In memoriam


Wolner Annamária  2010.11.1. 12:11

Érintve az égboltot, súrolva a felhőket, versenyt a madarakkal: hazarepülök!

Szól a himnusz: Flying home...
Belemártja mélyülő hangjait a levegőbe, mely rezzenéstelenül feszül. Búcsúzó zongora, szakadozó gitárhúr – s az itt maradottak arcán végiggördülő könnyek.
A "miért?" törvényszerű kérdése előtt értetlenül álló gondolatok, melyek már csak foszlányokban léteznek. A dermedt mozdulatlanságba zárt fájdalmak néha még követelik a választ, de csak a "nincs tovább" megmásíthatatlansága súg vissza valami érthetetlent, nagyon halkan.
Fényképkeret közé rejtett arcok maradnak. Tekintetek, melyek még nem is olyan rég a jövő kamerájába néztek, és hittek önmagukban. Abban, hogy van még dolguk itt, ebben a világban. Reméltek békét, vágytak örömöket, boldogságokat.
S valami érthetetlen mozdulatával a sorsnak megáll az élet egy ponton, s hirtelen minden véget ér...
Életek, melyeknek filmkockái már csak visszafelé pereghetnek, s az ember csupán óvatosan pillanthat bele évek, napok, percek történéseibe. Átélt vágyakba, valóra vált álmokba, megszenvedett fájdalmakba, elkövetett hibákba. Tartalmakba, melyek minden esendőséggükkel és szépségükkel együtt maradandóvá tették a napokat, melyeket itt töltöttek közöttünk szeretteink.
Életek: minden egyes kialudt lánggal egy tűz huny ki örökre. S mi mégsem tudjuk megóvni őket. Mert létezik egy följebbvaló döntés.
A dal elhallgat. A világra – úgy tűnik – egy percre rászakad a némaság, majd halkan ismét dúdolni kezd a madarak himnusza: hazarepülök...
Ha lehetne még egy utolsót kívánni, talán azt kérnénk, hogy elmondhassuk szeretteinknek mindazt, amit talán soha nem mondhattunk el.
S bocsánatot kérhetnénk, hogy veszni hagytunk életeket, vágyakat, álmokat, mert nem állt módunkban szembeszegülni egy tőlünk nagyobb erővel.
Elrepültek. Hazataláltak. Isten velük!



Hozzászólások

laanndi, 23. 11. 2010 18:51:27
Nagyon megragadott ez az írás! Nagyon lírai.... gratulálok a szerzőnek!
    
Wolner Annamária, 08. 01. 2011 13:07:18 Köszönet
Kedves laanndi! Nagyon szépen köszönöm! Wolner Annamária
@


Kapcsolódó cikkek

Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2017.10.30.    44


Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2016.10.31.    21


Gyász

Csonga Melinda

Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.

2015.11.1.    35


Nagyanyánk sírjánál

Nagy Csivre Katalin

Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.

2014.11.1.    30


Gyertyaláng

Nagy Csivre Katalin

A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.

2012.11.1.   


Elmentél II.

Wolner Annamária

Amíg a mentőre vártunk, a szobádban ültél és magad mellé ültettél.

2011.11.2.    6

A rovat további cikkei

A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    59


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    14


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5