In memoriam


Wolner Annamária  2010.11.1. 12:11

Érintve az égboltot, súrolva a felhőket, versenyt a madarakkal: hazarepülök!

Szól a himnusz: Flying home...
Belemártja mélyülő hangjait a levegőbe, mely rezzenéstelenül feszül. Búcsúzó zongora, szakadozó gitárhúr – s az itt maradottak arcán végiggördülő könnyek.
A "miért?" törvényszerű kérdése előtt értetlenül álló gondolatok, melyek már csak foszlányokban léteznek. A dermedt mozdulatlanságba zárt fájdalmak néha még követelik a választ, de csak a "nincs tovább" megmásíthatatlansága súg vissza valami érthetetlent, nagyon halkan.
Fényképkeret közé rejtett arcok maradnak. Tekintetek, melyek még nem is olyan rég a jövő kamerájába néztek, és hittek önmagukban. Abban, hogy van még dolguk itt, ebben a világban. Reméltek békét, vágytak örömöket, boldogságokat.
S valami érthetetlen mozdulatával a sorsnak megáll az élet egy ponton, s hirtelen minden véget ér...
Életek, melyeknek filmkockái már csak visszafelé pereghetnek, s az ember csupán óvatosan pillanthat bele évek, napok, percek történéseibe. Átélt vágyakba, valóra vált álmokba, megszenvedett fájdalmakba, elkövetett hibákba. Tartalmakba, melyek minden esendőséggükkel és szépségükkel együtt maradandóvá tették a napokat, melyeket itt töltöttek közöttünk szeretteink.
Életek: minden egyes kialudt lánggal egy tűz huny ki örökre. S mi mégsem tudjuk megóvni őket. Mert létezik egy följebbvaló döntés.
A dal elhallgat. A világra – úgy tűnik – egy percre rászakad a némaság, majd halkan ismét dúdolni kezd a madarak himnusza: hazarepülök...
Ha lehetne még egy utolsót kívánni, talán azt kérnénk, hogy elmondhassuk szeretteinknek mindazt, amit talán soha nem mondhattunk el.
S bocsánatot kérhetnénk, hogy veszni hagytunk életeket, vágyakat, álmokat, mert nem állt módunkban szembeszegülni egy tőlünk nagyobb erővel.
Elrepültek. Hazataláltak. Isten velük!



Hozzászólások

laanndi, 23. 11. 2010 18:51:27
Nagyon megragadott ez az írás! Nagyon lírai.... gratulálok a szerzőnek!
    
Wolner Annamária, 08. 01. 2011 13:07:18 Köszönet
Kedves laanndi! Nagyon szépen köszönöm! Wolner Annamária
@


Kapcsolódó cikkek

Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2021.10.29.    44


Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2019.10.31.    21


Gyász

Csonga Melinda

Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.

2015.11.1.    35


Nagyanyánk sírjánál

Nagy Csivre Katalin

Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.

2014.11.1.    30


Gyertyaláng

Nagy Csivre Katalin

A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.

2012.11.1.   


Elmentél II.

Wolner Annamária

Amíg a mentőre vártunk, a szobádban ültél és magad mellé ültettél.

2011.11.2.    6

A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.