Vásárlás régen és ma


Póda Erzsébet  2005.11.19. 20:48

Sokáig Rezsi bácsi olajos padlós falusi kisboltja jelentette számomra a bevásárlást, ahol reggelente sorba kellett állni a kenyérért, meg a tejért.

Idejártam vásárolni előbb anyukámmal, aztán már persze egyedül is. A puritán boltocskában csak a legfontosabb élelmiszereket, és háztartási cikkeket lehetett megvásárolni, de akkoriban nem is volt másra igény. Persze a bolt polcain időnként különlegességek is feltűntek.

Karácsony tájékán színes dobozokban szaloncukor, húsvét előtt tojásfesték, egyes névnapokkor egy- vagy kétféle bonbon. Sőt csakis és kizárólag a nőnap hetében színes masnival átkötött, csokis mogyorót rejtő nagy nőnapi csokoládészívek is. Egyszer, már januártól kuporgattam a zsebpénzemet, hogy tudjak egy ilyet venni anyukámnak. Emlékszem, horribilis összegbe került: tizenöt koronába! Még nagymamától is kérnem kellett pénzt, hogy meglegyen az ára. Meg is szidott érte anyukám rendesen, hogy minek költök ilyen drágaságra, azon a pénzen már vehettek volna nekem alsóneműt…

Későbbi emlékeim a bevásárlásról a sorban állással kapcsolatosak. Mert volt olyan időszak, amikor mindenért sorba kellett állni: lisztért, vécépapírért, vattáért, szalvétáért, mosóporért, és még ki tudja mi mindenért. Éppen ezért a bevásárlás akkoriban nem tartozott az emberek kedvenc elfoglaltságai közé – nem úgy, mint most.

Ma már kedvére vásárolhat az ember! Akár órákon át sétálgathat a szupermarket polclabirintusai között, válogathat a haszontalanabbnál haszontalanabb dolgok közül. Miközben zúg a zene, villognak a fények, akciókat jelző színes papírok csábítanak. Van bor-, sör-, üdítő-, krumpliszirom-, sajt-, szalámi- és csokikóstoló. De a pénztárnál ugyanúgy sorban kell állni, mint annak idején, amikor még nem volt ekkora árutömeg az üzletekben. És ugyanúgy nem biztos, hogy az ember rátalál arra a dologra, ami a szíve vágya.

Az elárusítók ugyanolyan mogorvák, mint akkor, amikor csak gyéren akadt eladnivaló az üzletekben. Mert igaz, hogy százhúszféle, vagy még ennél is több, tejtermék meg élelmiszer közül válogathatunk, de a szupermarketben éppúgy átvernek minket, mint a kisboltokban. Ha nem vagyunk résen, csak otthon derül ki, hogy az eladó a friss kenyér helyett a tegnapelőttit nyomja a kezünkbe. A joghurt, a dobozos üdítő, a mustár meg a konzerv szavatossági ideje már lejárt. A hentes valami rejtélyes módon fél adag romlott szalámit csempészett a csomagolópapírba. A drága ementáli vákuumzacskója az alsó részen rég felszakadt, és mikor észrevesszük (otthon), már penészes sajtot tartunk a kezünkben. És a villanyégő dobozából a szemfüles vevőtársunk üzletben elfogyasztott csokiszeletének üres papírja meg egy kis doboz fogpiszkáló kerül elő…

A márkás bőrcipő két hét múlva elszakad, de választhatunk. Vagy reklamálunk, és járhatunk hóban mezítláb, mert kétszer kitavaszodik, mire a gyártó cég rehabilitál bennünket (a legtöbbször úgysem ismeri el, hogy pocsék árut gyártott). Vagy szemétbe dobjuk, és veszünk helyette egy másikat, mert nem akarjuk, hogy lefagyjon az öregujjunk a lábunkon. A butikokban csak a címlaplányok tudnak maguknak ruhát vásárolni, a molett üzletekben meg a százhúsz kilósak. Mit csináljon, aki nem tartozik a két szélsőség halmazába? Bánatában menjen el egy üzletközpontba, vigasztalódjon az árutömeg láttán (mily jólétben élünk!), és vegyen magának egy tábla csokoládét, müzliszeletet, mélyhűtött borsót, frissen sült grillcsirkét, kínai fokhagymát, kilenckilós mosóport, gőzölős vasalót, esőkabátot, macskaeledelt, és még sorolhatnám.

(Juj, de nem szeretek vásárolni!)



Hozzászólások

eva, 20. 11. 2005 22:05:14
Szia Erzsike. Bar nekem nincs gondom a ruhameretekkel a butikokba, nalam sem olyan egyszeru a bevasarlas. Pontosabban a cipo-vasarlas. Nem hordhatok magassarkut, mert iszonyatosan faj tole a talpam. Ezert par eve mindig lapos cipok utan kutatok es ez nem mindig konnyu feladat. Ha veletlenul rabbukanok egy megfelelo modell-re, akkor abbol bisztosan elfogyott a meretem, vagy meregdraga. De kulomben szeretek bevasarolni :)
eva, 20. 11. 2005 22:05:41 cipot vegyenek!
Szia Erzsike. Bar nekem nincs gondom a ruhameretekkel a butikokba, nalam sem olyan egyszeru a bevasarlas. Pontosabban a cipo-vasarlas. Nem hordhatok magassarkut, mert iszonyatosan faj tole a talpam. Ezert par eve mindig lapos cipok utan kutatok es ez nem mindig konnyu feladat. Ha veletlenul rabbukanok egy megfelelo modell-re, akkor abbol bisztosan elfogyott a meretem, vagy meregdraga. De kulomben szeretek bevasarolni :)
Erzsébet, 22. 11. 2005 21:11:24 Vásárlás
Szia Évike, köszönöm a hozzászólást:) Nekem sajnos nagyon sok negatív tapasztalatom van a vásárlással kapcsolatban. Például évről évre lejátszódott ugyanaz a jelenet, amikor tavasszal vagy ősszel cipőt vásárolunk. Mikor végre a századik üzletben megtaláltuk azt a cipőt, amelyik a gyerekeimnek tetszett, kiderült, hogy csak egy számmal kisebb vagy egy számmal nagyobb méretben van, de abban pont nincs, amilyen kellene. Komolyan mondom, néha már sírni tudnék, mikor az elárusítónő rövid keresgélés után visszajön, és azt mondja van kisebb és nagyobb, megpróbáljuk-e? Hát megpróbáljuk, de hiába, a cipő nem jó. Szerencsére nemrég felfedeztem egy cipő szaküzlet-hálózatot, és attól kezdve nincs gondunk a lábbelivel. Ha akarod emailben megírom az üzlet nevét:) Olyan kényelmes cipőt sehol sem árulnak, és alacsony sarkúból is van bő választék. Erzsébet
, 24. 11. 2005 20:06:22 Igen
Igen, erdekel, a jo cipo nagyon fontos. Szemelyesen is megbeszelhetjuk :)
, 24. 11. 2005 22:21:29
Oké, beszéljük! meg:))))
, 08. 01. 2006 22:37:30
Senki nem jelentkezett a megbeszélésre...:)
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6