Ha nem ütsz...


Sábitz Katalin  2006.8.13. 13:29

Megismertem valakit, és ez több volt egy egyszerű találkozásnál -- vele együtt egy másik világot is megismertem.

Valójában nincsen „másik világ”, ám amiről mesélt nekem, az egészen különbözik attól, amiben én felnőttem. Mivel a televízió része a mindennapjainknak, nem kellett volna meglepődnöm, de engem pont az lepett meg: azt hittem, ilyesmi csak a filmekben van. Ő nem is tudja, hogy a történetei mennyire megragadtak bennem, mert nem beszélek róla, pedig sokat gondolkozom rajtuk. De nem csak miattuk, hanem a tapasztalataim és ismerőseim tapasztalatai miatt is eljutottam oda, hogy az iskolapadból nem tudjuk meg, milyen a valós élet.

Mert abban a világban, amit leírt nekem, már kisgyerekként megtanulja az ember: a legjobb védekezés a támadás. Mert abban a világban, ha nem ütsz, téged ütnek. Már a játszótéren meg kell küzdeni az érvényesülésért.

Ő nem is sejti, milyen komoly dolgok azok, amelyeket – néha büszkén, nevetve – az ifjúkoráról mesél. Engem ugyanis felkavar, hogy amíg a város egyik lakótelepén boldog gyermekéveimet töltöttem, addig egy másik városrészben korombeli lurkók agresszióval, fegyverrel, önpusztító méreggel találkoztak. Lehet, hogy amikor én homokvárat építettem, egy másik játszótéren valakit megfenyegettek, vagy éppen véresre rugdostak, csak mert kisebb, gyámoltalanabb volt. Csak, mert játszani akart – mint egy gyerek!-, csak, mert ott akart játszani. És így van ez a mai napig.

Az erőszakban élő fiataloknak hamar fel kell nőniük, és érzékeny lelküket – saját érdekükben -- jobb, ha mielőbb kérgessé edzik. Pedig nincs ez jól így! A gyermekéveket nem lehet visszahozni, kijavítani vagy bepótolni!

A fiatalokról írok, pedig abban a „másik világban” is élnek felnőttek, azoknak a gyerekeknek is vannak szüleik, rokonaik. Kérdem én: miért nem tesznek semmit? Nem tudnak? Vagy nem is veszik észre, mi történik? Vagy egyszerűen nem vesznek róla tudomást, hogy valami nincs rendben? Pedig nem szabad megvárni, hogy a kórházból vagy a rendőrségről telefonáljanak…!

Ahogy egyre többet fedezek fel a világból, és lassan kezd kinyílni a szemem, egyre kevésbé tetszik, amit látok. Hallgatom a történeteket, és ijesztő képek jelennek meg előttem a veszélyesnek titulált kölykökről, akiket valójában a kényszer tesz gengszterekké. Hétköznapi kölykök, akik elindulnak a lejtőn lefelé, egyre mélyebbre, egyre sötétebbre. A lejtőn visszakapaszkodni pedig szinte lehetetlen. De legalább megvannak a társadalom fekete bárányai, ők okolhatók mindenért! És nem érkezik a segítő kéz, amely kirántaná őket a mocsokból.

A bizonyítási vágy, a megfelelni akarás jelen van „mindegyik világban”. A hierarchia és a felfelé törekvés szimbólumokban ölt testet. A feltűnő frizura, a szöges „nyakörv”, halálfejes póló, vastag lánc és miegymás azonban csak fokozza a ki- vagy letaszítottságot. Kétségtelen ugyan, hogy a betyárbecsületről ezek a fiatalok sokkal többet tudnak -- de milyen áron?

Nem tudom a választ, de felteszem a kérdést mindenkinek, azt remélve, együtt megtaláljuk az erőszak ellenszerét.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.