Rendületlenül

Cseh Gizella  2012.3.6. 6:48

195 éve született Arany János (1817-1882).

Tanulmányaim során egyik házidolgozatom hétköznapi szókapcsolatának tagjaként használtam a címben jelzett kifejezést. Az anyagot általam tisztelt tanárom megjegyzésével kiegészítve kaptam vissza: „Ez a szó Vörösmarty és Arany János nyomán a magyar kultúrtörténetben foglalt”. E személyes élmény felidézésével tisztelgek Arany János és életműve előtt a költő születésének 195. évfordulóján.

Arany János 1827. március 2-án született Nagyszalontán. Szülei földművesek voltak, már idősebbek, amikor Arany János, tizedik gyermekük megszületett. Szalontán, majd Debrecenben tanult, szűkös viszonyok között. Először szobrászattal foglalkozott, majd 1836-ban igazgatója ajánlólevelével a zsebében, egy vándorszínész társulathoz csatlakozott. Rövid színészkedés után csalódva hagyta el a társulatot, és Máramarosszigetről hazagyalogolt Nagyszalontára. Anyja nemsokára meghalt, apja megvakult. Segédtanító és segédjegyző lett Nagyszalontán, majd aljegyző. 1846-ban megnyerte a Kisfaludy Társaság vígeposzi pályázatát Az elveszett alkotmány című művével, 1847-ben pedig a népies eposzpályázatot a Toldi című elbeszélő költeményével. 1848-ban rövid ideig nemzetőri szolgálatot is teljesített.

A szabadságharc után elveszítette állását; a Tisza család hívta meg nevelőnek Gesztre, majd 1851-ben tanár lett a nagykőrösi református gimnáziumban. 1858-ban az Akadémia tagjai közé választotta; 1860-ban lett a Kisfaludy Társaság igazgatója. Elhagyta Nagykőröst, Pestre költözött, a Szépirodalmi Figyelőt szerkesztette. 1865-től az Akadémia titkára volt, 1870-től 1879-ig a főtitkári tisztséget is betöltötte. Ez az állás kényelmes megélhetést biztosított számára, de nem érezte jól magát a fővárosban. Leányának halála 1865-ben kiheverhetetlen csapást jelentett számára. Sokat betegeskedett, a szeme is gyengült, élete utolsó éveiben már alig látott. 1877-ben már csak névleg viselte az akadémiai főtitkárságot, idejét a Margitszigeten töltötte, és hosszú hallgatás után lírája újraéledt. Szellemi erejének teljességében hunyt el 1882. október 22-én.

Emlékezetét a magyar irodalom- és kultúrtörténet azóta is kegyelettel őrzi.



RENDÜLETLENÜL*

Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860)

___________________________________________________________________ * Arany János Rendületlenül című költeménye a Szózat feltétlen parancsa kapcsán („Itt élned, halnod kell”) a hazaszeretet fogalmát fejtegeti.

Hozzászólások

@

Küldés