Lusta nők


Póda Erzsébet  2005.5.20. 15:35

Generációs problémák mindig is voltak – az idősek nem értik meg a fiatalokat, és fordítva.

„-- A mai lányokat, fiatalasszonyokat semmi sem érdekli, csak önmaguk. Lusták és önzők, hisz még gyereket se akarnak – dohog egy nyugdíjas korú nő a buszban. – Csak önmagukkal foglalkoznak, még főzni se tudnak. A fiam barátnője is ilyen -- kirakatbaba. Négy éve élnek együtt, de esze ágában sincs gyereket szülni. Arról nem is beszélve, hogy a ruhákat tisztítóba hordja, és étterembe járnak étkezni! – horkan fel, majd folytatja. – Nem is értem, miért van úgy oda érte a fiam. Igaz, valami nemzetközi nagyvállalatnál dolgoznak, és nagyon jól keresnek. De a menyemnek való még életében nem készített rakott krumplit, és azt se tudja, mi kell a töltött káposztához. Szegény fiam -- de a menyem is! --, ha hazajönnek, úgy falják a tökfőzeléket, mint aki sohasem evett. Nem is csodálom, annyi éttermi étel után…

--Bezzeg az én koromban! – jön a folytatás. – Tizennyolc évesen már megszültem a fiamat, aztán két-két év múlva a másik két gyerekemet. Amíg otthon voltam, pelenkát mostam, vasaltam, a lakás mindig ragyogott a tisztaságtól. Minden áldott nap ott gőzölgött a friss, főtt étel az asztalon. Mikor később elmentem dolgozni a baromfifeldolgozóba, akkor is főztem a családomnak. Késő este vagy hajnalban főztem. Aztán irány a gyerekekkel az iskolába, óvodába és a munkába. Kemény idők voltak azok, de mindig helyt álltam. Sose vittem a szennyest tisztítóba, és sose vettem ételt étteremben. Nekem egyszer sem kellett könyörögnie az anyósomnak, hogy ajándékozzam már meg egy kisunokával! De a menyemnek való csak páváskodik, nem kell neki a gyerek. Micsoda nők!”

Nyugdíjas korú nőtársam nem ebben a felgyorsult világban élte fiatalkori életét, így talán nem lehet elképzelése, miről szólnak a mai hétköznapok. Anyukáink még biciklivel vagy busszal jártak munkába, és az utakon korántsem volt olyan forgalmas a közlekedés, mint manapság. Nem vezettek tehát autót, nem dolgoztak számítógépeken, és mobiltelefont se tartottak a ridiküljük mélyén. Nem rohantak a szupermarketbe, nem tanultak idegen nyelveket – a kötelező iskolai oroszon kívül --, és nyugodt szívvel kiengedhették a gyerekeiket az utcára játszani. Nem kellett félteniük őket a kábítószertől, pszichopatáktól, gyerekrablóktól, aberrált felnőttektől. Nem rettegtek a munkanélküliségtől. Mindenki nyolc órát dolgozott és nem tizenkettőt vagy tizennégyet, mint a mai kor lányai, fiai. Nem volt bankszámlájuk, befizetendő biztosításuk, különböző terminusaik, sem két munkahelyük egyszerre. Nem követelte meg tőlük a munkaadó (és a közvélemény), hogy mindig ápoltak, szépek, nettek és fittek legyenek, és ne legyen súlyfeleslegük. Akkoriban a munkatempó más volt, az élet lassabban folydogált, a tévében tíznél kevesebb adó volt, és kevés nő vágyott fényes karrierre.

Mire azonban mindezt elmondtam volna a buszban ülő tapasztaltabb nőtársamnak, megszólalt a mellette ülő fiatalember. „– A barátnőmmel élek már több, mint öt éve. Az én édesanyám is az unoka utáni vágyával szokott előhozakodni, ahányszor ellátogatunk hozzá. Csakhogy mi még nem akarunk gyereket. Mindketten dolgozunk, én egy multicégnél, a barátnőm egy kiadónál. Általában későn végzünk. Utána elmegyünk a fitneszterembe, hogy az egésznapi üldögélés után mozogjunk is egy kicsit. Majd megvacsorázunk egy olcsóbb étteremben, esetleg viszünk haza pizzát vagy szendvicset. Hazaérve dolgozunk egy kicsit, majd hullafáradtan dőlünk az ágyba. Hétvégén a barátnőm fodrászhoz megy, vagy bevásárolunk, elmegyünk a könyvtárba, biciklizünk, kocogunk. Albérletben lakunk, lakásra gyűjtünk. A gyerekvállalás komoly feladat. Nem mindegy, hogy saját családi fészekben neveljük fel őket, vagy albérletről albérletre vándorolva, szűkölködve vagy jólétben. Mindketten harmonikus családot szeretnénk, nem vállalunk gyereket, amíg nincsenek meg a feltételek. A komoly élet előtt pedig még szeretnénk egy kicsit világot látni. Nem biztos, hogy ez önzőség lenne. Szerintem csak másfajta életfelfogás.”

A nyugdíjas meghökken a nem várt válasz hallatán. Kicsit méltatlankodik: hát igen, a fiatal férfiak nem tudják milyen az igazi nő! Aztán mély meggyőződéssel mondja -- A mai nők végtelenül lusták és önzők!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6