In memoriam
Érintve az égboltot, súrolva a felhőket, versenyt a madarakkal: hazarepülök!
Szól a himnusz: Flying home...
Belemártja mélyülő hangjait a levegőbe, mely rezzenéstelenül feszül. Búcsúzó zongora, szakadozó gitárhúr – s az itt maradottak arcán végiggördülő könnyek.
A "miért?" törvényszerű kérdése előtt értetlenül álló gondolatok, melyek már csak foszlányokban léteznek. A dermedt mozdulatlanságba zárt fájdalmak néha még követelik a választ, de csak a "nincs tovább" megmásíthatatlansága súg vissza valami érthetetlent, nagyon halkan.
Fényképkeret közé rejtett arcok maradnak. Tekintetek, melyek még nem is olyan rég a jövő kamerájába néztek, és hittek önmagukban. Abban, hogy van még dolguk itt, ebben a világban. Reméltek békét, vágytak örömöket, boldogságokat.
S valami érthetetlen mozdulatával a sorsnak megáll az élet egy ponton, s hirtelen minden véget ér...
Életek, melyeknek filmkockái már csak visszafelé pereghetnek, s az ember csupán óvatosan pillanthat bele évek, napok, percek történéseibe. Átélt vágyakba, valóra vált álmokba, megszenvedett fájdalmakba, elkövetett hibákba. Tartalmakba, melyek minden esendőséggükkel és szépségükkel együtt maradandóvá tették a napokat, melyeket itt töltöttek közöttünk szeretteink.
Életek: minden egyes kialudt lánggal egy tűz huny ki örökre. S mi mégsem tudjuk megóvni őket. Mert létezik egy följebbvaló döntés.
A dal elhallgat. A világra – úgy tűnik – egy percre rászakad a némaság, majd halkan ismét dúdolni kezd a madarak himnusza: hazarepülök...
Ha lehetne még egy utolsót kívánni, talán azt kérnénk, hogy elmondhassuk szeretteinknek mindazt, amit talán soha nem mondhattunk el.
S bocsánatot kérhetnénk, hogy veszni hagytunk életeket, vágyakat, álmokat, mert nem állt módunkban szembeszegülni egy tőlünk nagyobb erővel.
Elrepültek. Hazataláltak. Isten velük!
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Gyász
Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.
2015.11.1. 35
Nagyanyánk sírjánál
Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.
2014.11.1. 30
Gyertyaláng
A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.
2012.11.1.
A rovat további cikkei
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.