Trutyi
Tudják önök, hogy mi az a szippantós kocsi?
Aki falun lakik, bizonyára igen. Igen, jól tudják, ez bizony az a járgány, amelyik kiszivattyúzza az emésztőgödörből a háztartási vízfogyasztás végtermékét. Erről jutott az eszembe az, hogy milyen pihentagyú lehetett az a személy, aki azt találta ki, hogy egy szippantós kocsi hátuljára egy „Munkánkkal meg lesz elégedve, de ha mégsem, az elszállított terméket készséggel visszavisszük“, vagy a „Ha sz...ban van, segítünk! “ feliratú táblát szereljen fel.
S most tessék elképzelni, hogy mi történik, ha valaki véletlenül hasonlóan cselekszik. Nem szándékosan és nem a gödörbe, hanem a lakást teljesen elárasztva cselekszi a dolgot.
Ez az eset nem kitaláció, hanem valóban megtörtént. Egy jóember, teljes szakértelmét beleadva, nekilátott a gödör kiürítéséhez az ismerőse családi házánál. Nem gondolt semmi rosszra, hosszú évek tapasztalata volt a háta mögött. Percek teltek-múltak, amikor a szomszédnak feltűnt: itt valami nincs rendben. Szólt is azonnal a emberkének, hogy nézze már meg, nem fordítva működik-e a rendszer? Volt döbbenet, amikor kiderült, a bűzölgő trutyi nem a tartályban, hanem a lakásban kötött ki. A szivattyú nem szívta, hanem fújta a maszlagot, nem kímélve a háziak legféltettebb kincseit sem.
S az sem mellékes, hogy mindent beterített a fekália kellemetlen bűze. Volt rémület!
Összefogott a falu apraja-nagyja, hogy segítsenek a kellemetlen végtermék eltüntetésében.
Gondolhatják, nem volt kellemes elfoglaltság. Első fázisban az volt érezhető, amint a fekália szaga keveredett a fertőtlenítő bűzével, annyira, hogy fuldokolva kellett elrejteni a helyszínen lévők orrát ruháik ujjába. Nekem az jutott eszembe, hogy na, ezeket az embereket biztosan nagy szerencse éri, a régiek bölcselkedéseit figyelembe véve. Gondolom, ők kihagyták volna ezt a megtiszteltetést. Belegondolni sem merek, mit tettem volna, ha velem történik meg az eset. Kiráz a hideg, ha csak rágondolok.
Bár egy előnye mégis csak van az ominózus esetnek. Ilyenkor tavasszal, ugye, mindenki nagytakarítást végez. Ez bizony, most tökéletesre sikeredett...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.