Mindennél fontosabb?
Fontosabb, mint én, mint ő, mint mi...
Mára a mobiltelefon mindenhatóvá vált. Minden léthelyzetben elsőbbséget élvez. Minden pillanatot felülír: ő az első és a legfontosabb. Vajon tudták ezt annak idején a megalkotói?
Régóta várom a soromat a hivatalban. Végre én kerülök sorra, de hirtelen megszólal a hivatalnok mobiltelefonja, és beszélni kezd. Mintha ott sem lennék. Valaki ugyanazt akarja megtudni, amiért én is jöttem. De megelőzött. Próbálok közbeszólni, de legyintés, pisszentés a válasz. Hiába, élő ember vagyok, várhatok.
Összefutok az utcán egy rég nem látott ismerősömmel. Nagyon örülünk egymásnak. Talán egy percig. Aztán megszólal a zsebében a mobilja. Elnézést 
kér, felveszi. Félrefordul, és hosszadalmasan beszélgetni kezd valakivel. Mintha ott sem lennék. Ismerősöm lélekben már máshol jár. Nincs itt velem, a virtuális térben mozog tovább.
Voltam már olyan előadáson, összejövetelen, ahol a drámai csöndet törte meg a mobil csengése. Ahelyett, hogy ilyenkor az illető gyorsan felvenné, sokkal rosszabb, ahogy kétségbeesetten megpróbálja elhallgattatni a készüléket. Nyomkodja, csapkodja, de nem tudja, hogyan kell kikapcsolni, közben káromkodik, és bocsánatot kér. Végül inkább hangos csörtetéssel kirohan a teremből, és odakint üvölteni kezd valakivel.
Az utcákon félőrültek mászkálnak, hangosan veszekszenek valakivel, fülükből vékony zsinór lóg.
De szólalt meg már telefon a jelenlétemben a kórházi műtőben, sőt viziten, a doktor úr zsebében, amikor éppen a beteg hogylétéről tájékozódott. Vajon hallhatta a választ?
És akkor még nem említettem a temetéseket, egyéb egyházi eseményeket, amikor bizony a reverenda alatt zenélt a kis szerkezet.
A legborzasztóbb azonban, amikor az autóban azért hal meg valaki, mert éppen egy veszélyes kanyarban, jeges úton, vagy vasúti átjárónál nyomta meg a gombot. A telefon fontosabb volt, mint maga az élet. A technika, amit azért hoztunk létre, hogy szolgáljon bennünket, most, mint az ördög, elkéri a lelkünket.
A párkapcsolatok, családi esték intimitását is tönkretette a mobiltelefon. Emlékszünk még arra, hogy valaha csöndes estéken még hosszasan, zavartalanul beszélgettünk egymással? Ma nem lehet, mert belecseng a telefon. Mire belemélyednénk egy-egy beszélgetésbe, valamelyikünknek biztos megszólal a kütyüje. És szétdúlja a lelkünket, az esténket. Mert hátha valaki fontos ember keres. Fontosabb, mint én, mint ő, mint mi. Fontosabb, mint a nyugalmunk!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.9.28.
Látszatvilág
Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.
2021.8.22.
Ne gyere közel!
A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.
2021.5.11. 1
A bűvös szív
Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.
2021.4.19.
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.