Tisztelettel jelentem!
Huszonhárom nap. Ebből három maga a pokol. Nem tudtam mit kezdeni magammal, főleg a kezeimmel.
Szétszórt voltam, meg ideges. Majd jött a változás. Alig észlelhető, de én éreztem. Napról-napra jobb lett. Még nem teljesen jó, de valami elkezdődött. Valami, amit évek óta szerettem volna. Csak…
…gyengének bizonyultam. Vagy az is lehet, hogy csupán az volt a gond, hogy nem is akartam eléggé. Most elszántam magam. Nem leszek a rabszolgája! Nem fogok értékes perceket azzal tölteni, hogy kutassam, keressem, hol tudom beszerezni. Talán, ha minden utcasarkon árulnák, most is a táskámban pöffeszkedne, de azzal, hogy csak kivételes helyeken lehet kapni, minden esélyét elvesztette. Cselhez folyamodtam, mégpedig: mindenkinek elújságoltam szándékomat. Vagyis inkább tényként kezeltem a dolgot. Erre azért volt szükség, mert ez erőt adott a megvalósításhoz. Azt ugye, mégsem 
engedhettem meg, hogy miután fűnek-fának eldicsekedtem, hogy milyen fenemód büszke vagyok magamra, feladjam a küzdelmet.
Most tényleg büszke vagyok, és tudom, hogy jó úton haladok. Több, mint három hét, több, mint hetven eurós megtakarítás, tiszta levegő, jó közérzet, plusz négykilónyi többletsúly… Na, ez az, ami egyáltalán nem kellett volna, de sebaj, legközelebb majd azon ügyködöm, hogy leadjam. Ugyanis nem szeretném, ha úgy alakulna, hogy mikor minden huszonhárom nap elteltével hetven euróval tömöttebb lesz a pénztárcám, ezzel egyidejűleg minden huszonhárom nap elteltével négykilós gyarapodást is elkönyvelni legyek kénytelen. Na, ettől kirázott a hideg! Holnap mindenkinek elújságolom, hogy fogyókúrázom. Ha szerencsém van, akkor olyan sikert érek el, mint most.
Tudják, hogy mire vetemedtem a minap? Én, aki nemrégiben ugyanezeket az intelmeket voltam kénytelen végighallgatni, és jópofát vágni hozzá? Arra, hogy mikor rágyújtottak mellettem, azt kérdeztem: „Miért cigizel? Tudod, hogy milyen színű a tüdőd? Tévedsz, ha azt hiszed, még mindig rózsaszínes az árnyalata, jól jegyezd meg, hogy mára szinte teljesen fekete!“
Hoppá! Pár héttel ezelőtt, még engem sem érdekelt, ha ehhez hasonlót mondtak nekem, csak pöfékeltem, mintha az életem függne tőle. A férjem azt mondta: benőtt a fejed lágya.
Szerintem most az egyszer igaza van…
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.
Gondolatok az ünnep előtt
Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...
2019.12.22. 23
Karácsonyi versek
Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.
2019.12.12.
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2019.12.1.
A kapcsolat kerékkötői
A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...
2019.11.24. 11