Évike


Szabó Kata  2006.10.10. 11:21

Vannak jó emberek. A mi Évikénk ilyen ember.

Csak hogy képben legyen mindenki: képzeljen el egy kerek, középtermetű, pirospozsgás, igazi „anyuka típusú” hölgyikét, aki ráadásul nővérke! Méghozzá abból a fajtából, akire ha csak ránéznek is a betegek, már indulnak gyógyulni. Akitől egy hangos, vagy haragos szót még soha senki nem hallott. Na, a mi Évikénk ilyen.

Szóval ez a mi Évikénk mesélte a minap, miért nem szereti ezeket a modern bevásárlóközpontokat. Az történt vele ugyanis, hogy megbeszélte az ő Karcsikájával -- mert ő csak így nevezi a kedves férjét –, hogy a kórházhoz közeli raktáráruházban megveszi a motorolajat, amíg drága párja bevásárol a városban. Majd utána találkoznak.

Évikénk el is ment, hogy megvegye. Persze bevásárlókocsit nem vitt magával. Minek is? Nem költekezni ment, hanem pár flakonért, ami a kezében is elfér. Meg is vette, kifizette mind a négy litert, de mikor indult kifelé, megszólalt az áruradar. Akkora hangja volt, hogy mindenki rábámult! Ő meg nem igazán értette a szituációt. S most jön a legrosszabb: rögtön mellette termett három kigyúrt biztonsági őr, és szegény Évikét úgy tuszkolták be a hátsó irodába, mint egy közveszélyes bűnözőt. Persze ő addigra a pirostól a mélyvörösig mindenféle színt váltott, és váltig -- ám hiába -- bizonygatta, hogy ő biz´ nem emelt el semmit. Nem hatott meg senkit. Vetkőzzön! -- szólt a parancs. Kiforgatta zsebeit, levette kabátját, kirakta kulcsait -- semmi.

Egyre csúnyábban néztek rá, ő meg egyre elkeseredettebb lett. Mivel nem találtak nála semmit, felöltözött, és indult volna, de a szemét radar megint csak megszólalt. Az egyik őr --valószínűleg két osztállyal többet járt ki, mint a társai -- megvilágosodott elmeileg. Megkérte Évikét, aki akkor már a sírás határán volt, hogy emelje fel a karját -- és lássatok csodát! A kód, az egyik flakon már kifizetett autóolaj kódja, oda volt beragadva a hóna alá. Mert mivelhogy a kezében nem fért el, a hóna alá csapta, és így vonult a kasszához.

Na, mármost: dühös lett, nagyon dühös! Megfogadta ott helyben, hogy ebbe az üzletbe, míg él, be nem lép soha többé. És igyekezett minél hamarabb kiérni a főútra, amely mellett a találkát megbeszélték az ő Karcsikájával. Csakhogy a nagy sietségben nem igazán jutott eszükbe, hogy ez az a bizonyos főút, azokkal a bizonyos lányokkal, akik azt a bizonyos munkát végzik, mint már tudjuk, ősidők óta. Ezt akkor tudatosította a mi Évikénk, amikor kamionok tucatjai kezdtek el felé igyekezve dudálva lassítani. Ekkor törött el a mécses, vagyis telt be a pohár, de úgy is mondhatnám, ez tette föl az i-re a pontot. Évike csak sírt és sírt, míg Karcsija haza nem vitte, meg nem vigasztalta.

Ez a kis történet azért jutott pont most az eszembe, mert a minap kilincseket vásároltunk ugyanabban a raktáráruházban a párommal. Míg ő az elárusítónővel együtt nézegette, és válogatta a polcról a félig kilopkodott csavarok közül a megfelelőket, meg az egyéb hozzávalókat, én nyugodtan bámészkodhattam.

És akkor megláttam a kijáratnál egy táblát… Rá voltak ragasztgatva, rajzszögezve a cetlik, hogy ki mit ad el, és ki mit venne. Az előző vicces esetre gondolva ördögi terv született a fejemben! Megírtam egy bevállalós cetlit az Ablakmosást vállalok címszó alá. Évike számát nem mertem beírni, ezért Szilvi barátnőm lett az áldozat.

Elvégre nevetni nagyon egészséges! És a hazavezető úton a férjem nem értette, min röhögcsélek, csak úgy magamtól, kétpercenként. Hát ezért!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2