És a férfi?


Posmiková Lucia  2004.8.4. 22:11

Előző cikkemben a kérdésre kerestem a válasz: mit akar a nő? Most pedig arra, vajon mit akar a férfi...

Arra a következtetésre jutottam, hogy sokszor nem is tudjuk, mit is akarunk... Megbékéltem azzal, hogy mi nők, talán nem tudunk kivetkőzni női mivoltunkból, és idővel csak még furfangosabbak és csábítóbbak leszünk.
S most elkezdtem töprengeni azon, vajon mit akarhat az emberiség másik fele – tudják, az erősebb, okosabb stb., aki ráadásul állítólag a teremtés koronája. Hiszen míg a férfiak azon törik a fejüket, mit akar a nő -- addig a nők azon, hogy mit akarhat a férfi? Így hát kutakodtam egy kicsit, elvégeztem egy kisebb házi felmérést: felidéztem a régebbi kapcsolataimat, a barátaim, ismerőseim kapcsolatait, és megpróbáltam az egészből összerakni a választ.

A középiskolán volt egy barátom, akit nagyon szerettem. És az ő érzései is őszinték voltak irántam. Ő pontosan tudta, mit akar. Engem akart! Szó szerint, a teljes lényemet. A kapcsolat elején minden meseszép volt, hiszen minden pillanatot velem akart eltölteni, és nekem ez igazán jólesett: nem volt ellene semmi kifogásom, sőt legyezte a hiúságomat. De bizony, egy idő után az ember lánya szeméről is leesik a rózsaszínű szemüveg. Egyszerre úgy éreztem, hiányzik a szabadságom. Eleinte elmehettem nélküle is máshova, de egyre gyakrabban kellett megküzdenem minden külön töltött percért, tehát egyre gyakrabban veszekedtünk emiatt. A barátnőim is szemrehányásokat tettek: mit akarok, hiszen tökjó fej a srácom, miért akarok nélküle menni társaságba, hogy juthat ilyesmi az eszembe? Egy idő után, a sok szövegeléssel elérték, hogy valódi bűntudatot kezdtem érezni.

Bűnösnek éreztem magam, amiért néha szükségem volt az egyedüllétre, vagy csak arra, hogy kettesben legyek a barátnőmmel, ismerősömmel, bárkivel. Csak később tudatosult bennem -- egyáltalán semmilyen bűnt sem követtem el, csak a saját életemet is szerettem volna élni. Nem vettem észre, hogy a barátom egészségtelenül ragaszkodik hozzám: szinte teljesen megfeledkezett a saját céljairól, kedvteléséről, álmairól. Úgy éreztem, aranykalitkába kerültem. A kulcsot végül sikerült megszereznem – a szakítás árán, de egy tapasztalattal gazdagabb lettem. Megismertem azt a férfitípust, aki csak egy dolgot akar: a másik embert. A nőt, akiért élhet, ahelyett hogy vele együtt élne. Nem haragszom rá, csak a közösen átélt szép élményekre emlékezem, de azt hiszem egy életre levontam magamnak a tanulságot ebből a kapcsolatból.

Az élet zajlik, s én megismerkedtem egy másik férfitípussal is – az előző ellentétjével. Újabb kapcsolat – ismerkedés, szerelem, rózsaszín szemüveg. De ennek a szemüvegnek a színe is megkopott egy idő után. Ez a fiú, pontosan tudta mit akar. Elsősorban élni akart – nagykanállal habzsolni az életet. Mindig a figyelem középpontjában forogni, ez pedig nem megy haverok, bárban üldögélés és csavargás nélkül. Ő így képzelte az életét. Hogy mit akart tőlem? Talán, hogy a segítőtársa legyek, aki meghallgatja a problémáit. És ezekkel volt tele a tarsolya -- méghozzá komoly problémákkal. Szerettem volna segítőkezet nyújtani neki, de nem sikerült. Igyekeztem, de mindig felülkerekedett benne a „életművészet“. Lassanként már csak arra voltam jó, hogy velem töltse ki az üresjáratokat, hogy sose unatkozzon. Esetleg arra, hogy eldicsekedjen a szép barátnőjével. Ismerős helyzet ugye: a kakas páváskodik a szemétdomb tetején... Ez az időszak mély nyomokat hagyott a lelkemben, nagyon sok mindent elrontott és tönkretett bennem. Néhány dolgot ugyan sikerült helyrehoznom, de nagyon sok minden örökre elromlott. De megmaradt számomra a tanulság: messziről elkerülöm azokat a fiúkat, akik csak magukra tudnak gondolni, a partner csak arra kell nekik, hogy mint egy divatkelléket hurcolják magukkal.

Két esetet meséltem el az életemből. Ha összehasonlítom a barátnőim eseteivel, egész listát kapok arról, mit akarhatnak a férfiak. Szerintem az a lényeg, hogy mindegyikünk más és más, így minden férfi (és minden nő) valami mást akar: nem szabad mindenkit rögtön elítélni, vagy egy kalap alá venni. Lehetőséget kell adni az embernek arra, hogy bizonyítson. Ezt tettem a jelenlegi kapcsolatomban, és nem bántam meg. Igaz, hogy nem lehetek teljesen bizonyos abban, mit is akar a kedvesem, de úgy érzem, idővel majd közösen kiderítjük. Hiszen előttünk az élet, miért sietnénk?

Tehát már nem is akarom most rögtön tudni, mit akarnak a férfiak. Inkább lassanként fedezem fel a barátommal együtt, és remélem hasznosítani tudom az új tapasztalatokat...



Hozzászólások

TR, 22. 07. 2007 12:14:05
Elolvastam ezt az írást is, meg a mit akar a nőt is. Nekem az a meglátásom, mintha Lucia mind a kettőben megragadja az alkalmat, hogy leírja negatív tapasztalatait a férfiakról. A két írásból, csak az derül ki, hogy bármi legyen, a nőnek nem jó semmi.
@


Kapcsolódó cikkek

Mit akar a nő?

Posmiková Lucia

Gyakran hallottam a férfiakat, amint egymást közt elmélkedtek: vajon mit akarnak a nők?

2004.6.24.   

A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.