Mindennél fontosabb?
Fontosabb, mint én, mint ő, mint mi...
Mára a mobiltelefon mindenhatóvá vált. Minden léthelyzetben elsőbbséget élvez. Minden pillanatot felülír: ő az első és a legfontosabb. Vajon tudták ezt annak idején a megalkotói?
Régóta várom a soromat a hivatalban. Végre én kerülök sorra, de hirtelen megszólal a hivatalnok mobiltelefonja, és beszélni kezd. Mintha ott sem lennék. Valaki ugyanazt akarja megtudni, amiért én is jöttem. De megelőzött. Próbálok közbeszólni, de legyintés, pisszentés a válasz. Hiába, élő ember vagyok, várhatok.
Összefutok az utcán egy rég nem látott ismerősömmel. Nagyon örülünk egymásnak. Talán egy percig. Aztán megszólal a zsebében a mobilja. Elnézést 
kér, felveszi. Félrefordul, és hosszadalmasan beszélgetni kezd valakivel. Mintha ott sem lennék. Ismerősöm lélekben már máshol jár. Nincs itt velem, a virtuális térben mozog tovább.
Voltam már olyan előadáson, összejövetelen, ahol a drámai csöndet törte meg a mobil csengése. Ahelyett, hogy ilyenkor az illető gyorsan felvenné, sokkal rosszabb, ahogy kétségbeesetten megpróbálja elhallgattatni a készüléket. Nyomkodja, csapkodja, de nem tudja, hogyan kell kikapcsolni, közben káromkodik, és bocsánatot kér. Végül inkább hangos csörtetéssel kirohan a teremből, és odakint üvölteni kezd valakivel.
Az utcákon félőrültek mászkálnak, hangosan veszekszenek valakivel, fülükből vékony zsinór lóg.
De szólalt meg már telefon a jelenlétemben a kórházi műtőben, sőt viziten, a doktor úr zsebében, amikor éppen a beteg hogylétéről tájékozódott. Vajon hallhatta a választ?
És akkor még nem említettem a temetéseket, egyéb egyházi eseményeket, amikor bizony a reverenda alatt zenélt a kis szerkezet.
A legborzasztóbb azonban, amikor az autóban azért hal meg valaki, mert éppen egy veszélyes kanyarban, jeges úton, vagy vasúti átjárónál nyomta meg a gombot. A telefon fontosabb volt, mint maga az élet. A technika, amit azért hoztunk létre, hogy szolgáljon bennünket, most, mint az ördög, elkéri a lelkünket.
A párkapcsolatok, családi esték intimitását is tönkretette a mobiltelefon. Emlékszünk még arra, hogy valaha csöndes estéken még hosszasan, zavartalanul beszélgettünk egymással? Ma nem lehet, mert belecseng a telefon. Mire belemélyednénk egy-egy beszélgetésbe, valamelyikünknek biztos megszólal a kütyüje. És szétdúlja a lelkünket, az esténket. Mert hátha valaki fontos ember keres. Fontosabb, mint én, mint ő, mint mi. Fontosabb, mint a nyugalmunk!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2022.9.15.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.