Tisztelettel jelentem!


Nagy Erika  2009.7.2. 6:25

Huszonhárom nap. Ebből három maga a pokol. Nem tudtam mit kezdeni magammal, főleg a kezeimmel.

Szétszórt voltam, meg ideges. Majd jött a változás. Alig észlelhető, de én éreztem. Napról-napra jobb lett. Még nem teljesen jó, de valami elkezdődött. Valami, amit évek óta szerettem volna. Csak…

…gyengének bizonyultam. Vagy az is lehet, hogy csupán az volt a gond, hogy nem is akartam eléggé. Most elszántam magam. Nem leszek a rabszolgája! Nem fogok értékes perceket azzal tölteni, hogy kutassam, keressem, hol tudom beszerezni. Talán, ha minden utcasarkon árulnák, most is a táskámban pöffeszkedne, de azzal, hogy csak kivételes helyeken lehet kapni, minden esélyét elvesztette. Cselhez folyamodtam, mégpedig: mindenkinek elújságoltam szándékomat. Vagyis inkább tényként kezeltem a dolgot. Erre azért volt szükség, mert ez erőt adott a megvalósításhoz. Azt ugye, mégsem engedhettem meg, hogy miután fűnek-fának eldicsekedtem, hogy milyen fenemód büszke vagyok magamra, feladjam a küzdelmet.

Most tényleg büszke vagyok, és tudom, hogy jó úton haladok. Több, mint három hét, több, mint hetven eurós megtakarítás, tiszta levegő, jó közérzet, plusz négykilónyi többletsúly… Na, ez az, ami egyáltalán nem kellett volna, de sebaj, legközelebb majd azon ügyködöm, hogy leadjam. Ugyanis nem szeretném, ha úgy alakulna, hogy mikor minden huszonhárom nap elteltével hetven euróval tömöttebb lesz a pénztárcám, ezzel egyidejűleg minden huszonhárom nap elteltével négykilós gyarapodást is elkönyvelni legyek kénytelen. Na, ettől kirázott a hideg! Holnap mindenkinek elújságolom, hogy fogyókúrázom. Ha szerencsém van, akkor olyan sikert érek el, mint most.

Tudják, hogy mire vetemedtem a minap? Én, aki nemrégiben ugyanezeket az intelmeket voltam kénytelen végighallgatni, és jópofát vágni hozzá? Arra, hogy mikor rágyújtottak mellettem, azt kérdeztem: „Miért cigizel? Tudod, hogy milyen színű a tüdőd? Tévedsz, ha azt hiszed, még mindig rózsaszínes az árnyalata, jól jegyezd meg, hogy mára szinte teljesen fekete!“

Hoppá! Pár héttel ezelőtt, még engem sem érdekelt, ha ehhez hasonlót mondtak nekem, csak pöfékeltem, mintha az életem függne tőle. A férjem azt mondta: benőtt a fejed lágya.

Szerintem most az egyszer igaza van…



Hozzászólások

Pandi, 02. 07. 2009 14:00:06
Jaaj, ez jóóóóóó cikk!!!!:))) Én is ebben a cipőben járok:) És én is ugyanezeket a tüneteket produkáltam:) csak én valaki kedvéért hagytam abba..:) És tényleg én is mondtam a többieknek, hogy miért cigiznek, hiszen az nem jó... Kitartás!:))
Nagy Erika, 05. 07. 2009 21:13:02 Kitartás
Örülök, kedves Pandi,hogy mások is a helyes útra térnek. Jelentem, egyszer sem csábultam el, pedig lett volna alkalmam. Még mindig büszke vagyok magamra. Kitartást továbbra is mindenkinek, aki leszokóban van. Nagy Erika
@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.