Vasárnap


Madarász Ildikó  2009.3.15. 9:19

Biztatni valakit, akinek a lelke bányászati mélységekben van, elég nehéz, de megpróbálom.

Levél Barátnőmnek

A tényeken az ember lánya nem nagyon tud változtatni. Elfogadni az elfogadhatatlant is elég nehézkesen megy (tapasztalatból beszélek), de meg kell próbálni.
Az, hogy volt egy vetélésed, iszonyú. Tudom, fáj minden gondolat, ami e körül forog. Fáj, mert Te már nevet adtál neki, elképzelted milyen árnyalatú lesz a haja, hogyan fog rád mosolyogni, hogy ejti majd az első szavakat, no meg hogy milyen messzire tudja köpni a spenótot az első alkalommal.
Elvesztetted az előtt, mielőtt még tudtál volna Róla.
De nézzük kicsit más szemszögből!
Sokévnyi, hiábavaló próbálkozás után, miután úgy gondoltátok, hogy nektek aztán soha, mégis megtörtént egy apró csoda. Igaz, csak pár hétig tartott, de az esély megmaradt örökre, hogy mégis csak lehetséges az, amit lehetetlennek hittetek.
Van esélye egy szőke hajú tünemény megszületésének, egy új embernek, aki akár jobbá is teheti ezt a furcsa világot.
Csak türelem – tudom, abból van a legkevesebb –, és hidd el igazam lesz! Amíg vártok, addig szépen növekszik Dóri lányod. Egyik nap követi a másikat, a bölcsőde után jön az óvoda, új emberek, új gyerekek a gyereked körül, új hatások, új barátok Neked is és neki is.
Nyugalom, béke. Péntek után jön a szombat, majd a vasárnap és egy szép napon, mikor nem is gondolsz rá, például a vasárnapi ebéd utáni szunyókálásból felkelve eszmélsz rá, hogy mikor is voltak utoljára azok a nehéz napok? Idejét sem tudod!
Így lesz biztosan.
Hinni kell benne és meglátod így lesz.
Egy szép vasárnapon.
Aztán felhívsz, hogy nem emlékszem-e rá esetleg én, hogy mikor volt?
A válaszom pedig a következő: idejét sem tudom már!
Te akkor levegő után kapkodsz, és rögtön küldesz a patikába tesztet venni, mert valami akkor nincs rendben. Én otthagyom a mosogatást, leváltom a mackónadrágom, kapom slusszkulcsom és rohanok, előbb a patikába, majd hozzád. Addigra már olyan izgatott vagy, hogy nem tudsz pisilni. Én csurgatok, férjed csurgat, iszol, majd mész egy kört, aztán szinte hárman ülünk rá az ülőkére, várva a produkciót. Aztán várunk.
A percek iszonyú lassan telnek, nem is gondolta egyikünk se, hogy ilyen sokáig tart hatvanig számolni. Aztán megtörténik, amire mindhárman várunk, évszakok óta.
Pozitív.
Aztán sírsz, párod sírva vigasztal. Mit vigasztal?! Veled együtt örömkönnyeket ejt.
Csak nézek, boldogan, elégedetten és csak egy mondatot hajtogatok:
Én tudtam, hogy így lesz, látod, vasárnap van!

Szeretettel: Ildi



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.