Megmozdult!
Milyen lehet az érzés, amikor a baba elkezd mozogni a mamája hasijában? -- töpreng magában a kismamanapló írója.
A magzat természetesen sokkal előbb kezd mozogni, mint azt a mamája észrevenné. Hogyan fogom tudni, hogy „azt” a mozgást érzem? Elég sokáig foglalkoztatott ez a kérdés.
Aztán az ötödik hónapban bekövetkezett – legalábbis nálam ekkor. Olyan érzés volt, mint a „hangyazsongás”, kis bizsergést éreztem. Mintha egy kis kukacocska közlekedett volna a pocakomban ide-oda. Úgy hívtam őt, hogy kis betolakodó. Boldog voltam minden kis mocorgásától, hosszú órákat töltöttem esténként azzal, hogy a hasimra tettem a kezemet, úgy vártam a nagy pillanatra, amikor a pici megmozdult bennem.
Rájöttünk arra is, hogy az apukája keze nyugtatóan hat a babára – amint rátette a kezét a hasamra, a babuci abbahagyta a mozgást, nem rugdosott tovább. Sokat simogattam a hasam, hogy a kicsi érezze, mennyire szeretem, és vele vagyok. Beszéltem hozzá, hogy szépen növekedjen, hogy vidám legyen és egészséges. Ahogy gyarapodott, egyre érezhetőbbek és látványosabbak lettek a mozdulatai. Késő este, úgy tizenegy körül, volt a legmozgékonyabb – amikor fáradtan lefeküdtem az ágyba, és olvasni kezdtem. Az utolsó trimeszterben a mi kisbabánk már fejjel lefelé fordult, lábacskái a bordáim között voltak, a jobb oldalamon. Ezt egyértelműen egy ebéd alkalmával sikerült megtapasztalnom. Egy pizzériában ültünk épp a férjemmel, és ettünk. Egyszercsak akkora rúgást kaptam a bordámba, hogy szinte elfelejtettem levegőt venni – a meglepetéstől. Ettől kezdve azt játszottuk, hogy amikor a pici kinyomta a lábacskáit, én gyengéden visszanyomtam, vagy kopogtattam neki.
A pici másik kedvenc foglalatossága az volt, hogy kinyomta a popsiját. A köldökömtől balra egyszercsak megjelent egy nagy kemény dombocska, és én simogattam, és beszéltem hozzá, hogy legyen szíves, húzza be a popóját, mert az anyucija az aszimmetrikus pocakjával elég nevetséges látványt nyújt… A kellemetlenebb dolgok közé tartozott, amikor a babuci a húgyhólyagomra támaszkodott, de valamennyi történés örömöt okozott számomra.
Néhányszor megdagadt a lábam, de ezt is ki lehetett bírni.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Anyának lenni
A kismamanapló írójának kedves eszmefuttatása arról, milyen érzés anyának lenni.
2005.5.9.
A szoptatás korlátai
A kismamanapló írója is megtapasztalja a szoptatás örömeit és nehézségeit.
2005.3.31.
Első közös pillanatok
A kismamanapló írója kilenc hónapos boldog várakozás után életet ad egy gyönyörű kisbabának.
2005.3.17.
Készülődünk
A kismamanapló írója konstatálja, hogy terhessége hónapjai gyorsan telnek, és a hormonhullámok néha elviselhetetlenek.
2005.2.23.
Kislány vagy kisfiú?
A kismamanapló írója ultrahangos vizsgálatra megy -- és nagyon meglepődik.
2005.2.17.
A rovat további cikkei
Tápszer a babának
Szülés után nagyon sok anyuka kerül abba az elsőre kétségbeejtőnek tűnő helyzetbe, hogy nincs elég teje...
2020.12.20.
Melyik a legjobb tápszer?
A legideálisabb és legjobb dolog a szoptatás, de nagyon sok újdonsült anyuka, valamilyen okból nem tudja szoptatni a kisbabáját.
2020.12.7.
Mi legyen a gyerekkel?
A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.
2020.9.22. 34
Nem értem...!
Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.
2020.2.12.
Apák a szülőszobán
A gyermek születésekor két dolgot él át egy apa: csodát, a születés élményét, és az anya iránti tiszteletet.
2019.10.19.