Rémségek kora
Nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk valamilyen hátborzongató eseményről.
Nem is olyan rég, amikor gyilkosságról hallottunk a tévében, vagy olvastuk a sajtóban, akkor a megdöbbenés után hamar magunkhoz tértünk, mondván, szerencsére ez nem nálunk történt. Ma már más a helyzet.
Nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk valamilyen hátborzongató eseményről, és sajnos már nem az van, hogy nem a közelünkben zajlanak a rémisztő bűntények. Iszonyatos érzés, és felfoghatatlan, mi vezeti az embereket arra, hogy vagyonszerzés céljából öljenek. Hogy kést ragadjanak, majd úgy, mint ahogy azt egy állattal sem teszi az ember, többször belevágja azt az élő szervezetbe.
Ha ilyen eset megtörténik, az emberek találgatnak, vajon mi vihette rá az elkövetőt arra, hogy kioltsa embertársa életét? Talán nem anya szülte, nem szoptatta, nem babusgatta? Lehet-e mentséget találni az ilyen cselekedetre? Arra, hogy egy bűntett során két áldozatot vegyen el valaki a családjától, rokonaitól, barátaitól? S mindez miért? Autóért, televízióért, mobilért...
Már a híradót sem nézem. Nem akarom harminc percen keresztül azt hallani, hogy megölte párját szerelemféltésből, hogy kiirtotta a családot, hogy drogos állapotban erőszakolt és gyilkolt, vagy azt, hogy elvették az értékeit, a bankkártyáját, majd pedig megkötözve otthagyták az erdőben. Mert csak ezt hallani. Mert csak ezt lehet hallani!
Ha vicces kedvemben lennék, akkor azt mondanám, hogy az elszaporodott gyilkosságokra és bűnesetekre különadót vezetne be az állam, Svájc sem volna gazdagabb országunknál. De nem vagyok vicces kedvemben. Miért is lennék?
A szeptember elsejei kettős gyilkosság áldozatainak ravatalánál rengetegen lerótták kegyeletüket. Nyugodjanak békében!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Legyen még jobb!
Egyre ritkábban történik meg, hogy lélekemelő gondolatokat oszt meg valaki, gondolatokat, amelyek átsegítenek a hétköznapok nehézségein, vagy egyszerűen csak biztatóbbá válik általuk életünk folyamata.
2026.1.1.
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2025.12.11.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2025.11.13.
Amit az őszben szeretni lehet
Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.
2025.10.19. 12
Ide nekem a betegségemet! (2)
Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?
2025.8.11.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2025.7.19.
Ide nekem a betegségemet! (1)
Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23