A negyvenes nő
Sétálok az utcán, előttem két nő tipeg már-már túlzottan magas sarkakon, már-már túlzottan rövid ruhában.
A ruházatukat tekintve nagyon egyformák. S nagyon divatosak. Beszélgetnek, nevetgélnek. Jó barátnők, gondolom magamban. Hirtelen megállnak előttem, s a fiatalabb anyának szólítja a hátulról vele egykorúnak tűnő nőt. Odapillantok. Igen, már feltűnik a kettejük közötti, jól látható korkülönbség. A lány húsz, az anya negyvenen túl. Erre nem számítottam, hiszen szinte teljesen egyforma az öltözékük. Az anya bármennyire is fiatalnak akar tűnni lánya mellett, látszik rajta, hogy nem huszonéves. Az arcán, az alakján – és ezzel nincs is semmi baj, hiszen ez az élet rendje. Csak egy valamin lepődök meg.
Vajon miért akarnak negyvenes, ötvenes nők huszonéveseknek látszani?
Ennyire nehéz elfogadni a világ egyik legtermészetesebb folyamatát, az öregedést?
Mert természetes, hiszen senki sem lesz a múló napokkal fiatalabb. És ahelyett hogy méltósággal vállalnák korukat, nőiességüket, olyan ruhákba bújtatják a testüket, amiben inkább tűnnek nevetségesnek, mint csinos, érett nőknek.
Ezzel szeretnék megőrizni fiatalságukat?
Pedig a fiatalság nem abban rejlik, hogy huszonévesnek öltözünk. Sokkal inkább értékelendőnek tartom azt, ha egy negyvenes vagy ötvenes nő nem akar megjelenésben versenyezni a huszonévessel vagy utánozni őt. Mert miért is versenyezne? Hiszen egy negyvenes több annál, mint amit első ránézésre látunk, több a külsőségeknél. Jobban ismeri, vagy jobban kellene ismernie a nőiség fogalmát, több mindent élt meg és értett meg, mint huszonéves társai. Hiszen negyvenévesen már érett, tapasztalt nő, feleség, anya.
Mert az éveivel ő maga is több lett, megfontoltabb, magabiztosabb, határozottabb. Túllépett a csetlő-botló kamasz és a határozatlan fiatal lány szerepén. Bátrabban vállalja a véleményét, áll ki önmagáért és másokért. Bátrabban mond nemet. Tudja, mit miért tesz. Tisztában van az értékeivel. Erős, sikeres. Figyel, meghallgat, dönt, tanácsot ad, problémákat old meg. Nem akar mindenáron mindenkinek megfelelni. Van belső kisugárzása. Megéli a nőiességét, amit nem az öltözködés, a külső határoz meg. Tudja, hogy az belülről fakad, s társul hozzá egyfajta természetesség. Megjelenésben, viselkedésben, reakciókban.
Legalábbis szerintem ilyennek kellene lennie egy negyvenes nőnek.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.