Évike


Szabó Kata  2006.10.10. 11:21

Vannak jó emberek. A mi Évikénk ilyen ember.

Csak hogy képben legyen mindenki: képzeljen el egy kerek, középtermetű, pirospozsgás, igazi „anyuka típusú” hölgyikét, aki ráadásul nővérke! Méghozzá abból a fajtából, akire ha csak ránéznek is a betegek, már indulnak gyógyulni. Akitől egy hangos, vagy haragos szót még soha senki nem hallott. Na, a mi Évikénk ilyen.

Szóval ez a mi Évikénk mesélte a minap, miért nem szereti ezeket a modern bevásárlóközpontokat. Az történt vele ugyanis, hogy megbeszélte az ő Karcsikájával -- mert ő csak így nevezi a kedves férjét –, hogy a kórházhoz közeli raktáráruházban megveszi a motorolajat, amíg drága párja bevásárol a városban. Majd utána találkoznak.

Évikénk el is ment, hogy megvegye. Persze bevásárlókocsit nem vitt magával. Minek is? Nem költekezni ment, hanem pár flakonért, ami a kezében is elfér. Meg is vette, kifizette mind a négy litert, de mikor indult kifelé, megszólalt az áruradar. Akkora hangja volt, hogy mindenki rábámult! Ő meg nem igazán értette a szituációt. S most jön a legrosszabb: rögtön mellette termett három kigyúrt biztonsági őr, és szegény Évikét úgy tuszkolták be a hátsó irodába, mint egy közveszélyes bűnözőt. Persze ő addigra a pirostól a mélyvörösig mindenféle színt váltott, és váltig -- ám hiába -- bizonygatta, hogy ő biz´ nem emelt el semmit. Nem hatott meg senkit. Vetkőzzön! -- szólt a parancs. Kiforgatta zsebeit, levette kabátját, kirakta kulcsait -- semmi.

Egyre csúnyábban néztek rá, ő meg egyre elkeseredettebb lett. Mivel nem találtak nála semmit, felöltözött, és indult volna, de a szemét radar megint csak megszólalt. Az egyik őr --valószínűleg két osztállyal többet járt ki, mint a társai -- megvilágosodott elmeileg. Megkérte Évikét, aki akkor már a sírás határán volt, hogy emelje fel a karját -- és lássatok csodát! A kód, az egyik flakon már kifizetett autóolaj kódja, oda volt beragadva a hóna alá. Mert mivelhogy a kezében nem fért el, a hóna alá csapta, és így vonult a kasszához.

Na, mármost: dühös lett, nagyon dühös! Megfogadta ott helyben, hogy ebbe az üzletbe, míg él, be nem lép soha többé. És igyekezett minél hamarabb kiérni a főútra, amely mellett a találkát megbeszélték az ő Karcsikájával. Csakhogy a nagy sietségben nem igazán jutott eszükbe, hogy ez az a bizonyos főút, azokkal a bizonyos lányokkal, akik azt a bizonyos munkát végzik, mint már tudjuk, ősidők óta. Ezt akkor tudatosította a mi Évikénk, amikor kamionok tucatjai kezdtek el felé igyekezve dudálva lassítani. Ekkor törött el a mécses, vagyis telt be a pohár, de úgy is mondhatnám, ez tette föl az i-re a pontot. Évike csak sírt és sírt, míg Karcsija haza nem vitte, meg nem vigasztalta.

Ez a kis történet azért jutott pont most az eszembe, mert a minap kilincseket vásároltunk ugyanabban a raktáráruházban a párommal. Míg ő az elárusítónővel együtt nézegette, és válogatta a polcról a félig kilopkodott csavarok közül a megfelelőket, meg az egyéb hozzávalókat, én nyugodtan bámészkodhattam.

És akkor megláttam a kijáratnál egy táblát… Rá voltak ragasztgatva, rajzszögezve a cetlik, hogy ki mit ad el, és ki mit venne. Az előző vicces esetre gondolva ördögi terv született a fejemben! Megírtam egy bevállalós cetlit az Ablakmosást vállalok címszó alá. Évike számát nem mertem beírni, ezért Szilvi barátnőm lett az áldozat.

Elvégre nevetni nagyon egészséges! És a hazavezető úton a férjem nem értette, min röhögcsélek, csak úgy magamtól, kétpercenként. Hát ezért!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1