A negyvenes nő
Sétálok az utcán, előttem két nő tipeg már-már túlzottan magas sarkakon, már-már túlzottan rövid ruhában.
A ruházatukat tekintve nagyon egyformák. S nagyon divatosak. Beszélgetnek, nevetgélnek. Jó barátnők, gondolom magamban. Hirtelen megállnak előttem, s a fiatalabb anyának szólítja a hátulról vele egykorúnak tűnő nőt. Odapillantok. Igen, már feltűnik a kettejük közötti, jól látható korkülönbség. A lány húsz, az anya negyvenen túl. Erre nem számítottam, hiszen szinte teljesen egyforma az öltözékük. Az anya bármennyire is fiatalnak akar tűnni lánya mellett, látszik rajta, hogy nem huszonéves. Az arcán, az alakján – és ezzel nincs is semmi baj, hiszen ez az élet rendje. Csak egy valamin lepődök meg.
Vajon miért akarnak negyvenes, ötvenes nők huszonéveseknek látszani?
Ennyire nehéz elfogadni a világ egyik legtermészetesebb folyamatát, az öregedést?
Mert természetes, hiszen senki sem lesz a múló napokkal fiatalabb. És ahelyett hogy méltósággal vállalnák korukat, nőiességüket, olyan ruhákba bújtatják a testüket, amiben inkább tűnnek nevetségesnek, mint csinos, érett nőknek.
Ezzel szeretnék megőrizni fiatalságukat?
Pedig a fiatalság nem abban rejlik, hogy huszonévesnek öltözünk. Sokkal inkább értékelendőnek tartom azt, ha egy negyvenes vagy ötvenes nő nem akar megjelenésben versenyezni a huszonévessel vagy utánozni őt. Mert miért is versenyezne? Hiszen egy negyvenes több annál, mint amit első ránézésre látunk, több a külsőségeknél. Jobban ismeri, vagy jobban kellene ismernie a nőiség fogalmát, több mindent élt meg és értett meg, mint huszonéves társai. Hiszen negyvenévesen már érett, tapasztalt nő, feleség, anya.
Mert az éveivel ő maga is több lett, megfontoltabb, magabiztosabb, határozottabb. Túllépett a csetlő-botló kamasz és a határozatlan fiatal lány szerepén. Bátrabban vállalja a véleményét, áll ki önmagáért és másokért. Bátrabban mond nemet. Tudja, mit miért tesz. Tisztában van az értékeivel. Erős, sikeres. Figyel, meghallgat, dönt, tanácsot ad, problémákat old meg. Nem akar mindenáron mindenkinek megfelelni. Van belső kisugárzása. Megéli a nőiességét, amit nem az öltözködés, a külső határoz meg. Tudja, hogy az belülről fakad, s társul hozzá egyfajta természetesség. Megjelenésben, viselkedésben, reakciókban.
Legalábbis szerintem ilyennek kellene lennie egy negyvenes nőnek.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16