A negyvenes nő
Sétálok az utcán, előttem két nő tipeg már-már túlzottan magas sarkakon, már-már túlzottan rövid ruhában.
A ruházatukat tekintve nagyon egyformák. S nagyon divatosak. Beszélgetnek, nevetgélnek. Jó barátnők, gondolom magamban. Hirtelen megállnak előttem, s a fiatalabb anyának szólítja a hátulról vele egykorúnak tűnő nőt. Odapillantok. Igen, már feltűnik a kettejük közötti, jól látható korkülönbség. A lány húsz, az anya negyvenen túl. Erre nem számítottam, hiszen szinte teljesen egyforma az öltözékük. Az anya bármennyire is fiatalnak akar tűnni lánya mellett, látszik rajta, hogy nem huszonéves. Az arcán, az alakján – és ezzel nincs is semmi baj, hiszen ez az élet rendje. Csak egy valamin lepődök meg.
Vajon miért akarnak negyvenes, ötvenes nők huszonéveseknek látszani?
Ennyire nehéz elfogadni a világ egyik legtermészetesebb folyamatát, az öregedést?
Mert természetes, hiszen senki sem lesz a múló napokkal fiatalabb. És ahelyett hogy méltósággal vállalnák korukat, nőiességüket, olyan ruhákba bújtatják a testüket, amiben inkább tűnnek nevetségesnek, mint csinos, érett nőknek.
Ezzel szeretnék megőrizni fiatalságukat?
Pedig a fiatalság nem abban rejlik, hogy huszonévesnek öltözünk. Sokkal inkább értékelendőnek tartom azt, ha egy negyvenes vagy ötvenes nő nem akar megjelenésben versenyezni a huszonévessel vagy utánozni őt. Mert miért is versenyezne? Hiszen egy negyvenes több annál, mint amit első ránézésre látunk, több a külsőségeknél. Jobban ismeri, vagy jobban kellene ismernie a nőiség fogalmát, több mindent élt meg és értett meg, mint huszonéves társai. Hiszen negyvenévesen már érett, tapasztalt nő, feleség, anya.
Mert az éveivel ő maga is több lett, megfontoltabb, magabiztosabb, határozottabb. Túllépett a csetlő-botló kamasz és a határozatlan fiatal lány szerepén. Bátrabban vállalja a véleményét, áll ki önmagáért és másokért. Bátrabban mond nemet. Tudja, mit miért tesz. Tisztában van az értékeivel. Erős, sikeres. Figyel, meghallgat, dönt, tanácsot ad, problémákat old meg. Nem akar mindenáron mindenkinek megfelelni. Van belső kisugárzása. Megéli a nőiességét, amit nem az öltözködés, a külső határoz meg. Tudja, hogy az belülről fakad, s társul hozzá egyfajta természetesség. Megjelenésben, viselkedésben, reakciókban.
Legalábbis szerintem ilyennek kellene lennie egy negyvenes nőnek.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2022.9.15.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.