Ha nem ütsz...


Sábitz Katalin  2006.8.13. 13:29

Megismertem valakit, és ez több volt egy egyszerű találkozásnál -- vele együtt egy másik világot is megismertem.

Valójában nincsen „másik világ”, ám amiről mesélt nekem, az egészen különbözik attól, amiben én felnőttem. Mivel a televízió része a mindennapjainknak, nem kellett volna meglepődnöm, de engem pont az lepett meg: azt hittem, ilyesmi csak a filmekben van. Ő nem is tudja, hogy a történetei mennyire megragadtak bennem, mert nem beszélek róla, pedig sokat gondolkozom rajtuk. De nem csak miattuk, hanem a tapasztalataim és ismerőseim tapasztalatai miatt is eljutottam oda, hogy az iskolapadból nem tudjuk meg, milyen a valós élet.

Mert abban a világban, amit leírt nekem, már kisgyerekként megtanulja az ember: a legjobb védekezés a támadás. Mert abban a világban, ha nem ütsz, téged ütnek. Már a játszótéren meg kell küzdeni az érvényesülésért.

Ő nem is sejti, milyen komoly dolgok azok, amelyeket – néha büszkén, nevetve – az ifjúkoráról mesél. Engem ugyanis felkavar, hogy amíg a város egyik lakótelepén boldog gyermekéveimet töltöttem, addig egy másik városrészben korombeli lurkók agresszióval, fegyverrel, önpusztító méreggel találkoztak. Lehet, hogy amikor én homokvárat építettem, egy másik játszótéren valakit megfenyegettek, vagy éppen véresre rugdostak, csak mert kisebb, gyámoltalanabb volt. Csak, mert játszani akart – mint egy gyerek!-, csak, mert ott akart játszani. És így van ez a mai napig.

Az erőszakban élő fiataloknak hamar fel kell nőniük, és érzékeny lelküket – saját érdekükben -- jobb, ha mielőbb kérgessé edzik. Pedig nincs ez jól így! A gyermekéveket nem lehet visszahozni, kijavítani vagy bepótolni!

A fiatalokról írok, pedig abban a „másik világban” is élnek felnőttek, azoknak a gyerekeknek is vannak szüleik, rokonaik. Kérdem én: miért nem tesznek semmit? Nem tudnak? Vagy nem is veszik észre, mi történik? Vagy egyszerűen nem vesznek róla tudomást, hogy valami nincs rendben? Pedig nem szabad megvárni, hogy a kórházból vagy a rendőrségről telefonáljanak…!

Ahogy egyre többet fedezek fel a világból, és lassan kezd kinyílni a szemem, egyre kevésbé tetszik, amit látok. Hallgatom a történeteket, és ijesztő képek jelennek meg előttem a veszélyesnek titulált kölykökről, akiket valójában a kényszer tesz gengszterekké. Hétköznapi kölykök, akik elindulnak a lejtőn lefelé, egyre mélyebbre, egyre sötétebbre. A lejtőn visszakapaszkodni pedig szinte lehetetlen. De legalább megvannak a társadalom fekete bárányai, ők okolhatók mindenért! És nem érkezik a segítő kéz, amely kirántaná őket a mocsokból.

A bizonyítási vágy, a megfelelni akarás jelen van „mindegyik világban”. A hierarchia és a felfelé törekvés szimbólumokban ölt testet. A feltűnő frizura, a szöges „nyakörv”, halálfejes póló, vastag lánc és miegymás azonban csak fokozza a ki- vagy letaszítottságot. Kétségtelen ugyan, hogy a betyárbecsületről ezek a fiatalok sokkal többet tudnak -- de milyen áron?

Nem tudom a választ, de felteszem a kérdést mindenkinek, azt remélve, együtt megtaláljuk az erőszak ellenszerét.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    59


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    14


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9