Az utolsó lenyúzott bőr 2.


Sebők Zsófia  2007.11.26. 9:28

A Da Vinci-kód című regény és a film karakterei.

Ahogy A Da Vinci-kódról szóló cikksorozatom első részében is megígértem, a folytatás a szereplőket, a regény és a film karaktereit veszi górcső alá. Miért is beszélek a regény és a film szereplőiről, ha ugyanarról a történetről van szó, és nyilván a karakterek is ugyanazok maradtak? Épp azért, amiért sokan a filmet sem szeretik: túlságosan kapkodónak, szinte csak kivonatnak tartják (megjegyzem, igazuk is van), és így aztán magától értetődik, hogy az egyes alakokat, még a főhősöket sem sikerült úgy kibontakoztatni a vásznon, mint a regény lapjain.

Természetesen elfogadott és szilárd tény, hogy egy regényhős sosem lesz ugyanolyan a filmben, hiszen a képernyőn mozgó ember gondolatait, érzéseit nem ismerjük meg úgy, ahogy egy író tárná elénk azokat. Kivételt képeznek azok az alkotások, ahol mind a regény, mind a film E/1-ben meséli el a történetet (pl. Harcosok klubja) – de A Da Vinci-kód sajnos nem tartozik ezek közé…

Sajnos, mivel valóságos sztárparádét láthatunk a filmben: még egy kevésbé „edzett” mozilátogatónak is összefut a szájában a nyál, ha a szereplőlistát nézi: Tom Hanks, Audrey Tautou, Ian McKellen, Jean Reno – csak hogy a legfontosabbakat említsem. Mivel nem szeretnék túlságosan elkalandozni, a továbbiakban vizsgáljuk az imént említett négy színészt, illetve az általuk eljátszott karaktereket.

Robert Langdon
Az amerikai szimbólumkutató Dan Brown korábbi regényében, az Angyalok és démonokban bukkant fel először, tehát A Da Vinci-kód szereplői közül ő örvendhet a legalaposabb kidolgozásnak. Bár Brown nem a lélektani ábrázolásáról híres, mégis képes egymástól eltérő karaktereket fabrikálni, hogy mindnek meglegyen a maga különlegessége. Langdonnak megvan a maga izgalmas szakterülete (az örökké kételkedő szimbólumkutató), a maga dilije és fóbiája is, és persze – ahogy az egy főszereplőhöz illik – mindig kivágja magát a forró helyzetekből. Rendkívül művelt és intelligens, ezt Brown a párbeszédekben is bebizonyítja: Langdon tehát nem csak mondvacsinált bölcs, de valóban sok mindent megtudhatunk tőle a könyv(ek) lapjain. A producerek tökéletesen választottak, amikor Tom Hanks-t válogatták be erre a szerepre. Az egyetlen gond abból adódik, amit már az elején is elmondtam: a film rendkívül kapkodó! Ennél fogva aztán a filmbéli Langdon sem mutathatja meg valódi énjét, és állandóan olyannyira gyorsan jön rá a helyes megfejtésekre, hogy valódiságát pont a sebessége miatt vonhatjuk kétségbe, ahogy szinte gondolkodás nélkül hadarja a történelmi érdekességeket és fejti meg a bonyolult kódokat. A film gyorsaságát mindenképp Langdon karaktere sínylette meg a legjobban, pedig Tom Hanks ennél sokkal többre képes…

Sophie Neveu
A Jacques Saunière unokájaként feltűnő női főhős, bár munkájából és gyermekkori tapasztalataiból kiindulva valóban hasonlóan izgalmas személyiség, mint Langdon, ő mégis a Szűzként van jelen, akit leginkább az emlékei alapján ismerhetünk meg. Művelt és okos, bár a történet központi témájáról mit sem tud: szinte csak sodródik az árral, és öntudatlanul kerül végül az egész ügy középpontjába. Bátor és leleményes, ezt a film ugyanúgy átadja a varázslatosan bájos Audrey Tautou-val, akár a könyv, de elkövet két hatalmas hibát: az egyik, hogy a lány emlékeit a minimálisra faragja, olyannyira, hogy aki nem olvasta a regényt, gyakran nem is érti, pontosan miről is szólnak a szemcsés felvillanások, az emlékek beidézései. A másik nagy hiba, hogy – veszélyeztetve a csattanót – többször is csodatévői szituációba állítja Sophie-t, amit a könyv nem tesz meg. A film készítői ezzel tulajdonképpen a mondanivalót forgatták ki önmagából. További felesleges húzás volt összekeverni a lány rokoni szálait: Dan Brown tökéletesen kiépítette Sophie családfáját. He hát ha film, akkor már legyen hollywoodos…

