Ünnepre hangolódás
Egy héttel karácsony előtt betiltanám a munkát és az iskolát is!
Ilyenkor már otthon kellene lennie mindenkinek, és a lelkünk mélyén készülni az ünnepre. De mi mit csinálunk? Matekot meg nyelvtan gyakorlunk, mert az utolsó előtti napon még felmérőt kell írni! Persze közben százszor megszakítjuk a tanulást, mert eszünkbe jut valami az ünneppel kapcsolatban, és tervezünk. Kinek mire lenne még szüksége, milyen díszeket rakjunk idén a fára, mi legyen az ünnepi menü... Aztán vissza az emeletes törtekhez! Nem fogok haragudni, ha ez a felmérő most kicsit gyengébb lesz.
És mit csinálunk még? Rohangálunk a munkahelyen is. Számolgatjuk a kötelességeinket, próbáljuk ésszerűen beosztani az időnket. Műszak előtt takarítás, díszítés, némi sütés. Műszak után vásárlás. Persze minden évben megfogadom, hogy nem hagyok az utolsó pillanatra semmit... De mindig várok a még jobb, még megfelelőbb ajándékra.
Aztán eljön a karácsonyeste, és holtfáradtan állok a fa előtt. Énekelem a Mennyből az angyalt, és izgulok, vajon örülni fognak-e az ajándékomnak.
De felesleges izgulnom, mert mindig örülnek. Ahogy én is. Főleg annak, hogy végre nyugalom van, együtt vagyunk. Látom a boldog arcokat, csillogó szemeket. Mert a szemek csillogása nem változott, hiába lettek kicsikből nagyok a gyerekek. Pont úgy tudnak örülni minden apróságnak, mint sok évvel ezelőtt. Lassan a földre hullnak a csomagoló papírok, előkerülnek a meglepetések. Jókat nevetünk, viccelődünk, ha sikerült melléfogni. Aztán beszélgetünk. Mindenki elmondja, melyik régi karácsonyra emlékezik legszívesebben, melyik az az emlék, ami a legmélyebb nyomot hagyta a szívében. Beszélgetünk, sírunk, nevetünk és persze finomakat eszünk. A tányér az almaszeletekkel körbejár, közben elmondjuk a közös karácsonyi kívánságot, hogy jövőre is ugyanennyien legyünk az asztalnál. Többen lehetünk, de kevesebben nem!
Lassan megnyugszom. Hagyom, hogy elragadjon a hangulat, elfeledkezem a munkáról, iskoláról és minden egyéb problémás dologról. Végre sikerül átélnem a pillanatot, amire egész évben várok, és látom és érzem, hogy mindannyiunk lelkében karácsony van.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2022.9.15.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.