Ünnepre hangolódás


Kovács Márta  2012.12.21. 1:03

Egy héttel karácsony előtt betiltanám a munkát és az iskolát is!

Ilyenkor már otthon kellene lennie mindenkinek, és a lelkünk mélyén készülni az ünnepre. De mi mit csinálunk? Matekot meg nyelvtan gyakorlunk, mert az utolsó előtti napon még felmérőt kell írni! Persze közben százszor megszakítjuk a tanulást, mert eszünkbe jut valami az ünneppel kapcsolatban, és tervezünk. Kinek mire lenne még szüksége, milyen díszeket rakjunk idén a fára, mi legyen az ünnepi menü... Aztán vissza az emeletes törtekhez! Nem fogok haragudni, ha ez a felmérő most kicsit gyengébb lesz.

És mit csinálunk még? Rohangálunk a munkahelyen is. Számolgatjuk a kötelességeinket, próbáljuk ésszerűen beosztani az időnket. Műszak előtt takarítás, díszítés, némi sütés. Műszak után vásárlás. Persze minden évben megfogadom, hogy nem hagyok az utolsó pillanatra semmit... De mindig várok a még jobb, még megfelelőbb ajándékra.
Aztán eljön a karácsonyeste, és holtfáradtan állok a fa előtt. Énekelem a Mennyből az angyalt, és izgulok, vajon örülni fognak-e az ajándékomnak.

De felesleges izgulnom, mert mindig örülnek. Ahogy én is. Főleg annak, hogy végre nyugalom van, együtt vagyunk. Látom a boldog arcokat, csillogó szemeket. Mert a szemek csillogása nem változott, hiába lettek kicsikből nagyok a gyerekek. Pont úgy tudnak örülni minden apróságnak, mint sok évvel ezelőtt. Lassan a földre hullnak a csomagoló papírok, előkerülnek a meglepetések. Jókat nevetünk, viccelődünk, ha sikerült melléfogni. Aztán beszélgetünk. Mindenki elmondja, melyik régi karácsonyra emlékezik legszívesebben, melyik az az emlék, ami a legmélyebb nyomot hagyta a szívében. Beszélgetünk, sírunk, nevetünk és persze finomakat eszünk. A tányér az almaszeletekkel körbejár, közben elmondjuk a közös karácsonyi kívánságot, hogy jövőre is ugyanennyien legyünk az asztalnál. Többen lehetünk, de kevesebben nem!

Lassan megnyugszom. Hagyom, hogy elragadjon a hangulat, elfeledkezem a munkáról, iskoláról és minden egyéb problémás dologról. Végre sikerül átélnem a pillanatot, amire egész évben várok, és látom és érzem, hogy mindannyiunk lelkében karácsony van.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.