Egy eklektikus olasz művész


Kottra Éva  2011.8.12. 6:26

Rodolfo Bersaglia, olasz művész tájainkon talán kevésbé ismert, pedig a végtelen iróniával megáldott eklektikus tehetsége több művészi ágban is kibontakozik.

Ahogy Roberto Benigni az olasz népről és annak virtuóz tetteiről, úgy Rodolfo Bersaglia az anconaiak különleges karakteréről órákon átnyúló monológokkal képes szórakoztatni helyi közönségét, mialatt e város lakosainak hibákkal teli modorából meríti kifogyhatatlan mondanivalóját.

A végtelen iróniával megáldott művész eklektikus tehetsége több művészi ágban is kibontakozik. Rodolfo festő, író, újságíró, színész, illusztrátor dalszerző, art direktor, „antropo-morfológus” és fényképész is egyben. A Benetton részére Franco Giacomettivel dolgozott együtt és a jóhírű Mondadori és Feltrinelli kiadókkal is szoros kapcsolatban áll. Három diplomája intelligenciahányadosáról árulkodik, melyeket az urbinói egyetemi karon szerzett: bölcsészettudomány és filozófia, művészet és műemlékvédelem, történelmi irányelvű kritika. Mesterei közül Michele Provinciali és Angelo Schwartz tűnnek ki a legjobban. Az első a csikágói New Bauhaus, a második pedig a torinói Szépművészeti Akadémia műértő tanítómestere.

Képíróként, azaz festőként, első saját kiállítását Raffaello édesapja, Giovanni Santi lakosztályában mutatta be a Raffaello Akadémia vendégeként. 2005-ben a New York-i Flash Art Show – Galleria Jack the pelican presents – meghívása által állíthatta ki újabb műveit is. Ironikus természetét saját temetésének dedikált festményével igazolja. Próféták, gengszterek, hipnotizáló boszorkányok, földöntúli furcsa lények, álomképek, tájképek, komikus önarcképek és az önjellemző festmények kettős természetéről beszélnek. A sötét háttérből előlépő kárhozott, kínlódó lelkek, nehéz gondolatok, légköri szennyeződéstől dögledező sárkányok, elhunyt testek és szoknyát viselő csontvázak a világ rombolásáról és Rodolfo félelmeiről tanúskodnak. A vakítóan színes sportruhába öltöztetett vagy félmeztelen alakok a világ jobb, színesebb és gondtalanabb oldalát láttatják.

Több köteten is dolgozott; utolsó írott alkotása a „MetÁdriatico” című könyv, melyben az Adriai-tenger kisebb-nagyobb kikötő-városainak történelméről regél. A letelepedett népek származása, az évszázadokon át tartó fejlődési folyamatok és különböző kultúrák, művészetek kialakulása a téma. Az útvonal fő állomásai az anconai San Ciriaco dóm ógörög gyökereitől indul, s a szpalati Diocleziano palotán át a ravennai templomok bizánci eredetű mozaikjaitól a dubrovniki erős bástyákig, a szép homlokzatú templomokig, a pompózai kolostor megviselt freskóitól a zarai Sant Anastasia katedrálisig mindent alaposan szemügyre vett. A kikötők és kanálisok, terek és városi kertek, kávéházak és éttermek hangulata ugyanolyan fontos számára, mint a templomokban fennmaradt római kori freskórészletek és bizánci eredetű kőfaragások.

A két részből álló kötet az Adria tenger felső és alsó partmenti településeit tartalmazza. Az utóbbi, éppen megjelenésre váró, kötet elkészítéséhez kötődő felfedezőutak a mindig napsütötte Dél-Olaszországot és a vele szemben elterülő Balkán félszigetet érintik egészen az otrantói szorosig, s azon túl is.

Rodolfo mélyen átérzi az emberek hovatartozását, az egymáshoz és az idegenekkel való kapcsolataikat. Birodalmak, hadvezérek, diktátorok építő és romboló ereje – a mai napig mind közrejátszanak az emberek és népek jó és rossz viszonyaiban. A hegyek, völgyek, folyók és erdők is nagy befolyással bírnak az ember lelki világának kialakulásában, emellett a politikai és az anyagi helyzet, az országban fennmaradt kultúra és a jövő felé vett irány is nagyban meghatározzák karakterünk kialakulását. Rodolfo szemének analizáló képessége elől mindez nem bújhat el.

Rodolfo Bersaglia legnagyobb vágya, hogy a mai művészek ne csak a „különböző kapcsolatok” által juthassanak a nagyközönség elé – hogy tehetségüket a közönség önállóan és függetlenül tudja megítélni, s legfőképpen, hogy fantáziadús absztrakt műveikben megtanuljunk olvasni.

Eva Kottrova



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A semmitmondásnak muszáj túlöltözni

Busai Hajnalka Lilla

A hazai szellemi fejlődés egyik legfontosabb, tiszteletre méltóbb alakja Ancsel Éva filozófus. (Művészeti körkép)

2015.6.16.    18


Emblematikus figura volt

Nagy Erika

Tüzes Bálint emlékére.

2013.6.11.    1


Madách-díjra jelölik Bíró Szabolcs történelmi regényét

Sajtóhír

Munkatársunk, Bíró Szabolcs Non nobis, Domine című regényét Madách Imre-díjra jelölik – olvasható az író Facebook-oldalán.

2013.2.6.    54


Az utolsó vörös barát

Részlet Bíró Szabolcs új regényéből, a Non nobis, Domine második kötetéből, Az utolsó vörös barátból.

2013.1.28.    39


Rendületlenül

Cseh Gizella

195 éve született Arany János (1817-1882).

2012.3.6.   


A magyar népszínmű

Cseh Gizella

Ha a XXI. század elején egy kortársunk előtt kiejtenénk ezt a szót: népszínmű, valószínűleg zavarba jönne, sőt tanácstalan lenne.

2009.4.21.    1


Ilyenek voltunk...

Cseh Gizella

Az a film, amelyet ma bemutatni szándékozom, tulajdonképpen egy azon sok egyéb, kedves remekmű közül, amelyek bennem maradtak...

2009.4.7.    13


Kincsvadászat író módra

Francis W. Scott

Ezennel irodalmi időutazásra hívom kedves olvasóinkat!

2007.12.9.   


Az utolsó lenyúzott bőr 2.

Sebők Zsófia

A Da Vinci-kód című regény és a film karakterei.

2007.11.26.   


Sci-fi és valóság a 21. században

Bíró Szabolcs

Az emberiség mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a számoknak.

2007.11.23.   


Szépirodalmi bakik

Bíró Szabolcs

Avagy miért hunyunk szemet a „szépírók” hibái felett?

2007.11.19.   


Az utolsó lenyúzott bőr 1.

Sebők Zsófia

A Da Vinci-kód és Dan Brown többi könyve.

2007.11.17.