Évike


Szabó Kata  2006.10.10. 11:21

Vannak jó emberek. A mi Évikénk ilyen ember.

Csak hogy képben legyen mindenki: képzeljen el egy kerek, középtermetű, pirospozsgás, igazi „anyuka típusú” hölgyikét, aki ráadásul nővérke! Méghozzá abból a fajtából, akire ha csak ránéznek is a betegek, már indulnak gyógyulni. Akitől egy hangos, vagy haragos szót még soha senki nem hallott. Na, a mi Évikénk ilyen.

Szóval ez a mi Évikénk mesélte a minap, miért nem szereti ezeket a modern bevásárlóközpontokat. Az történt vele ugyanis, hogy megbeszélte az ő Karcsikájával -- mert ő csak így nevezi a kedves férjét –, hogy a kórházhoz közeli raktáráruházban megveszi a motorolajat, amíg drága párja bevásárol a városban. Majd utána találkoznak.

Évikénk el is ment, hogy megvegye. Persze bevásárlókocsit nem vitt magával. Minek is? Nem költekezni ment, hanem pár flakonért, ami a kezében is elfér. Meg is vette, kifizette mind a négy litert, de mikor indult kifelé, megszólalt az áruradar. Akkora hangja volt, hogy mindenki rábámult! Ő meg nem igazán értette a szituációt. S most jön a legrosszabb: rögtön mellette termett három kigyúrt biztonsági őr, és szegény Évikét úgy tuszkolták be a hátsó irodába, mint egy közveszélyes bűnözőt. Persze ő addigra a pirostól a mélyvörösig mindenféle színt váltott, és váltig -- ám hiába -- bizonygatta, hogy ő biz´ nem emelt el semmit. Nem hatott meg senkit. Vetkőzzön! -- szólt a parancs. Kiforgatta zsebeit, levette kabátját, kirakta kulcsait -- semmi.

Egyre csúnyábban néztek rá, ő meg egyre elkeseredettebb lett. Mivel nem találtak nála semmit, felöltözött, és indult volna, de a szemét radar megint csak megszólalt. Az egyik őr --valószínűleg két osztállyal többet járt ki, mint a társai -- megvilágosodott elmeileg. Megkérte Évikét, aki akkor már a sírás határán volt, hogy emelje fel a karját -- és lássatok csodát! A kód, az egyik flakon már kifizetett autóolaj kódja, oda volt beragadva a hóna alá. Mert mivelhogy a kezében nem fért el, a hóna alá csapta, és így vonult a kasszához.

Na, mármost: dühös lett, nagyon dühös! Megfogadta ott helyben, hogy ebbe az üzletbe, míg él, be nem lép soha többé. És igyekezett minél hamarabb kiérni a főútra, amely mellett a találkát megbeszélték az ő Karcsikájával. Csakhogy a nagy sietségben nem igazán jutott eszükbe, hogy ez az a bizonyos főút, azokkal a bizonyos lányokkal, akik azt a bizonyos munkát végzik, mint már tudjuk, ősidők óta. Ezt akkor tudatosította a mi Évikénk, amikor kamionok tucatjai kezdtek el felé igyekezve dudálva lassítani. Ekkor törött el a mécses, vagyis telt be a pohár, de úgy is mondhatnám, ez tette föl az i-re a pontot. Évike csak sírt és sírt, míg Karcsija haza nem vitte, meg nem vigasztalta.

Ez a kis történet azért jutott pont most az eszembe, mert a minap kilincseket vásároltunk ugyanabban a raktáráruházban a párommal. Míg ő az elárusítónővel együtt nézegette, és válogatta a polcról a félig kilopkodott csavarok közül a megfelelőket, meg az egyéb hozzávalókat, én nyugodtan bámészkodhattam.

És akkor megláttam a kijáratnál egy táblát… Rá voltak ragasztgatva, rajzszögezve a cetlik, hogy ki mit ad el, és ki mit venne. Az előző vicces esetre gondolva ördögi terv született a fejemben! Megírtam egy bevállalós cetlit az Ablakmosást vállalok címszó alá. Évike számát nem mertem beírni, ezért Szilvi barátnőm lett az áldozat.

Elvégre nevetni nagyon egészséges! És a hazavezető úton a férjem nem értette, min röhögcsélek, csak úgy magamtól, kétpercenként. Hát ezért!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6