Nyári emlék


Domán Jázmin  2009.7.20. 12:01

– Már megint a nyakamnál vagy! – nevettél rám, miután kicsit eltoltál magadtól.

Meghökkenve pislogtam rád. Felvontam a szemöldököm, szemem elkerekedett, mint egy kistányér. Egy hang nem jött ki a torkomon.

– Miért vagy mindig a nyakamnál? – faggatóztál kitartóan, ajkaid körül ott táncolt a magabiztos mosoly.

– Hát... – húztam fel a vállam –, mert jó! – Böktem ki végül egy kis gondolkozás után. Éreztem, hogy a szám széle dacosan megfeszül, és hirtelen eltökélten figyelni kezdtem a hullámzó Dunát.
– Igen?- kérdezted. –Szóval jó...
Pimaszul vigyorogtál.
– Ühüm. – dünnyögtem, és idegesen toporogni kezdtem.

Tudtam, hogy tudod, hogy zavarban vagyok. Menekülésképpen megint hozzád bújtam. Pár perccel később azonban mocorogni kezdtem – csak egy picit, még egy picit! –, és megint a nyakadnál kötöttem ki. Éreztem, ahogy megrázkódik a tested a nevetéstől, s azt is éreztem, ahogy mosolyra húzódik a szád. Én sem álltam meg nevetés nélkül. S miközben erősebbre fogtam az ölelést, azon gondolkoztam, vajon te is épp úgy érezhetsz-e, mint én...?

Csendesen figyeltem, ahogy a nap vöröses- narancssárgán szétfolyik a Duna vizén.

Imádtam a nyakad! Szerettem az arcomat a nyak- és vállhajlatodba fúrni, csukott szemmel érezni az illatod, miközben az ujjaimmal úgy kapaszkodtam a felsődbe, mintha attól féltem volna, hogy eltűnsz. Olyankor megszűnt létezni minden, csak a szívdobogásod maradt: te meg én – és szétáradt a testemben a nyugalom. Nekem olyan volt a nyakad, mint egy kis szobasarok, ahol egyedül lehetek, ahol nem zavar és nem bánt senki. Ahol biztonságban vagyok. Igen, akkor, ott a nyakadnál, a karjaid között biztonságban éreztem magam.

Egy nap megeshet, hogy a szobát lerombolják. A falak darabokra esnek, és a kis sarok eltűnik. Védtelenné válok, nincs hová bújjak, és keresnem kell egy másik biztos helyet, de ezúttal már önmagamban. Keresgélek hát, és reménykedem, hogy találok egy megközelítőleg ugyanolyan biztonságosat. Puhát, illatosat, kedveset, mint amilyen a tied volt.

Egyelőre ezek a sarkok az emlékeim, melyek hozzád kapcsolódnak. Édesek, néha fájók, de a szívemnek fontosak. És tudom, ismételgetem magamnak, hogy nem szabad sírni, hogy elmúlt.
Hogy mosolyogni kell, örülni, hogy megtörtént.

Hiszen, ha a nyakad már nem is lesz az én biztonságos kuckóm, a kezed még foghatom.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1