Házimunka, a mumus


Vég Erzsébet  2009.6.16. 17:52

Amikor a házimunka szóba kerül az ismeretségi körömben, általában furcsán méregetnek a többiek.

Ugyanis be szoktam vallani, hogy számomra nagy mumusról van szó. Jelzem, nem tartom magam egy elkényelmesedett, lusta nőnek. Mégis. Engem egyfolytában frusztrál, hogy nincs kész a vasalás, megint foltok éktelenkednek a világos konyhabútoron, és még sokáig folytathatnám. Ráadásul a hivatalos „státuszom” GYES-en lévő anyuka, így aztán duplán érthetetlen a dolog mások számára, hiszen sokan gondolják, hogy: „otthon vagy, más dolgod sincs”. Na, ilyen mondatokért tudnék nagyon gonosz lenni. Mert igazából van más dolgom. Aki élt már a GYES „kemény” huszonötezer forintjából, az tudja, hogy hány csomag pelusra elég ez az összeg. Azt szoktam mondani, hogy az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez pedig kevés. Ezért aztán dolgozom. Tanítok egy családi napköziben heti három délután, tanítok és fordítok itthon. Órára készülök, javítok, nyelvvizsgára készítek fel. Szóval, nem „csak” itthon vagyok. És biztos vagyok benne, hogy a hozzám hasonló anyukák többsége sincs „csak úgy” otthon. Örökös lelkiismeret furdalásom van, hogy több időt kellene a gyermekeimmel töltenem (hiszen szeptembertől indul megint az óvoda), de nem megy. Ha legalább nagyjából rendben szeretném tudni itthon a dolgokat, akkor nagyon nehéz kilépni ebből az istentelen mókuskerékből. Jaj, mennyire gyűlölöm!

Ja, és a fenti mondat elhangzott már egy nagyon közeli családtagom szájából is (nem a páromról van szó, bár egyszer ő is megjegyezte valamiért, de nagyon gyorsan helyre tettem). Ilyenkor szívesen átadnám egy hétre a stafétabotot az illetőnek, a háztartás és a gyereknevelés (betegeskedés, nem alvás) minden nyűgjével együtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Akik még soha nem láttak közelről GYES-ből megélni nem tudó háziasszonyt: egész egyszerűen az otthoni lét nem egyenlő a semmittevéssel! A viszonylag kicsi gyerekek még nem annyira önállók, hogy csak úgy magukra hagyhatná őket az ember lánya. Valami tennivaló mindig akad körülöttük. Öltöztetni, pisiltetni, reggelit, ebédet, vacsorát készíteni. Igen, általában ez utóbbit is, mert az édesapjuk napközben többnyire nem eszik meleg ételt, ezért muszáj a vacsora. Ezt magamnak szerveztem így (rontottam el, ha úgy tetszik), de egyelőre még bírom, és néha még szeretem is. Nem úgy a vasalást. Szinte minden nap mosok, vagyis hét közepe körül hegyekben áll a vasalatlan… Úgy kell nekem, ha ilyen engedékeny anya vagyok és hagyom, hogy a gyerekem a homokban vízzel dolgozzon (mert az a fránya homok nem áll össze másként és nem lehet belőle várat készíteni)! Aztán a játék végén persze nyakig sáros. Szóval egy jó film nézése közben még csak elvasalgatnék, de általában, mire odáig jutok, már megint este van, vacsora, fürdetés, fektetés.

Egyetlen eset van, amikor szívesen végzek házimunkát: ha senki nincs otthon, vagyis haladhatok a magam tempójában, és közben bömböl a Rómeó és Júlia. Nna, ilyenkor egész jól viselem a dolgot!

A párom – tőle telhető módon – besegít a háztartásba, főleg főzni szeret és tud is. Néha nagy segítség, hogy legalább az aznapi menüt nem nekem kell kitalálni és elkészíteni. De bevallom, ez sokszor kevés. Mert bár lehet arra hivatkozni, hogy ő dolgozik – tisztelettel jelentem: én is! Igaz, itthon. Igaz, én osztom be, hogy hogyan, mennyit, mikor. De ez még sosem volt kevesebb nyolc óránál, sőt! Általában tizenkét órát vesz igénybe. A ház ajtaját nem tudom becsukni azzal, hogy: „Most elmegyek, és majd holnap folytatom”. A gyerekeket nem lehet a szögre akasztani, enniük kell, tiszta ruha kell, ez kell, az kell. Sajnos nem vagyok jó diplomata, és segítségkérés helyett már csak akkor szólok, amikor szinte robbanok a fáradtságtól. Igen, én szerveztem így, igen, magamnak köszönhetem. Próbálok apróságokon változtatni és változást kieszközölni, de azért azt valljuk be, nincs könnyű dolgunk a negyven körüli pasikkal. De még reménykedem...

Reménykedem és hiszem, hogy a gyerekeinket már úgy kell nevelni, hogy a munka nem női vagy férfimunka, „csak” munka. Hogy egy közösen elkészített ebéd túlmutat az ízeken. Hogy közben is együtt vagyunk, figyelünk egymásra, és közben a gyerekek is segítenek a maguk módján, és azt látják, hogy együtt kell, együtt érdemes.

