Ünnepre hangolódás


Kovács Márta  2012.12.21. 1:03

Egy héttel karácsony előtt betiltanám a munkát és az iskolát is!

Ilyenkor már otthon kellene lennie mindenkinek, és a lelkünk mélyén készülni az ünnepre. De mi mit csinálunk? Matekot meg nyelvtan gyakorlunk, mert az utolsó előtti napon még felmérőt kell írni! Persze közben százszor megszakítjuk a tanulást, mert eszünkbe jut valami az ünneppel kapcsolatban, és tervezünk. Kinek mire lenne még szüksége, milyen díszeket rakjunk idén a fára, mi legyen az ünnepi menü... Aztán vissza az emeletes törtekhez! Nem fogok haragudni, ha ez a felmérő most kicsit gyengébb lesz.

És mit csinálunk még? Rohangálunk a munkahelyen is. Számolgatjuk a kötelességeinket, próbáljuk ésszerűen beosztani az időnket. Műszak előtt takarítás, díszítés, némi sütés. Műszak után vásárlás. Persze minden évben megfogadom, hogy nem hagyok az utolsó pillanatra semmit... De mindig várok a még jobb, még megfelelőbb ajándékra.
Aztán eljön a karácsonyeste, és holtfáradtan állok a fa előtt. Énekelem a Mennyből az angyalt, és izgulok, vajon örülni fognak-e az ajándékomnak.

De felesleges izgulnom, mert mindig örülnek. Ahogy én is. Főleg annak, hogy végre nyugalom van, együtt vagyunk. Látom a boldog arcokat, csillogó szemeket. Mert a szemek csillogása nem változott, hiába lettek kicsikből nagyok a gyerekek. Pont úgy tudnak örülni minden apróságnak, mint sok évvel ezelőtt. Lassan a földre hullnak a csomagoló papírok, előkerülnek a meglepetések. Jókat nevetünk, viccelődünk, ha sikerült melléfogni. Aztán beszélgetünk. Mindenki elmondja, melyik régi karácsonyra emlékezik legszívesebben, melyik az az emlék, ami a legmélyebb nyomot hagyta a szívében. Beszélgetünk, sírunk, nevetünk és persze finomakat eszünk. A tányér az almaszeletekkel körbejár, közben elmondjuk a közös karácsonyi kívánságot, hogy jövőre is ugyanennyien legyünk az asztalnál. Többen lehetünk, de kevesebben nem!

Lassan megnyugszom. Hagyom, hogy elragadjon a hangulat, elfeledkezem a munkáról, iskoláról és minden egyéb problémás dologról. Végre sikerül átélnem a pillanatot, amire egész évben várok, és látom és érzem, hogy mindannyiunk lelkében karácsony van.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1