Tabletta

Póda Erzsébet 2011.6.22. 14:28

Fáj a fejem. Anyám azt mondja, vegyek be egy tablettát.

Mindig ezt mondja. Nem kérdi miért, nem fogja meg a homlokomat, hogy nem vagyok-e lázas vagy beteg. Még csak rám se néz. Vegyél be egy tablettát, veti oda foghegyről. Fáj a fejem, mondom megint. De már nem figyel. Elsős kisöcsémmel nyűglődik, miközben a kishúgom ott sírdogál az ölében. Értem én. Persze. Sok a dolga. Sokan vagyunk. Így is. Hát, még amikor a két idegen gyerek is itt van nálunk hétvégenként! A nevelőapám két utálatos gyereke.

Fáj a fejem. Csütörtök van, és ma jobban fáj, mint tegnap. És holnap még jobban fog fájni. Hétvégén egészen elviselhetetlen lesz. Hétfőn – igen. Hétfőn jobb lesz, aztán minden kezdődik elölről.

Volt idő, amikor nem fájt a fejem. Amikor csak én voltam, meg anyu és apu. De aztán ők elváltak, és egyedül maradtunk anyuval. Akkor sem fájt semmim. Jó volt kettesben. Csend volt és nyugalom. Anyuval aludtam egy ágyban, és hétvégén későn keltünk. Volt, amikor az ágyban reggeliztünk. Vajas kiflit és kakaót, vagy pirítóst és narancslevet. Egymáshoz bújtunk, szorosan, és sokat nevettünk. Nagyon sokat.

Aztán megváltozott minden!

Ideköltözött az az idegen férfi. És már ő aludt anyuval az ágyban. Hétvégén csak egyedül én keltem későn. Nagyon későn. És akkor is csukva tartottam a szemem, amikor már rég felébredtem. Az idegen pasi ordítozott, hogy keljek föl. Anyu nem szólt semmit. Aztán jött az a két gyerek. Az asztalnál ők ettek először, az apjuk köztük osztotta szét a csirkemellet, pedig azt én is szerettem. Akkor kezdett el fájni a fejem. És azóta utálom a csirkehúst. Utálom a nevelőapámat. És utálom a két beképzelt nyamvadt gyerekét is!

Miért változott meg az anyukám?! Minden olyan zűrös lett. Zavaros, kusza, hangos, zajos, lármás. Született egy kisöcsém és egy kishúgom. Egyre hátrébb kerültem. Az idegen férfi mindig ordítozik velem. A fejem meg egyre jobban fáj. Szerintem anyué is. Egyszerre tíz csomag fájdalomcsillapítót vesz a patikában.

Anyu, fáj a fejem. De anyu nem figyel. Azt mondja, vegyél be egy tablettát. Anyu, de már nem segít. Akkor vegyél be kettőt. Anyu, két tabletta se segít. Nem válaszol. Csak néz maga elé, zavaros tekintettel ül a kisöcsém mellett, kishúgommal az ölében.

Az orvosságos dobozhoz megyek. Kiveszek három csomaggal. Szépen egyenként kinyomkodom a tablettákat. Szépen egyenként beveszem mindet, és iszok rá egy kis vizet. Aztán az ágyamhoz megyek és lefekszem. Anyu, fáj a fejem, suttogom, és elkezdenek csorogni a könnyeim. Csendesedik. Lelassul a hangzavar, visszafelé forog a kuszaság. A lárma hangjai lepotyognak, egyenként, egymás után, mint a tabletták. Csönd marad utánuk. Aztán hangtalan örvénybe kerülök, lehúz valahova, valami végtelen mélységbe...
Arra ébredek, hogy anyuval fekszem az ágyban. Csend van és nyugalom. Hozzábújok. Nincs itt más, csak ő és én. Szorosan egymáshoz bújunk, és nevetünk, nevetünk...

Anyu, már nem fáj a fejem...!
Tudom, kicsim...