Bevallom, azt szeretném, ha mindegyik gyerekünk igazi társra találna és még a mumus házimunkát is meg tudnák osztani egymás között.



Hozzászólások

Deniszka, 19. 06. 2009 01:15:23 szerencses
Ilyeneket olvasva bizony be kell ismernem hogy mennyire szerencses vagyok a ferjemmel. Azt hiszem az anyosomnak sokat koszonhetek ebbol a szempontbol, na meg amugy is mert jo anyos :)...Hal'Istennek az en ferjem szo nelkul elmosogat ha en foztem a vacsorat/ ebedet, sot mivel o hamarabb er haza mint en, a reggeli maradvanyait is o takaritsa/mossa el. Ki vasalja sajat ingeit is! Mosni most epp nem mos mert uj gepunk van es meg nem jutott oda hogy rajojjon mi mire van pontosan. Porszivozni is szokott, neha magatol csinalja, nem varja meg meg szolok neki. Fozni nem szokott (most mar) de sutni imad, nekem nincs arra turelmem igy o a 'pek' a hazban..Akarmikor nekilat hetkozben is este, de hat o az edessebb szaju amugy is. Bevasarolni is elmegy akarmikor, sot a nagyobbat o szokta csinalni (Pl. Costco USA = Metro HU-n) Szoval ugy erzem egy igazi egyenlo partneri kapcsolatunk van es remelem majd a gyerekeink is ilyent fognak talalni maguknak mert ez nagyon sikeres igy. Persze nem mondom hogy tokeletes a ferjem, mert hat senki sem tokeletes, de ha hazimunkarol van szo akkor tenyleg egy jo, beszamithato partner. Majd lassuk mi lesz ha jonnek a 'gyerekek'! Az lesz majd a vegso teszt azt hiszem....
    
Vég Erzsébet, 19. 06. 2009 15:35:24 Re: szerencses
Kedves Deniszka! Örülök, hogy megosztotta velünk a történetét, nagyon jó olvasni az ellenpéldákat is. Legyen nagyon büszke a férjére és becsülje meg őt! Ha a gyerekeik majd ezt a példát látják, szerintem magától értetődően fognak hasonlóan viselkedni. Szép napot és minden jót kívánok! Erzsébet
halaszizsu, 20. 06. 2009 17:31:38 nyugi, nem mumus a házimunka
Kedves Erzsike! Eleinte mindenki igy van ezzel! Napirendet kell késziteni és azt ugy ahogy betartani. Nehéz, de megéri! A gyerekeket lehetőség szerint magad mellé ülteted a konyhapultra és adsz nekik valami feladatot egy répa egy alma bármi mosása, törlése. Nagy kosszal jár eleinte, de megéri.Igy velük is vagy, főzöl is, tanulnak is. Mindég rámoltasd el a játékokat, ha következetes vagy, hamar belejönnek, bármilyen kicsik is. Ha nagyon fáradt vagy, aludj egy kicsit, amig ők alszanak! Este,ha korán lefekteted őket és mesét mondasz fejből pár hét alatt megszokják a rendet és elalszanak.Szabad lesz az estéd. Ekkor a férjedre is jut egy kis időd. Ez fontos, mert Ő is fáradt a napi munkától és vágyik egy kis törődésre. Sajnos nem könnyü a kevés pénzből kijönni,de megoldható. Vigyázz a túl sok mellékes munkával,mert azt veszed észre, hogy elrohantak melletted az évek, a gyerekek megnőttek és elfelejtettél élni! Nagyon fontos a beszélgetés, verselgetés, séta, mese,közös tevékenység.Ne állits falakat magad köré a sok munkával, hiszen ezt a sok elvárást te magad állitottad magad elé. Hidd el, hogy ez a sok amit felsoroltál,három embernek is sok lenne. Engedd a férjednek, hogy Ő legyen a férfi, aki gondoskodik a családról, mert ha mindent egyedül Te akarsz megoldani, feleslegesnek fogja magát érezni és keres egy olyan nőt, aki azt akarja, hogy gondoskodjon róla! Szánj Rá is öt percet, ha hazaért a munkából fáradtan és hallgasd meg gondjait! Ha utána megkéred, hogy játsszon egy kicsit a gyerekekkel, biztosan szivesen megteszi. Ha esetleg van nagymama, nagypapa Havonta egyszer kérd meg, hogy vigyázzanaqk pár órát a gyerekekre és menjetek el a férjeddel kettesben valahova.Ha nincs pénzetek, akkor csak sétálni, ha van pénzetek, moziba vagy szinházba, vagy vacsorázni. Ezek az ünnepélyes pillanatok feltöltenek mindkettőtöket és segitenek elviselni a nehéz hétköznapokat! Vigyázz magadra és vedd lejjebb a tempót,mert ki fogsz borulni, ha nem teszed! Hidd el erzsike, hogy néha megengedheted magadnak, hogy háztartási robot helyett nő légy!!!Sok sikert és kitartást! Zsuzsa r
    