Sir Leigh Teabing
A Franciaországban élő angol lord, a modern Grál-lovag karaktere valójában minimális –Brown a szokványos klisékre támaszkodott a megalkotásakor. De azért Teabingnek is megvan a maga sajátossága: megszállottan kutatja az igazságot, amiért bármit képes feláldozni, akár még a becsületét is… Az ő szerepe pontosan ugyanaz a könyvben és a filmben is, és Ian McKellen úgy adja a bogaras lordot, hogy öröm nézni kecses, végtelenül profi játékát.

Bezu Fache
A francia rendőrség bikája, aki az első pillanattól meg van győződve Langdon bűnössége felől (a végén azért kapunk erre egy abszolút ésszerű választ is). Törtető, a rendet vasököllel betartó, jéghideg modorú fickó. Találgatni sem kell: a szerepet mintha az Isten is Jean Renora öntötte volna. Ő pedig hozza megszokott formáját: hideg, kemény, félelmetesen komoly és persze vérprofi. Mi mást is lehetne tőle elvárni? Az egyetlen színész, aki még a leghülyébb lövöldözős-túlerőtlegyőzős jelenetet is képes volt meghatóan előadni (Léon, a profi). Naná, hogy most is nagyot alakít! Az arcjátéka meg külön öröm.

A végkövetkeztetésem mindebből annyi, hogy míg a mellékesebb szerepekre osztott karakterek nem kimondottan sínylették meg a filmre vitelt, addig a főszereplők annál inkább: nekik ennél sokkal több idő, több mondanivaló járt volna. Viszont az olyan színészek, mint McKellen vagy Reno, szabadon játszhattak a figurájukkal: néhol kimondottan az volt az érzésem, hogy még többet hoztak ki a karakterből, mint maga az író…

A következő részben az Opus Dei-ről, a Sion-rendről, a keresztes lovagokról és a keresztény egyházról olvashatnak, s ez utóbbi kapcsán szó lesz a nők elnyomásáról és az istennők démonizálásáról a történelemben.

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Az utolsó lenyúzott bőr 1.

Sebők Zsófia

A Da Vinci-kód és Dan Brown többi könyve.

2007.11.17.   

A rovat további cikkei

A semmitmondásnak muszáj túlöltözni

Busai Hajnalka Lilla

A hazai szellemi fejlődés egyik legfontosabb, tiszteletre méltóbb alakja Ancsel Éva filozófus. (Művészeti körkép)

2015.6.16.    18


Emblematikus figura volt

Nagy Erika

Tüzes Bálint emlékére.

2013.6.11.    1


Madách-díjra jelölik Bíró Szabolcs történelmi regényét

Sajtóhír

Munkatársunk, Bíró Szabolcs Non nobis, Domine című regényét Madách Imre-díjra jelölik – olvasható az író Facebook-oldalán.

2013.2.6.    54


Az utolsó vörös barát

Részlet Bíró Szabolcs új regényéből, a Non nobis, Domine második kötetéből, Az utolsó vörös barátból.

2013.1.28.    39


Rendületlenül

Cseh Gizella

195 éve született Arany János (1817-1882).

2012.3.6.   


Egy eklektikus olasz művész

Kottra Éva

Rodolfo Bersaglia, olasz művész tájainkon talán kevésbé ismert, pedig a végtelen iróniával megáldott eklektikus tehetsége több művészi ágban is kibontakozik.

2011.8.12.   


A magyar népszínmű

Cseh Gizella

Ha a XXI. század elején egy kortársunk előtt kiejtenénk ezt a szót: népszínmű, valószínűleg zavarba jönne, sőt tanácstalan lenne.

2009.4.21.    1


Ilyenek voltunk...

Cseh Gizella

Az a film, amelyet ma bemutatni szándékozom, tulajdonképpen egy azon sok egyéb, kedves remekmű közül, amelyek bennem maradtak...

2009.4.7.    13


Kincsvadászat író módra

Francis W. Scott

Ezennel irodalmi időutazásra hívom kedves olvasóinkat!

2007.12.9.   


Sci-fi és valóság a 21. században

Bíró Szabolcs

Az emberiség mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a számoknak.

2007.11.23.   


Szépirodalmi bakik

Bíró Szabolcs

Avagy miért hunyunk szemet a „szépírók” hibái felett?

2007.11.19.