Csak egy egyszerű szombat
Korán reggel ébredtem, mint a hét többi napján, csak épp szombatot mutatott a kalendárium.
Így, hogy már képtelen voltam tovább feküdni az ágyban, mit is tehettem volna: felkeltem. Gondoltam, bevásárolok, míg nem lesz olyan nagy meleg. Beszaladtam a fürdőszobába, felöltöztem, és kisétáltam a korzóra. Ez a városkám főutcája, és itt van minden egy helyen. Elintéztem a dolgaimat, leültem a sétálóutca elején lévő kinti kávézóba, és figyelni kezdtem a környéket.
Úgy nézett ki, mintha az egész város az utcára költözött volna. Olvasni kezdtem a friss szombati napilapot, közben fél szemmel figyeltem az utcán zajló életet. Tőlem balra, két fiatal anyuka, barátnők, sétáltak babakocsijukkal, három kisgyerekkel. Mögöttük egy nagymama ballagott az unokáival és még egy kutyus is elkísérte őket. A szomszédasszonyomat is megpillantottam a biciklijén, ő is észrevett és egymásra mosolyogtunk. A reggeli kávém kitűnő volt, nagyon ízlett. Mellettem egy kis család ült: forró csokit ittak, és fagylaltot ettek. Reggelire? Na és? Ha ízlik nekik, hadd fogyasszák! A kávézó már e kora reggeli órában megtelt: már nem volt üres szék, sem asztal. A korzón az egész korosztály képviseltette magát nullától száz éves korig. Annyi ismerőst láttam, hogy nem győztem számon tartani őket.
A finom kávémat elfogyasztva hazafelé menet, keresztülvágtam a piacon. Ez egy picurka kis piac, de sok mindent kínálnak. Öröm volt nézegetni a rengeteg, kívánatos friss gyümölcsöt, zöldséget. Nem messze megpillantottam a barátnőmet, és integettem neki. Odajött hozzám, és beszédbe elegyedtük: szót váltottunk a férjeinkről, a munkánkról. Közben egy csapat visongó-nevető kisgyerek szaladgált a közelünkben. Miután megbeszéltük dolgainkat, mindegyikünk folytatta a maga útját.
Ez egy nagyon kedvesen, kellemesen, jól induló szombati nap volt -- már rég kezdődött ilyen csodálatosan a napom. De nemcsak én éreztem így, hanem mindenkin ez látszott, akivel találkoztam. E szombat hangulatából még most is tudok energiát meríteni. Azt hiszem, a ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát közmondás igaza ebben az értelemben is érvényes.
Azt kívánom mindenkinek, hogy minden napunk olyan legyen, mint ez a szombat volt számomra!
Fordította: Póda Erzsébet
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.