Megmozdult!


Fülöp Éva  2005.2.8. 8:21

Milyen lehet az érzés, amikor a baba elkezd mozogni a mamája hasijában? -- töpreng magában a kismamanapló írója.

A magzat természetesen sokkal előbb kezd mozogni, mint azt a mamája észrevenné. Hogyan fogom tudni, hogy „azt” a mozgást érzem? Elég sokáig foglalkoztatott ez a kérdés.

Aztán az ötödik hónapban bekövetkezett – legalábbis nálam ekkor. Olyan érzés volt, mint a „hangyazsongás”, kis bizsergést éreztem. Mintha egy kis kukacocska közlekedett volna a pocakomban ide-oda. Úgy hívtam őt, hogy kis betolakodó. Boldog voltam minden kis mocorgásától, hosszú órákat töltöttem esténként azzal, hogy a hasimra tettem a kezemet, úgy vártam a nagy pillanatra, amikor a pici megmozdult bennem.

Rájöttünk arra is, hogy az apukája keze nyugtatóan hat a babára – amint rátette a kezét a hasamra, a babuci abbahagyta a mozgást, nem rugdosott tovább. Sokat simogattam a hasam, hogy a kicsi érezze, mennyire szeretem, és vele vagyok. Beszéltem hozzá, hogy szépen növekedjen, hogy vidám legyen és egészséges. Ahogy gyarapodott, egyre érezhetőbbek és látványosabbak lettek a mozdulatai. Késő este, úgy tizenegy körül, volt a legmozgékonyabb – amikor fáradtan lefeküdtem az ágyba, és olvasni kezdtem. Az utolsó trimeszterben a mi kisbabánk már fejjel lefelé fordult, lábacskái a bordáim között voltak, a jobb oldalamon. Ezt egyértelműen egy ebéd alkalmával sikerült megtapasztalnom. Egy pizzériában ültünk épp a férjemmel, és ettünk. Egyszercsak akkora rúgást kaptam a bordámba, hogy szinte elfelejtettem levegőt venni – a meglepetéstől. Ettől kezdve azt játszottuk, hogy amikor a pici kinyomta a lábacskáit, én gyengéden visszanyomtam, vagy kopogtattam neki.

A pici másik kedvenc foglalatossága az volt, hogy kinyomta a popsiját. A köldökömtől balra egyszercsak megjelent egy nagy kemény dombocska, és én simogattam, és beszéltem hozzá, hogy legyen szíves, húzza be a popóját, mert az anyucija az aszimmetrikus pocakjával elég nevetséges látványt nyújt… A kellemetlenebb dolgok közé tartozott, amikor a babuci a húgyhólyagomra támaszkodott, de valamennyi történés örömöt okozott számomra.
Néhányszor megdagadt a lábam, de ezt is ki lehetett bírni.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Anyának lenni

Fülöp Éva

A kismamanapló írójának kedves eszmefuttatása arról, milyen érzés anyának lenni.

2005.5.9.   


A szoptatás korlátai

Fülöp Éva

A kismamanapló írója is megtapasztalja a szoptatás örömeit és nehézségeit.

2005.3.31.   


Első közös pillanatok

Fülöp Éva

A kismamanapló írója kilenc hónapos boldog várakozás után életet ad egy gyönyörű kisbabának.

2005.3.17.   


Szülés előtt

Fülöp Éva

A kismamanapló írójának elmélkedése a várakozás utolsó heteiben.

2005.3.9.   


Készülődünk

Fülöp Éva

A kismamanapló írója konstatálja, hogy terhessége hónapjai gyorsan telnek, és a hormonhullámok néha elviselhetetlenek.

2005.2.23.   


Kislány vagy kisfiú?

Fülöp Éva

A kismamanapló írója ultrahangos vizsgálatra megy -- és nagyon meglepődik.

2005.2.17.   

A rovat további cikkei

Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    13


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2017.3.17.    29


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.