Mindennél fontosabb?
Fontosabb, mint én, mint ő, mint mi...
Mára a mobiltelefon mindenhatóvá vált. Minden léthelyzetben elsőbbséget élvez. Minden pillanatot felülír: ő az első és a legfontosabb. Vajon tudták ezt annak idején a megalkotói?
Régóta várom a soromat a hivatalban. Végre én kerülök sorra, de hirtelen megszólal a hivatalnok mobiltelefonja, és beszélni kezd. Mintha ott sem lennék. Valaki ugyanazt akarja megtudni, amiért én is jöttem. De megelőzött. Próbálok közbeszólni, de legyintés, pisszentés a válasz. Hiába, élő ember vagyok, várhatok.
Összefutok az utcán egy rég nem látott ismerősömmel. Nagyon örülünk egymásnak. Talán egy percig. Aztán megszólal a zsebében a mobilja. Elnézést 
kér, felveszi. Félrefordul, és hosszadalmasan beszélgetni kezd valakivel. Mintha ott sem lennék. Ismerősöm lélekben már máshol jár. Nincs itt velem, a virtuális térben mozog tovább.
Voltam már olyan előadáson, összejövetelen, ahol a drámai csöndet törte meg a mobil csengése. Ahelyett, hogy ilyenkor az illető gyorsan felvenné, sokkal rosszabb, ahogy kétségbeesetten megpróbálja elhallgattatni a készüléket. Nyomkodja, csapkodja, de nem tudja, hogyan kell kikapcsolni, közben káromkodik, és bocsánatot kér. Végül inkább hangos csörtetéssel kirohan a teremből, és odakint üvölteni kezd valakivel.
Az utcákon félőrültek mászkálnak, hangosan veszekszenek valakivel, fülükből vékony zsinór lóg.
De szólalt meg már telefon a jelenlétemben a kórházi műtőben, sőt viziten, a doktor úr zsebében, amikor éppen a beteg hogylétéről tájékozódott. Vajon hallhatta a választ?
És akkor még nem említettem a temetéseket, egyéb egyházi eseményeket, amikor bizony a reverenda alatt zenélt a kis szerkezet.
A legborzasztóbb azonban, amikor az autóban azért hal meg valaki, mert éppen egy veszélyes kanyarban, jeges úton, vagy vasúti átjárónál nyomta meg a gombot. A telefon fontosabb volt, mint maga az élet. A technika, amit azért hoztunk létre, hogy szolgáljon bennünket, most, mint az ördög, elkéri a lelkünket.
A párkapcsolatok, családi esték intimitását is tönkretette a mobiltelefon. Emlékszünk még arra, hogy valaha csöndes estéken még hosszasan, zavartalanul beszélgettünk egymással? Ma nem lehet, mert belecseng a telefon. Mire belemélyednénk egy-egy beszélgetésbe, valamelyikünknek biztos megszólal a kütyüje. És szétdúlja a lelkünket, az esténket. Mert hátha valaki fontos ember keres. Fontosabb, mint én, mint ő, mint mi. Fontosabb, mint a nyugalmunk!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
A bűvös szív
Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.
2021.4.19.
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.