Mindennél fontosabb?


Kovács Márta  2012.11.6. 6:21

Fontosabb, mint én, mint ő, mint mi...

Mára a mobiltelefon mindenhatóvá vált. Minden léthelyzetben elsőbbséget élvez. Minden pillanatot felülír: ő az első és a legfontosabb. Vajon tudták ezt annak idején a megalkotói?

Régóta várom a soromat a hivatalban. Végre én kerülök sorra, de hirtelen megszólal a hivatalnok mobiltelefonja, és beszélni kezd. Mintha ott sem lennék. Valaki ugyanazt akarja megtudni, amiért én is jöttem. De megelőzött. Próbálok közbeszólni, de legyintés, pisszentés a válasz. Hiába, élő ember vagyok, várhatok.

Összefutok az utcán egy rég nem látott ismerősömmel. Nagyon örülünk egymásnak. Talán egy percig. Aztán megszólal a zsebében a mobilja. Elnézést kér, felveszi. Félrefordul, és hosszadalmasan beszélgetni kezd valakivel. Mintha ott sem lennék. Ismerősöm lélekben már máshol jár. Nincs itt velem, a virtuális térben mozog tovább.

Voltam már olyan előadáson, összejövetelen, ahol a drámai csöndet törte meg a mobil csengése. Ahelyett, hogy ilyenkor az illető gyorsan felvenné, sokkal rosszabb, ahogy kétségbeesetten megpróbálja elhallgattatni a készüléket. Nyomkodja, csapkodja, de nem tudja, hogyan kell kikapcsolni, közben káromkodik, és bocsánatot kér. Végül inkább hangos csörtetéssel kirohan a teremből, és odakint üvölteni kezd valakivel.
Az utcákon félőrültek mászkálnak, hangosan veszekszenek valakivel, fülükből vékony zsinór lóg.
De szólalt meg már telefon a jelenlétemben a kórházi műtőben, sőt viziten, a doktor úr zsebében, amikor éppen a beteg hogylétéről tájékozódott. Vajon hallhatta a választ?
És akkor még nem említettem a temetéseket, egyéb egyházi eseményeket, amikor bizony a reverenda alatt zenélt a kis szerkezet.

A legborzasztóbb azonban, amikor az autóban azért hal meg valaki, mert éppen egy veszélyes kanyarban, jeges úton, vagy vasúti átjárónál nyomta meg a gombot. A telefon fontosabb volt, mint maga az élet. A technika, amit azért hoztunk létre, hogy szolgáljon bennünket, most, mint az ördög, elkéri a lelkünket.

A párkapcsolatok, családi esték intimitását is tönkretette a mobiltelefon. Emlékszünk még arra, hogy valaha csöndes estéken még hosszasan, zavartalanul beszélgettünk egymással? Ma nem lehet, mert belecseng a telefon. Mire belemélyednénk egy-egy beszélgetésbe, valamelyikünknek biztos megszólal a kütyüje. És szétdúlja a lelkünket, az esténket. Mert hátha valaki fontos ember keres. Fontosabb, mint én, mint ő, mint mi. Fontosabb, mint a nyugalmunk!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1