És a férfi?


Posmiková Lucia  2004.8.4. 22:11

Előző cikkemben a kérdésre kerestem a válasz: mit akar a nő? Most pedig arra, vajon mit akar a férfi...

Arra a következtetésre jutottam, hogy sokszor nem is tudjuk, mit is akarunk... Megbékéltem azzal, hogy mi nők, talán nem tudunk kivetkőzni női mivoltunkból, és idővel csak még furfangosabbak és csábítóbbak leszünk.
S most elkezdtem töprengeni azon, vajon mit akarhat az emberiség másik fele – tudják, az erősebb, okosabb stb., aki ráadásul állítólag a teremtés koronája. Hiszen míg a férfiak azon törik a fejüket, mit akar a nő -- addig a nők azon, hogy mit akarhat a férfi? Így hát kutakodtam egy kicsit, elvégeztem egy kisebb házi felmérést: felidéztem a régebbi kapcsolataimat, a barátaim, ismerőseim kapcsolatait, és megpróbáltam az egészből összerakni a választ.

A középiskolán volt egy barátom, akit nagyon szerettem. És az ő érzései is őszinték voltak irántam. Ő pontosan tudta, mit akar. Engem akart! Szó szerint, a teljes lényemet. A kapcsolat elején minden meseszép volt, hiszen minden pillanatot velem akart eltölteni, és nekem ez igazán jólesett: nem volt ellene semmi kifogásom, sőt legyezte a hiúságomat. De bizony, egy idő után az ember lánya szeméről is leesik a rózsaszínű szemüveg. Egyszerre úgy éreztem, hiányzik a szabadságom. Eleinte elmehettem nélküle is máshova, de egyre gyakrabban kellett megküzdenem minden külön töltött percért, tehát egyre gyakrabban veszekedtünk emiatt. A barátnőim is szemrehányásokat tettek: mit akarok, hiszen tökjó fej a srácom, miért akarok nélküle menni társaságba, hogy juthat ilyesmi az eszembe? Egy idő után, a sok szövegeléssel elérték, hogy valódi bűntudatot kezdtem érezni.

Bűnösnek éreztem magam, amiért néha szükségem volt az egyedüllétre, vagy csak arra, hogy kettesben legyek a barátnőmmel, ismerősömmel, bárkivel. Csak később tudatosult bennem -- egyáltalán semmilyen bűnt sem követtem el, csak a saját életemet is szerettem volna élni. Nem vettem észre, hogy a barátom egészségtelenül ragaszkodik hozzám: szinte teljesen megfeledkezett a saját céljairól, kedvteléséről, álmairól. Úgy éreztem, aranykalitkába kerültem. A kulcsot végül sikerült megszereznem – a szakítás árán, de egy tapasztalattal gazdagabb lettem. Megismertem azt a férfitípust, aki csak egy dolgot akar: a másik embert. A nőt, akiért élhet, ahelyett hogy vele együtt élne. Nem haragszom rá, csak a közösen átélt szép élményekre emlékezem, de azt hiszem egy életre levontam magamnak a tanulságot ebből a kapcsolatból.

Az élet zajlik, s én megismerkedtem egy másik férfitípussal is – az előző ellentétjével. Újabb kapcsolat – ismerkedés, szerelem, rózsaszín szemüveg. De ennek a szemüvegnek a színe is megkopott egy idő után. Ez a fiú, pontosan tudta mit akar. Elsősorban élni akart – nagykanállal habzsolni az életet. Mindig a figyelem középpontjában forogni, ez pedig nem megy haverok, bárban üldögélés és csavargás nélkül. Ő így képzelte az életét. Hogy mit akart tőlem? Talán, hogy a segítőtársa legyek, aki meghallgatja a problémáit. És ezekkel volt tele a tarsolya -- méghozzá komoly problémákkal. Szerettem volna segítőkezet nyújtani neki, de nem sikerült. Igyekeztem, de mindig felülkerekedett benne a „életművészet“. Lassanként már csak arra voltam jó, hogy velem töltse ki az üresjáratokat, hogy sose unatkozzon. Esetleg arra, hogy eldicsekedjen a szép barátnőjével. Ismerős helyzet ugye: a kakas páváskodik a szemétdomb tetején... Ez az időszak mély nyomokat hagyott a lelkemben, nagyon sok mindent elrontott és tönkretett bennem. Néhány dolgot ugyan sikerült helyrehoznom, de nagyon sok minden örökre elromlott. De megmaradt számomra a tanulság: messziről elkerülöm azokat a fiúkat, akik csak magukra tudnak gondolni, a partner csak arra kell nekik, hogy mint egy divatkelléket hurcolják magukkal.

Két esetet meséltem el az életemből. Ha összehasonlítom a barátnőim eseteivel, egész listát kapok arról, mit akarhatnak a férfiak. Szerintem az a lényeg, hogy mindegyikünk más és más, így minden férfi (és minden nő) valami mást akar: nem szabad mindenkit rögtön elítélni, vagy egy kalap alá venni. Lehetőséget kell adni az embernek arra, hogy bizonyítson. Ezt tettem a jelenlegi kapcsolatomban, és nem bántam meg. Igaz, hogy nem lehetek teljesen bizonyos abban, mit is akar a kedvesem, de úgy érzem, idővel majd közösen kiderítjük. Hiszen előttünk az élet, miért sietnénk?

Tehát már nem is akarom most rögtön tudni, mit akarnak a férfiak. Inkább lassanként fedezem fel a barátommal együtt, és remélem hasznosítani tudom az új tapasztalatokat...



Hozzászólások

TR, 22. 07. 2007 12:14:05
Elolvastam ezt az írást is, meg a mit akar a nőt is. Nekem az a meglátásom, mintha Lucia mind a kettőben megragadja az alkalmat, hogy leírja negatív tapasztalatait a férfiakról. A két írásból, csak az derül ki, hogy bármi legyen, a nőnek nem jó semmi.
@


Kapcsolódó cikkek

Mit akar a nő?

Posmiková Lucia

Gyakran hallottam a férfiakat, amint egymást közt elmélkedtek: vajon mit akarnak a nők?

2004.6.24.   

A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23