták, szépen vagy csúnyán, hogy „nekem könnyű”. Aztán férjhez mentem, gyermeket szültem és megbetegedtem. Huszonhat évesen már 85 kiló voltam, és teljesen megváltozott az életem.

Ugyanaz az ember maradtam, ugyanolyan felfogással, képességekkel és vágyakkal, de ezt csak én éreztem így. A környezetem számára egész más lettem. Ettől kezdve mindenhez, amit azelőtt játszva megtehettem, kétszeres erőfeszítésre volt szükségem. Valahogy kiszürkültem, bár ugyanúgy éltem, ápoltam magam és a lehetőségeimhez képest ugyanúgy öltöztem. Ez odáig durvult, hogy például a saját főnököm (aki a fővárosi központot vezette, amíg én az egyik vidéki kirendeltség tényleg megbecsült munkatársa voltam, így személyesen csak néhányszor találkoztunk) egy céges rendezvényen nem ismert meg, és több éves ismeretség után bemutatkozott. Ez, azt hiszem, mindenki számára világosan jelzi a „ducijucik” hátrányos helyzetét.

Rengeteg fogyókúra, diéta, jóga és mindenféle próbálkozás után mára már belenyugodtam, hogy így maradok. Lazán viselem a túlsúlyomat, tudomásul vettem, és megszoktam, hogy némelyek számára „láthatatlanabb” vagyok, mint vékony koromban. Örülök annak, ami előnyös a molettségemben (mert azért ilyen is van). Például büszke vagyok a szép, sima, ránctalan arcomra, és gyakran és nevetve idézem valamikori kolléganőm kedvenc mondását: „Egy okos nő harminc után behízza a ráncait!”

És már nem lepődök meg, amikor a tükörben a bennem élő kíváncsi kislány helyett egy duci ötvenes néz vissza rám.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.