Ünnepre hangolódás
Egy héttel karácsony előtt betiltanám a munkát és az iskolát is!
Ilyenkor már otthon kellene lennie mindenkinek, és a lelkünk mélyén készülni az ünnepre. De mi mit csinálunk? Matekot meg nyelvtan gyakorlunk, mert az utolsó előtti napon még felmérőt kell írni! Persze közben százszor megszakítjuk a tanulást, mert eszünkbe jut valami az ünneppel kapcsolatban, és tervezünk. Kinek mire lenne még szüksége, milyen díszeket rakjunk idén a fára, mi legyen az ünnepi menü... Aztán vissza az emeletes törtekhez! Nem fogok haragudni, ha ez a felmérő most kicsit gyengébb lesz.
És mit csinálunk még? Rohangálunk a munkahelyen is. Számolgatjuk a kötelességeinket, próbáljuk ésszerűen beosztani az időnket. Műszak előtt takarítás, díszítés, némi sütés. Műszak után vásárlás. Persze minden évben megfogadom, hogy nem hagyok az utolsó pillanatra semmit... De mindig várok a még jobb, még megfelelőbb ajándékra.
Aztán eljön a karácsonyeste, és holtfáradtan állok a fa előtt. Énekelem a Mennyből az angyalt, és izgulok, vajon örülni fognak-e az ajándékomnak.
De felesleges izgulnom, mert mindig örülnek. Ahogy én is. Főleg annak, hogy végre nyugalom van, együtt vagyunk. Látom a boldog arcokat, csillogó szemeket. Mert a szemek csillogása nem változott, hiába lettek kicsikből nagyok a gyerekek. Pont úgy tudnak örülni minden apróságnak, mint sok évvel ezelőtt. Lassan a földre hullnak a csomagoló papírok, előkerülnek a meglepetések. Jókat nevetünk, viccelődünk, ha sikerült melléfogni. Aztán beszélgetünk. Mindenki elmondja, melyik régi karácsonyra emlékezik legszívesebben, melyik az az emlék, ami a legmélyebb nyomot hagyta a szívében. Beszélgetünk, sírunk, nevetünk és persze finomakat eszünk. A tányér az almaszeletekkel körbejár, közben elmondjuk a közös karácsonyi kívánságot, hogy jövőre is ugyanennyien legyünk az asztalnál. Többen lehetünk, de kevesebben nem!
Lassan megnyugszom. Hagyom, hogy elragadjon a hangulat, elfeledkezem a munkáról, iskoláról és minden egyéb problémás dologról. Végre sikerül átélnem a pillanatot, amire egész évben várok, és látom és érzem, hogy mindannyiunk lelkében karácsony van.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.
Gondolatok az ünnep előtt
Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...
2019.12.22. 23
Karácsonyi versek
Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.
2019.12.12.