A negyvenes nő


Oriskó Renáta  2014.8.4. 3:32

Sétálok az utcán, előttem két nő tipeg már-már túlzottan magas sarkakon, már-már túlzottan rövid ruhában.

A ruházatukat tekintve nagyon egyformák. S nagyon divatosak. Beszélgetnek, nevetgélnek. Jó barátnők, gondolom magamban. Hirtelen megállnak előttem, s a fiatalabb anyának szólítja a hátulról vele egykorúnak tűnő nőt. Odapillantok. Igen, már feltűnik a kettejük közötti, jól látható korkülönbség. A lány húsz, az anya negyvenen túl. Erre nem számítottam, hiszen szinte teljesen egyforma az öltözékük. Az anya bármennyire is fiatalnak akar tűnni lánya mellett, látszik rajta, hogy nem huszonéves. Az arcán, az alakján – és ezzel nincs is semmi baj, hiszen ez az élet rendje. Csak egy valamin lepődök meg.

Vajon miért akarnak negyvenes, ötvenes nők huszonéveseknek látszani?

Ennyire nehéz elfogadni a világ egyik legtermészetesebb folyamatát, az öregedést?
Mert természetes, hiszen senki sem lesz a múló napokkal fiatalabb. És ahelyett hogy méltósággal vállalnák korukat, nőiességüket, olyan ruhákba bújtatják a testüket, amiben inkább tűnnek nevetségesnek, mint csinos, érett nőknek.


Ezzel szeretnék megőrizni fiatalságukat?

Pedig a fiatalság nem abban rejlik, hogy huszonévesnek öltözünk. Sokkal inkább értékelendőnek tartom azt, ha egy negyvenes vagy ötvenes nő nem akar megjelenésben versenyezni a huszonévessel vagy utánozni őt. Mert miért is versenyezne? Hiszen egy negyvenes több annál, mint amit első ránézésre látunk, több a külsőségeknél. Jobban ismeri, vagy jobban kellene ismernie a nőiség fogalmát, több mindent élt meg és értett meg, mint huszonéves társai. Hiszen negyvenévesen már érett, tapasztalt nő, feleség, anya.

Mert az éveivel ő maga is több lett, megfontoltabb, magabiztosabb, határozottabb. Túllépett a csetlő-botló kamasz és a határozatlan fiatal lány szerepén. Bátrabban vállalja a véleményét, áll ki önmagáért és másokért. Bátrabban mond nemet. Tudja, mit miért tesz. Tisztában van az értékeivel. Erős, sikeres. Figyel, meghallgat, dönt, tanácsot ad, problémákat old meg. Nem akar mindenáron mindenkinek megfelelni. Van belső kisugárzása. Megéli a nőiességét, amit nem az öltözködés, a külső határoz meg. Tudja, hogy az belülről fakad, s társul hozzá egyfajta természetesség. Megjelenésben, viselkedésben, reakciókban.

Legalábbis szerintem ilyennek kellene lennie egy negyvenes nőnek.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1