Növekvő pocak
A kismamanapló írója megijed, mert problémák merülnek fel. A pocakja azonban szépen, lassan növekedik – ahogy kell.
Januárban már alig tudtam leülni a farmernadrágomban. Vásároltam is két kismamanadrágot, amikben kényelmesen elférek egész a kilencedik hónapig. A kismamaruhák választékáról, vagyis inkább annak hiányáról a szlovákiai piacon inkább nem is beszélek, mert hosszú, kritikus cikkben tudnám felsorolni a hiányosságait… Legyen elég annyi, hogy szörnyen szegényes – és ez enyhe kifejezés. Minden itteni kismama tudja, hogy az üzletekben kapható ruhákban a várandós nő úgy néz ki, mint egy százkilós légballon.
Minden este ellenőrzöm a pocakomat a tükörben. Egy picit megnövekedett, ugye, simogatom és várok az egyetértésre. Természetesen dokumentáljuk az eseményeket – kronologikus sorrendben készítjük a fotókat. Még nem látszik rajtam, tehát akinek nem hívom fel magamra kifejezetten a figyelmét, nem is tudja, mi történik velem.
A munkahelyemen a legnehezebb. Szinte mindegyik kolléganőm túl van már a szülésen, és részletesen ismerem horrorelemekkel tarkított történeteiket a fájdalomról és a kínlódásokról. Ennek ellenére örülnek az új hírnek, hogy kisbabám lesz. Szórják magukból az újabb részleteket, a jótanácsokat, és kérdezgetnek, hogy érzem magam. A barátnőim kisebb sokkot kaptam, és nagyon örülnek az eseménynek. Amikor találkozunk egy csörgőt kapok tőlük ajándékba. Aranyosak, és jókat szórakoznak az éhséghullámaimon.
Karácsony másnapja, és valami szörnyű dolog történik velem – vérezni kezdek! Igaz, csak egy kicsit, de ennek ellenére mindketten nagyon megijedünk. Felhívom az orvost. Azt mondja, feküdjek, kíméljem magam, és ha megismétlődik, hívjam fel ismét. Két nap múlva felhívom. Szombat reggel van, megyünk a rendelőbe. Az ultrahangos vizsgálat megnyugtató – a szívecske ver, ahogy kell, a magzat mozog, ahogy kell. Az orvos a vért is látja, amely keresi az utat kifelé. Feküdnöm kell, nem szabad felkelnem, lábaimat vánkosra kell raknom. Tablettákat szedet a vérzés megszüntetésére.
Fekszem. Még szilveszterkor is. Lelkiismeretesen és szófogadóan. Félek, nem akarom elveszíteni a kincsemet. A vérzés csillapul, és a következő orvosi vizsgálatkor megnyugtatnak, hogy minden a legnagyobb rendben van. Abban a pillanatban megköszönöm az összes szenteknek, hogy vigyáztak rám.
Hideg van, tehát kabátot hordok, így az utcán senki de senki még csak nem is sejti, hogy babát várok. Amikor végre megérkezik a tavasz, és félretehetem a kabátom, az emberek, akik látásból ismernek, csodálkozva figyelgetik domborodó pocakomat, amelyet az első babával várandós kismamák minden büszkeségével viselek. Végre nem kell arra figyelnem, hogy szépen be legyen húzva… Haha...!
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Anyának lenni
A kismamanapló írójának kedves eszmefuttatása arról, milyen érzés anyának lenni.
2005.5.9.
A szoptatás korlátai
A kismamanapló írója is megtapasztalja a szoptatás örömeit és nehézségeit.
2005.3.31.
Első közös pillanatok
A kismamanapló írója kilenc hónapos boldog várakozás után életet ad egy gyönyörű kisbabának.
2005.3.17.
Készülődünk
A kismamanapló írója konstatálja, hogy terhessége hónapjai gyorsan telnek, és a hormonhullámok néha elviselhetetlenek.
2005.2.23.
Kislány vagy kisfiú?
A kismamanapló írója ultrahangos vizsgálatra megy -- és nagyon meglepődik.
2005.2.17.
A rovat további cikkei
Edzés a terhesség első heteiben
A kismama érdekében nagyon fontos, hogy mit szabad és mit nem!
2024.11.21.
Babagondozás hőség idején
Ne takarjuk le a babakocsit nyáron! Semmiképpen ne fedjük le – még a legvékonyabb, muszlinszerű anyag is szinte termosszá változtathatja a kocsi belsejét!
2024.7.19.
Mikor nagyobb a gyerek
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Ezúttal a mondás második felével foglalkozunk.
2022.2.24.
Tápszer a babának
Szülés után nagyon sok anyuka kerül abba az elsőre kétségbeejtőnek tűnő helyzetbe, hogy nincs elég teje...
2020.12.20.