Vég Erzsébet, 21. 06. 2009 17:19:52 Re: nyugi, nem mumus a házimunka
Kedves Zsuzsa! Köszönöm szépen a hozzászólást és a tanácsokat! Nagyon klassz dolgokat írsz, én néha tényleg elveszek a saját magam diktálta tempóban. Az a baj, hogy ezek nagy részét elméletben annyira tudom, de a gyakorlatban valahogy nem szokott sikerülni a kivitelezés. De azért próbálom! Köszönöm még egyszer! Betty
        
halaszizsu, 21. 06. 2009 19:38:18 Re: Re: nyugi, nem mumus a házimunka
Kedves Betty! Szeresd magad! Embertelen, amit magadra vállalsz! Azt gondolom, senki nem merne ekkora elvárásokat támasztani Veled szemben, mint amilyeneket Te állitasz magad elé. Magam is beleestem ezekbe az eltúlzott hajszákba, de hamaqr rá kellett jönnöm, nem célravezető. A gyerekek apró kis megnyilvánulásai elsikkadnak a nagy kapkodásban és Te magad is kifáradsz teljesen. Bátran vágj bele a kisebb lazitásokba és változtatásokba, meglátod menni fog! Például bevezettem azt, amikor a gyerekek kicsik voltak, hogy este 8 után tilos volt a munka. A gyerekek már aludtak, jutott idő egy kis lazitásra. Az esti fürdés lefektetés, mese menetrend bejáratása volt a legnehezebb, kb 3 hónap, de utána sinen volt minden! Lehetett beszélgetni, olvasni, lemezt hallgatni, filmet nézni lelkifurdalás nélkül. Csodás volt! Meg egy kis pihit is jelentett, hogy a szerelmeskedéshez se legyünk fáradtak. Drukkolok NHeked, hogy minden jól menjen és legyen erőd változtatni! Zsuzsa
            
Vég Erzsébet, 22. 06. 2009 07:33:24 Re: Re: Re: nyugi, nem mumus a házimunka
Kedves Zsuzsa! Köszi szépen! Kemény hónapok várnak rám, de remélem, sikerülni fog. Tervben van egy költözés is, nagy reményeket fűzök az új házhoz - mármint új szokások bevezetését meg ilyesmi. Köszönöm még egyszer! Szép napot! Betty
                
halaszizsu, 22. 06. 2009 13:28:43 Re: Re: Re: Re: nyugi, nem mumus a házimunka
Kedves Betty! Ha költözöl, itt a nagy alkalom, hogy selejtezz egy kicsit. Azzal is könnyebb lesz minden.Egy régi öreg barátom, akinél minden mindég rendes és tiszta, időről-időre azt csinálja, hogy átnézi a dolgait. 3 dobozt rak ki: 1. bolhapiacra, 2. jótékony célra, 3. kidobás. Remek módszer! Sajnos én még nem alkalmaztam, mert túlságosan ragaszkodom a dolgaimhoz, pedig a nála levő rendet elnézvén, megfontolandó lenne. Jó költözést! A gondokat tedd a kidobás cimü dobozba! Zsuzsa
                    
Vég Erzsébet, 23. 06. 2009 06:12:09 ok
Ok, igyekszem! :-) Köszi!
@


Kapcsolódó cikkek

Házimunka, a miénk!

Póda Erzsébet

A nők többsége még akkor is ragaszkodik hozzá, ha egyáltalán nincs megbecsülve – csak el ne vegyék tőlük!

2009.6.28.   


A verseny

Madarász Ildikó

És jön a következő feladat: zokniválogatás! Kapok magam elé egy, csak nagyanyámnál látott vékát, tele zoknikkal.

2009.6.26.   


Aerobik vagy meggyszedés?

Kovács Márta

Néhány napja kedvet kaptam egy kis aerobikozáshoz, mivelhogy nyakunkon a jó idő, és kinőttem a bikinimet.

2009.6.24.  1   


Asszony dolga

Nagy Erika

Az elvégzendő házimunka nagy része láthatatlan háttértevékenység, s bizony sok esetben nem ismerik el valódi munkaként.

2009.6.23.   


Ki-ki a maga feladatát

Kabók Zita

Ha házimunkáról van szó, általában csak legyintünk egyet, és tovább folytatjuk a portörlést.

2009.6.18.   


Házimunkára fel!

Orbán Viktória

A házimunka olyan munka, amely ha el van végezve, senki nem veszi észre, de ha nincs, mindenkinek rögtön szemet szúr.

2009.6.12.  1   

A rovat további cikkei

Tiszta a lakásod?

Halász Kata

A rózsaszín gumikesztyűk támadása, avagy van olyan lakás, ahonnan öröm kijönni.

2009.6.11.   


Házimunka, hej!

Orbán Erika

„Bűnösnek találta a bíróság azt a 12 éves fiút, aki házimunkáról folytatott veszekedés után lőtte le anyját tavaly az Egyesült Államokban...

2009.6.9.  1   


Férfi a konyhában

Révész Enikő

Főiskolás koromban vacsorára invitált egy fiú.

2009.6.7.