Lusta nők


Póda Erzsébet  2005.5.20. 15:35

Generációs problémák mindig is voltak – az idősek nem értik meg a fiatalokat, és fordítva.

„-- A mai lányokat, fiatalasszonyokat semmi sem érdekli, csak önmaguk. Lusták és önzők, hisz még gyereket se akarnak – dohog egy nyugdíjas korú nő a buszban. – Csak önmagukkal foglalkoznak, még főzni se tudnak. A fiam barátnője is ilyen -- kirakatbaba. Négy éve élnek együtt, de esze ágában sincs gyereket szülni. Arról nem is beszélve, hogy a ruhákat tisztítóba hordja, és étterembe járnak étkezni! – horkan fel, majd folytatja. – Nem is értem, miért van úgy oda érte a fiam. Igaz, valami nemzetközi nagyvállalatnál dolgoznak, és nagyon jól keresnek. De a menyemnek való még életében nem készített rakott krumplit, és azt se tudja, mi kell a töltött káposztához. Szegény fiam -- de a menyem is! --, ha hazajönnek, úgy falják a tökfőzeléket, mint aki sohasem evett. Nem is csodálom, annyi éttermi étel után…

--Bezzeg az én koromban! – jön a folytatás. – Tizennyolc évesen már megszültem a fiamat, aztán két-két év múlva a másik két gyerekemet. Amíg otthon voltam, pelenkát mostam, vasaltam, a lakás mindig ragyogott a tisztaságtól. Minden áldott nap ott gőzölgött a friss, főtt étel az asztalon. Mikor később elmentem dolgozni a baromfifeldolgozóba, akkor is főztem a családomnak. Késő este vagy hajnalban főztem. Aztán irány a gyerekekkel az iskolába, óvodába és a munkába. Kemény idők voltak azok, de mindig helyt álltam. Sose vittem a szennyest tisztítóba, és sose vettem ételt étteremben. Nekem egyszer sem kellett könyörögnie az anyósomnak, hogy ajándékozzam már meg egy kisunokával! De a menyemnek való csak páváskodik, nem kell neki a gyerek. Micsoda nők!”

Nyugdíjas korú nőtársam nem ebben a felgyorsult világban élte fiatalkori életét, így talán nem lehet elképzelése, miről szólnak a mai hétköznapok. Anyukáink még biciklivel vagy busszal jártak munkába, és az utakon korántsem volt olyan forgalmas a közlekedés, mint manapság. Nem vezettek tehát autót, nem dolgoztak számítógépeken, és mobiltelefont se tartottak a ridiküljük mélyén. Nem rohantak a szupermarketbe, nem tanultak idegen nyelveket – a kötelező iskolai oroszon kívül --, és nyugodt szívvel kiengedhették a gyerekeiket az utcára játszani. Nem kellett félteniük őket a kábítószertől, pszichopatáktól, gyerekrablóktól, aberrált felnőttektől. Nem rettegtek a munkanélküliségtől. Mindenki nyolc órát dolgozott és nem tizenkettőt vagy tizennégyet, mint a mai kor lányai, fiai. Nem volt bankszámlájuk, befizetendő biztosításuk, különböző terminusaik, sem két munkahelyük egyszerre. Nem követelte meg tőlük a munkaadó (és a közvélemény), hogy mindig ápoltak, szépek, nettek és fittek legyenek, és ne legyen súlyfeleslegük. Akkoriban a munkatempó más volt, az élet lassabban folydogált, a tévében tíznél kevesebb adó volt, és kevés nő vágyott fényes karrierre.

Mire azonban mindezt elmondtam volna a buszban ülő tapasztaltabb nőtársamnak, megszólalt a mellette ülő fiatalember. „– A barátnőmmel élek már több, mint öt éve. Az én édesanyám is az unoka utáni vágyával szokott előhozakodni, ahányszor ellátogatunk hozzá. Csakhogy mi még nem akarunk gyereket. Mindketten dolgozunk, én egy multicégnél, a barátnőm egy kiadónál. Általában későn végzünk. Utána elmegyünk a fitneszterembe, hogy az egésznapi üldögélés után mozogjunk is egy kicsit. Majd megvacsorázunk egy olcsóbb étteremben, esetleg viszünk haza pizzát vagy szendvicset. Hazaérve dolgozunk egy kicsit, majd hullafáradtan dőlünk az ágyba. Hétvégén a barátnőm fodrászhoz megy, vagy bevásárolunk, elmegyünk a könyvtárba, biciklizünk, kocogunk. Albérletben lakunk, lakásra gyűjtünk. A gyerekvállalás komoly feladat. Nem mindegy, hogy saját családi fészekben neveljük fel őket, vagy albérletről albérletre vándorolva, szűkölködve vagy jólétben. Mindketten harmonikus családot szeretnénk, nem vállalunk gyereket, amíg nincsenek meg a feltételek. A komoly élet előtt pedig még szeretnénk egy kicsit világot látni. Nem biztos, hogy ez önzőség lenne. Szerintem csak másfajta életfelfogás.”

A nyugdíjas meghökken a nem várt válasz hallatán. Kicsit méltatlankodik: hát igen, a fiatal férfiak nem tudják milyen az igazi nő! Aztán mély meggyőződéssel mondja -- A mai nők végtelenül lusták és önzők!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.