Évike
Vannak jó emberek. A mi Évikénk ilyen ember.
Csak hogy képben legyen mindenki: képzeljen el egy kerek, középtermetű, pirospozsgás, igazi „anyuka típusú” hölgyikét, aki ráadásul nővérke! Méghozzá abból a fajtából, akire ha csak ránéznek is a betegek, már indulnak gyógyulni. Akitől egy hangos, vagy haragos szót még soha senki nem hallott. Na, a mi Évikénk ilyen.
Szóval ez a mi Évikénk mesélte a minap, miért nem szereti ezeket a modern bevásárlóközpontokat. Az történt vele ugyanis, hogy megbeszélte az ő Karcsikájával -- mert ő csak így nevezi a kedves férjét –, hogy a kórházhoz közeli raktáráruházban megveszi a motorolajat, amíg drága párja bevásárol a városban. Majd utána találkoznak.
Évikénk el is ment, hogy megvegye. Persze bevásárlókocsit nem vitt magával. Minek is? Nem költekezni ment, hanem pár flakonért, ami a kezében is elfér. Meg is vette, kifizette mind a négy litert, de mikor indult kifelé, megszólalt az áruradar. Akkora hangja volt, hogy mindenki rábámult! Ő meg nem igazán értette a szituációt. S most jön a legrosszabb: rögtön mellette termett három kigyúrt biztonsági őr, és szegény Évikét úgy tuszkolták be a hátsó irodába, mint egy közveszélyes bűnözőt. Persze ő addigra a pirostól a mélyvörösig mindenféle színt váltott, és váltig -- ám hiába -- bizonygatta, hogy ő biz´ nem emelt el semmit. Nem hatott meg senkit. Vetkőzzön! -- szólt a parancs. Kiforgatta zsebeit, levette kabátját, kirakta kulcsait -- semmi.
Egyre csúnyábban néztek rá, ő meg egyre elkeseredettebb lett. Mivel nem találtak nála semmit, felöltözött, és indult volna, de a szemét radar megint csak megszólalt. Az egyik őr --valószínűleg két osztállyal többet járt ki, mint a társai -- megvilágosodott elmeileg. Megkérte Évikét, aki akkor már a sírás határán volt, hogy emelje fel a karját -- és lássatok csodát! A kód, az egyik flakon már kifizetett autóolaj kódja, oda volt beragadva a hóna alá. Mert mivelhogy a kezében nem fért el, a hóna alá csapta, és így vonult a kasszához.
Na, mármost: dühös lett, nagyon dühös! Megfogadta ott helyben, hogy ebbe az üzletbe, míg él, be nem lép soha többé. És igyekezett minél hamarabb kiérni a főútra, amely mellett a találkát megbeszélték az ő Karcsikájával. Csakhogy a nagy sietségben nem igazán jutott eszükbe, hogy ez az a bizonyos főút, azokkal a bizonyos lányokkal, akik azt a bizonyos munkát végzik, mint már tudjuk, ősidők óta. Ezt akkor tudatosította a mi Évikénk, amikor kamionok tucatjai kezdtek el felé igyekezve dudálva lassítani. Ekkor törött el a mécses, vagyis telt be a pohár, de úgy is mondhatnám, ez tette föl az i-re a pontot. Évike csak sírt és sírt, míg Karcsija haza nem vitte, meg nem vigasztalta.
Ez a kis történet azért jutott pont most az eszembe, mert a minap kilincseket vásároltunk ugyanabban a raktáráruházban a párommal. Míg ő az elárusítónővel együtt nézegette, és válogatta a polcról a félig kilopkodott csavarok közül a megfelelőket, meg az egyéb hozzávalókat, én nyugodtan bámészkodhattam.
És akkor megláttam a kijáratnál egy táblát… Rá voltak ragasztgatva, rajzszögezve a cetlik, hogy ki mit ad el, és ki mit venne. Az előző vicces esetre gondolva ördögi terv született a fejemben! Megírtam egy bevállalós cetlit az Ablakmosást vállalok címszó alá. Évike számát nem mertem beírni, ezért Szilvi barátnőm lett az áldozat.
Elvégre nevetni nagyon egészséges! És a hazavezető úton a férjem nem értette, min röhögcsélek, csak úgy magamtól, kétpercenként. Hát ezért!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.