Újabb hozadék

Nagy Erika  2012.11.23. 5:00

Ezen a héten is zajlottak az események. Újabb három történet, újabb három alkalom a dühöngésre.

Iskolai kirándulás bolygatta fel a gyerekek hétköznapjait. A szépséges császári városba, Bécsbe indultak, hogy felfedezzék a csodát, és hogy eljussanak a pompázatos barokk kastélyba, Schönbrunnba. Minden szép volt, az idő is kedvezett, örültek az emeletes busznak. Sajnos nem sokáig, mert amikor megálltak, az megmakacsolta magát, és többé már nem indult el. Még jó, hogy ezt akkor még nem tudták, így nem rontotta el a kedvüket, boldogan vágtak neki a barangolásnak. A nap lemenőben volt, elérkezett a hazamenetel ideje. S az volt az a pillanat, amikor rájöttek, hogy arra még várniuk kell. Buszra volt szükségük, megoldották, de így jóval éjfél után értek csak haza, fáradtan, éhesen. Vajon érdekelt ez valakit? Az autóbusz üzemeltetője érzett felelősséget amiatt, hogy olyan járművet biztosított a számukra, amelyik olyan volt, mint egy mosolygós alma? Hogy az milyen? Olyan, mint a kipurcant járgány, kívül mutatós, belülről pedig férges. Csak remélni tudom, hogy legközelebb jobban ellenőrzik a műszaki állapotot.

Pista bácsi egy idős, beteg ember, aki már évek óta tehetetlenül nyomja az ágyat. Arra azonban ügyeltek a hozzátartozók, hogy a tolószékes vécét használja, ne pedig a pelenkát, ha eljött a pillanat. Pár hete kórházba került, ott a hozzátartozók kérték a személyzetet, legyenek a segítségére, ha kéri, mivel az ágya mellett ott is várta egy ugyan olyan példány, hogy igénybe vegyék, hogy szolgálhasson. Csak szerette volna a szegény kétkerekű, mert kímélték, óvták nagyon. A pelenkát viszont, amit a hozzátartozóknak kellett megvenni, azt szépen cserbenhagyták. Ha szegény Pista bácsi szeretett volna felkelni, és könnyíteni magán, búgó hangon közölték vele: feküdjön csak nyugodtan, és engedje bele a pelenkába! Mit tehetett mást, s teszi még ma is, amikor már az édes otthon szeretetét élvezi. Megszokta. Nagyon megszokta. Az őt ápoló felesége már kevésbé. Nem adja fel, mint a kisgyereket, leszoktatja...

Ha az utcán sétálunk, rohanunk, látjuk, hogy még mindig sokan vannak azok, akik ha valamit feleslegesnek tartanak, szemrebbenés nélkül elhajítják. Szerencsére viszont vannak közhasznú munkások, akik alkalmat kapnak arra, hogy pár euróhoz jussanak, mi viszont megszabadulhatunk ezáltal a szeméttől. Vagy mégsem? Könnyen lehet, mert olyan dolog történt, ami megingatta a hitemet. A női csapat egyik tagja a levelet, papírt ugyan feltűzte a botja végéből kiálló szögre, de a másik percben az éppen kiüresedett cigarettás dobozt a világ legtermészetesebbnek tartott hanyag mozdulatával elhajította. Majd tovább szedte a szemetet. Az a doboz pedig megvárja, legalább másnap is lesz munkája.

Hozzászólások

@

Küldés