Kimondatlan

Fodor Tekla  2009.3.31. 14:16

Áldott jó egyetemi évek! Csodálatos társaság, beszélgetések, bulizások, táncikálások...

...és mindjárt mindennek vége! Csupán pár hónap választ el az álomvizsgától (a diplomamunka megvédésétől), és én is beállhatok a dolgozó emberek sorába, élhetem a személyes történetemet, tanulhatom nyakra-főre az új dolgokat, ami a munkámat és az életemet illeti. Szerencsére optimista természetű vagyok, így tudom, hogy minden jó lesz. Muszáj, hogy jó legyen! Addig is, míg eljön ez a pillanat, kihasználom a szabad estjeim, amikor nem olvasom a tankönyveket, nem pötyögöm a szakdolgozatom, hanem nagy boldogan, kedves évfolyamtársaimmal kocsmázásra adjunk a fejünket.

Természetesen a fő téma itt is a vizsga, a ballagás és a bankett. De ez az utolsó fél év kötelező módon erről kell, hogy szóljon. Hisz egyszer ballag az ember – legalábbis az első egyetemén. No, de bármennyire is mókás és összetartó kis társaság cseperedett össze három év alatt, ellentétek, szembetűzések, kis utálatoskodások itt is jelen vannak, mint bárhol máshol az életben. Hol az ösztöndíj-láz, hol pedig az állami munkahelyek megtartása vagy megszerzése képez kimondatlan feszültségeket. Szóba nem hozza senki, de mindenki érzi. Ott van a levegőben, és olykor-olykor elejtünk szavakat. És mindenki úgy tesz, mintha mi sem történt volna. De mindenki aggódik. A jövőbeni munkahelyünkről való beszélgetés – ez a mi tabu témánk.

Manapság mindenki feszült, és ez lassan megszokottá válik. A feszültség pedig a gazdasági válságban (tudom, tudom: a csapból is ez folyik) az azonos munkát kereső fiatalok körében még nagyobb egy jókora lapáttal. Mintha nem lenne elég számunkra maga a gondolat is, hogy nyártól munkakeresési akcióba kell kezdenünk mindnyájunknak.

Buta az ember! Irigy és telhetetlen. A mai fiatalok szokatlan, kissé hamis irány fele haladnak. Persze, nemcsak ők. Ezt tapasztaljuk egyetemen, munkahelyen, baráti körben. Most talán sokan azt gondolják, hogy mindenki magából indul ki, és talán még úgy tűnhet, pesszimista vagyok. Pedig magamból, saját tapasztalataimból és körülöttem látottakból indulok ki. Az újságírónak pedig kötelező a tabukról is írnia. Ez a mi dolgunk. A társadalom pedig oldja csak fel a felgyülemlett problémákat! Ez a dolga!

Hozzászólások

@

Küldés