Ha nem ütsz...


Sábitz Katalin  2006.8.13. 13:29

Megismertem valakit, és ez több volt egy egyszerű találkozásnál -- vele együtt egy másik világot is megismertem.

Valójában nincsen „másik világ”, ám amiről mesélt nekem, az egészen különbözik attól, amiben én felnőttem. Mivel a televízió része a mindennapjainknak, nem kellett volna meglepődnöm, de engem pont az lepett meg: azt hittem, ilyesmi csak a filmekben van. Ő nem is tudja, hogy a történetei mennyire megragadtak bennem, mert nem beszélek róla, pedig sokat gondolkozom rajtuk. De nem csak miattuk, hanem a tapasztalataim és ismerőseim tapasztalatai miatt is eljutottam oda, hogy az iskolapadból nem tudjuk meg, milyen a valós élet.

Mert abban a világban, amit leírt nekem, már kisgyerekként megtanulja az ember: a legjobb védekezés a támadás. Mert abban a világban, ha nem ütsz, téged ütnek. Már a játszótéren meg kell küzdeni az érvényesülésért.

Ő nem is sejti, milyen komoly dolgok azok, amelyeket – néha büszkén, nevetve – az ifjúkoráról mesél. Engem ugyanis felkavar, hogy amíg a város egyik lakótelepén boldog gyermekéveimet töltöttem, addig egy másik városrészben korombeli lurkók agresszióval, fegyverrel, önpusztító méreggel találkoztak. Lehet, hogy amikor én homokvárat építettem, egy másik játszótéren valakit megfenyegettek, vagy éppen véresre rugdostak, csak mert kisebb, gyámoltalanabb volt. Csak, mert játszani akart – mint egy gyerek!-, csak, mert ott akart játszani. És így van ez a mai napig.

Az erőszakban élő fiataloknak hamar fel kell nőniük, és érzékeny lelküket – saját érdekükben -- jobb, ha mielőbb kérgessé edzik. Pedig nincs ez jól így! A gyermekéveket nem lehet visszahozni, kijavítani vagy bepótolni!

A fiatalokról írok, pedig abban a „másik világban” is élnek felnőttek, azoknak a gyerekeknek is vannak szüleik, rokonaik. Kérdem én: miért nem tesznek semmit? Nem tudnak? Vagy nem is veszik észre, mi történik? Vagy egyszerűen nem vesznek róla tudomást, hogy valami nincs rendben? Pedig nem szabad megvárni, hogy a kórházból vagy a rendőrségről telefonáljanak…!

Ahogy egyre többet fedezek fel a világból, és lassan kezd kinyílni a szemem, egyre kevésbé tetszik, amit látok. Hallgatom a történeteket, és ijesztő képek jelennek meg előttem a veszélyesnek titulált kölykökről, akiket valójában a kényszer tesz gengszterekké. Hétköznapi kölykök, akik elindulnak a lejtőn lefelé, egyre mélyebbre, egyre sötétebbre. A lejtőn visszakapaszkodni pedig szinte lehetetlen. De legalább megvannak a társadalom fekete bárányai, ők okolhatók mindenért! És nem érkezik a segítő kéz, amely kirántaná őket a mocsokból.

A bizonyítási vágy, a megfelelni akarás jelen van „mindegyik világban”. A hierarchia és a felfelé törekvés szimbólumokban ölt testet. A feltűnő frizura, a szöges „nyakörv”, halálfejes póló, vastag lánc és miegymás azonban csak fokozza a ki- vagy letaszítottságot. Kétségtelen ugyan, hogy a betyárbecsületről ezek a fiatalok sokkal többet tudnak -- de milyen áron?

Nem tudom a választ, de felteszem a kérdést mindenkinek, azt remélve, együtt megtaláljuk az erőszak ellenszerét.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6