Megmozdult!


Fülöp Éva  2005.2.8. 8:21

Milyen lehet az érzés, amikor a baba elkezd mozogni a mamája hasijában? -- töpreng magában a kismamanapló írója.

A magzat természetesen sokkal előbb kezd mozogni, mint azt a mamája észrevenné. Hogyan fogom tudni, hogy „azt” a mozgást érzem? Elég sokáig foglalkoztatott ez a kérdés.

Aztán az ötödik hónapban bekövetkezett – legalábbis nálam ekkor. Olyan érzés volt, mint a „hangyazsongás”, kis bizsergést éreztem. Mintha egy kis kukacocska közlekedett volna a pocakomban ide-oda. Úgy hívtam őt, hogy kis betolakodó. Boldog voltam minden kis mocorgásától, hosszú órákat töltöttem esténként azzal, hogy a hasimra tettem a kezemet, úgy vártam a nagy pillanatra, amikor a pici megmozdult bennem.

Rájöttünk arra is, hogy az apukája keze nyugtatóan hat a babára – amint rátette a kezét a hasamra, a babuci abbahagyta a mozgást, nem rugdosott tovább. Sokat simogattam a hasam, hogy a kicsi érezze, mennyire szeretem, és vele vagyok. Beszéltem hozzá, hogy szépen növekedjen, hogy vidám legyen és egészséges. Ahogy gyarapodott, egyre érezhetőbbek és látványosabbak lettek a mozdulatai. Késő este, úgy tizenegy körül, volt a legmozgékonyabb – amikor fáradtan lefeküdtem az ágyba, és olvasni kezdtem. Az utolsó trimeszterben a mi kisbabánk már fejjel lefelé fordult, lábacskái a bordáim között voltak, a jobb oldalamon. Ezt egyértelműen egy ebéd alkalmával sikerült megtapasztalnom. Egy pizzériában ültünk épp a férjemmel, és ettünk. Egyszercsak akkora rúgást kaptam a bordámba, hogy szinte elfelejtettem levegőt venni – a meglepetéstől. Ettől kezdve azt játszottuk, hogy amikor a pici kinyomta a lábacskáit, én gyengéden visszanyomtam, vagy kopogtattam neki.

A pici másik kedvenc foglalatossága az volt, hogy kinyomta a popsiját. A köldökömtől balra egyszercsak megjelent egy nagy kemény dombocska, és én simogattam, és beszéltem hozzá, hogy legyen szíves, húzza be a popóját, mert az anyucija az aszimmetrikus pocakjával elég nevetséges látványt nyújt… A kellemetlenebb dolgok közé tartozott, amikor a babuci a húgyhólyagomra támaszkodott, de valamennyi történés örömöt okozott számomra.
Néhányszor megdagadt a lábam, de ezt is ki lehetett bírni.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Anyának lenni

Fülöp Éva

A kismamanapló írójának kedves eszmefuttatása arról, milyen érzés anyának lenni.

2005.5.9.   


A szoptatás korlátai

Fülöp Éva

A kismamanapló írója is megtapasztalja a szoptatás örömeit és nehézségeit.

2005.3.31.   


Első közös pillanatok

Fülöp Éva

A kismamanapló írója kilenc hónapos boldog várakozás után életet ad egy gyönyörű kisbabának.

2005.3.17.   


Szülés előtt

Fülöp Éva

A kismamanapló írójának elmélkedése a várakozás utolsó heteiben.

2005.3.9.   


Készülődünk

Fülöp Éva

A kismamanapló írója konstatálja, hogy terhessége hónapjai gyorsan telnek, és a hormonhullámok néha elviselhetetlenek.

2005.2.23.   


Kislány vagy kisfiú?

Fülöp Éva

A kismamanapló írója ultrahangos vizsgálatra megy -- és nagyon meglepődik.

2005.2.17.   

A rovat további cikkei

Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2018.9.22.    34


Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    17


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.