A kamaszkor kérdései

Kovács Márta 2015.3.5. 2:18

A legtöbb szülőt, bár készül rá, mégis váratlanul éri, amikor beköszönt gyermeke kamaszkora.

A legtöbb szülő szorongással vegyes kíváncsiságot érez, amikor rádöbben, hogy gyermeke életébe is beköszöntött a kamaszkor. Nem könnyű időszak ez sem a gyereknek, sem a szülőnek és a környezetnek sem. A nemrég még kedves és mindig szófogadó kisgyermek a testi és lelki változások következtében egyszeriben minden ellen lázadni kezd. Sok gyermek gond és különösebb bajok nélkül felnőtté érik, némelyik családban viszont meglehetősen nagy viharokat kavarnak a kamaszévek.

.„A kamaszkor (serdülőkor, pubertáskor, tinédzserkor) 10-14-től 18 éves korig terjedő életszakasz, átmenet a gyermek- és felnőttkor között, melynek során a nemi hormonok elkezdik működésüket, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, párhuzamosan jelentős pszichés változások következnek be.
A fiatal ekkor kezdi formálni saját véleményét, ízlését, a legtöbb gyerek ekkor próbálgatja az önállóságot. A serdülőkor kezdete és vége a történelem során eltérően alakult. A pubertás időszaka napjainkra jelentősen meghosszabbodott, egyrészt korábban kezdődik, másrészt huszonéves korig is elhúzódhat, a változás időszaka akár 10-12 évre is nyúlhat. A korábbra tolódás oka feltételezések szerint a boltok polcain lévő mesterséges adalékanyagokkal teletűzdelt élelmiszerekben, a későbbi befejeződés oka a társadalmi változásokban keresendő.“
(Wikipédia)

Egy kis történelem

Alig néhány évtizede a serdülőkorúakat még nem tekintették külön korosztálynak. Maga a tinédzser szó a második világháború környékén kezdett elterjedni a köztudatban. Noha, a világ azóta gyökeresen megváltozott, a negyvenes évek és a huszonegyedik század első évtizedének serdülői között mégis számos hasonlóság fedezhető fel.

A tinédzsereket akkor és most is ugyanaz a két dolog motiválta: az önállóságra törekvés és az identitáskeresés. Az iparosodás előtt a kamaszok szüleik földjén dolgoztak, nem keresték önazonosságukat, hiszen munkába fogható koruktól kezdve földművesek voltak. Esküvőjükig gyermekeknek számítottak, ezután pedig már felnőtteknek tekintették őket.

Az iparosodás korában azonban a fiatalok előtt hirtelen megnyílt a pályaválasztás lehetősége: kitanulhattak egy szakmát vagy akár gyárban dolgozhattak, gépésszé, szövőnővé, cipésszé stb. képezhették magukat. Állást pedig sokszor csak a szomszéd faluban, városban lehetett találni, ahol a megkeresett pénzből letelepedhettek és a szüleiktől független egzisztenciát teremthettek.
A függetlenség utáni vágy és az identitáskeresés a mai napig a kamaszok jellemzője, de ezt a harcot ma már egy jóval gyorsabb, rohamosan változó mindennapokban kell megvívniuk.
A kamaszok önkifejező eszközei alapvetően nem sokat változtak: a zene, a tánc, a divat, a gyorsan elmúló hóbortok és kapcsolatok azonban az idők során megmaradtak. A zenei stílusok sokasága miatt biztosak lehetünk abban, hogy a kamasz zenei ízlése különbözik a miénktől, mert ezzel fejezi ki önmagát és függetlenségét. És ez érvényes az önkifejezésük többi területére is.

A kamasszal nagyon nehéz, néha szinte lehetetlen szót érteni és nem könnyű őt szeretni. Hangulata percről-percre változik. A testi és lelki változások felborítanak mindent. Szinte minden ellen lázadni kezd, vitatkozik, és gyakran kérdőre von bennünket. Kritikussá válik és mindenről saját véleményt alkot, amit gyakran hangoztat is. Már nem engedi, hogy simogassuk, ölelgessük, mint gyerekkorában, ridegen lesöpri a vállára tett kezet. De a szíve mélyén most is pont ugyanúgy vágyik a szeretetünkre és elfogadásra. Ne tévesszük ezt szem elől!

(A folytatásban a fizikai és értelmi változásokról írunk.)