Csak egy egyszerű szombat

Debnárová Eva 2007.7.8. 18:20

Korán reggel ébredtem, mint a hét többi napján, csak épp szombatot mutatott a kalendárium.

Így, hogy már képtelen voltam tovább feküdni az ágyban, mit is tehettem volna: felkeltem. Gondoltam, bevásárolok, míg nem lesz olyan nagy meleg. Beszaladtam a fürdőszobába, felöltöztem, és kisétáltam a korzóra. Ez a városkám főutcája, és itt van minden egy helyen. Elintéztem a dolgaimat, leültem a sétálóutca elején lévő kinti kávézóba, és figyelni kezdtem a környéket.

Úgy nézett ki, mintha az egész város az utcára költözött volna. Olvasni kezdtem a friss szombati napilapot, közben fél szemmel figyeltem az utcán zajló életet. Tőlem balra, két fiatal anyuka, barátnők, sétáltak babakocsijukkal, három kisgyerekkel. Mögöttük egy nagymama ballagott az unokáival és még egy kutyus is elkísérte őket. A szomszédasszonyomat is megpillantottam a biciklijén, ő is észrevett és egymásra mosolyogtunk. A reggeli kávém kitűnő volt, nagyon ízlett. Mellettem egy kis család ült: forró csokit ittak, és fagylaltot ettek. Reggelire? Na és? Ha ízlik nekik, hadd fogyasszák! A kávézó már e kora reggeli órában megtelt: már nem volt üres szék, sem asztal. A korzón az egész korosztály képviseltette magát nullától száz éves korig. Annyi ismerőst láttam, hogy nem győztem számon tartani őket.

A finom kávémat elfogyasztva hazafelé menet, keresztülvágtam a piacon. Ez egy picurka kis piac, de sok mindent kínálnak. Öröm volt nézegetni a rengeteg, kívánatos friss gyümölcsöt, zöldséget. Nem messze megpillantottam a barátnőmet, és integettem neki. Odajött hozzám, és beszédbe elegyedtük: szót váltottunk a férjeinkről, a munkánkról. Közben egy csapat visongó-nevető kisgyerek szaladgált a közelünkben. Miután megbeszéltük dolgainkat, mindegyikünk folytatta a maga útját.

Ez egy nagyon kedvesen, kellemesen, jól induló szombati nap volt -- már rég kezdődött ilyen csodálatosan a napom. De nemcsak én éreztem így, hanem mindenkin ez látszott, akivel találkoztam. E szombat hangulatából még most is tudok energiát meríteni. Azt hiszem, a ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát közmondás igaza ebben az értelemben is érvényes.

Azt kívánom mindenkinek, hogy minden napunk olyan legyen, mint ez a szombat volt számomra!

Fordította: Póda Erzsébet