Óráról órára fiatalodom


Mester Györgyi  2015.8.26. 1:32

Egy nap története, melynek elején a főhős egy öreg mami, ám a nap végére kislánnyá változik.

Reggel, miközben négyéves unokám levetett ruháit rendezgettem az óvodai szekrényben, hirtelen egy párbeszédre lettem figyelmes. Lovagias unokám, Bence, éppen azt tudakolta kis barátnőjétől, ki hozta őt ma az óvodába. A kislány mutatta, hogy az anyukája, aki a közelben beszélgetett a dadussal. Bence megjegyezte: Milyen szép és fiatal az anyukád! A kislány bólintással nyugtázta a hallottakat, majd visszakérdezett: És téged ki szokott az oviba hozni? Unokám a következő meglepő kijelentést tette: A nagymamám, aki ott áll a szekrényeknél. Ő már nagyon öreg, de fiatalabbnak akar látszani, ezért festi a haját.


Paff lettem! A kis hamis „öregnek”, sőt, nagyon öregnek tart, pedig még csak negyvenhat vagyok!

Míg az utcán ballagtam a buszmegálló felé, végig ez járt a fejemben. Tényleg olyan öreg lennék?! Felszálltam a közben beguruló járműre, és mivel öreg vagyok, leültem az egyik szabad ülőhelyre. Nézelődtem, talán még el is bóbiskoltam a melegben, közben a busz megtelt, az utasok már úgy préselődtek egymáshoz, mint a heringek a konzervdobozban. Egyszer csak, közvetlenül fölöttem, károgó hangon megszólalt egy nálam talán tíz évvel idősebb nő: A fiatalabbak átadhatnák a helyüket! Óvatosan körülpislogtam, de csupa nálam korosabb utas ücsörgött, a többiek álltak. Ez a megjegyzés csak nekem szólhatott – gondoltam boldogan. Gondolatomat tett követte: felálltam, és átadtam a helyemet. A nő azonnal le is ült. Egészen felvillanyozódtam: Talán még nem is vagyok annyira öreg, ha kinézik alólam a széket!

A buszról leszállva, egy darabon gyalogolnom kellett, mivel a következő utcasarkon beszéltünk meg találkozót a lányommal, aki ügyes-bajos dolgait elintézvén belement, hogy megnézzünk együtt egy jó filmet. Mivel is lehetne kellemesebben eltölteni egy szabadnapot? Reggel unokázás, délután mozi. Amíg a lányomra vártam, feltűnt, hogy a közelben parkoló autó sofőrje egyre kétségbeesettebben ugrál ki-be a kocsijába, próbálgatja, lökdösi, de nem mozdul, igencsak megmakacsolta magát. Elméláztam, így már csak azt vettem észre, hogy a férfi közvetlenül előttem áll, és valamilyen hihetetlen indíttatásból, arról akar meggyőzni, hogy láthatóan, én még fiatal vagyok és ráadásul jó erőben, segítsek neki „betolni” az öreg járgányt, mert különben elkésik egy tárgyalásról. Rajtam ugyan magas sarkú cipő volt, na jó, nem tűsarkú, de nem kifejezetten kocsitoláshoz voltam öltözve. Ugyanakkor megsajnáltam tehetetlenül toporgó embertársamat, az erősebbik nem eme képviselőjét, és ráálltam. Nem is volt olyan nehéz megtolni a kocsit! Miközben poros kezemet törölgettem, láttam, újdonsült autós ismerősöm még a kanyaron túlról is visszaintegetett.

A gyorsétkezdében, ahol bekaptunk egy pár falatot, elmeséltem lányomnak a nap eseményeit, hirtelen öregedésem, majd azt követő váratlan, de folyamatos fiatalodásom történetét. Túlzottan nem csodálkozott.
A film előtt, szokás szerint, bementem a mosdóba, kicsit újratupíroztam a hajam, a rúzsból is felvittem még egy leheletnyit az ajkamra, aztán megigazítottam térd fölött végződő szoknyámat. A magas sarkú cipőm, szerencsére, nem piszkolódott el a kocsitolásban. Pár perc múlva, beálltunk a sorba, mely a vetítőterem előtt várakozott. Egy húsz év körüli srác vette el a jegyeinket. Mosolygott, és így üdvözölt bennünket: Sziasztok! Jó szórakozást! Meglepődve néztem a lányomra. Te, ez nem látta, hogy az anyád vagyok? Ennyire nem rossz itt a világítás!

Lányom csak nevetett. Örülj anyu a sikerednek! A mozi után egyenesen a busz végállomására mentünk. Igyekezni kellett haza, mert már valószínűleg várt bennünket az oviban Bence.

A megállóban észrevettem Emma nénit, általános iskolai tanítónőmet. Emma néni még él? Úristen! Legalább nyolcvan éves, de lehet, hogy megvan nyolcvanöt is. Boldogan mentem oda hozzá, magammal húzva a lányomat is. Csókolom, Emma néni! Meg tetszik ismerni? Általános iskolában tetszett tanítani engem. A tanító nénim rám nézett, kicsit elgondolkodott, majd azt mondta: Á, szervusz! Te vagy a kis Takács az V. B-ből, ugye? Ez itt a húgod? Nem, Emma néni. Ő a lányom.Hát már férjhez mentél, kis Takács? De Emma néni! Most megyünk a lányommal az óvodába a négyéves unokámért! Közben begurult a busz, és mi elköszöntünk. Emma néni felszállt, és így búcsúzott tőlünk: Szervusztok, kislányok! Örülök, hogy láttalak benneteket!

Mire visszaértem az óvodába, öreg mamából kislány lettem. Ami Bencének sok volt, ugyanaz Emma néninek éppen, hogy kevés.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.