A „csejtei szörny” évszázadai

Cseh Gizella 2010.8.9. 8:52

450 éve született Báthory Erzsébet.

Nevezik még „vérgrófnőnek”, „magyar Draculának” és „női vámpírnak”, a leghírhedtebb magyar asszonynak, de egy biztos: története tudományos szakkönyvek és sikerregények, filmek, pszichológiai, grafológiai és patológiai tanulmányok, költemények, újságcikkek, komoly- és könnyűzenei művek tucatjait szülte, de a végeredmény egy és ugyanaz; a megoldást a mai napig minden módozat, metamorfózis és variáció csak keresi, találgatja, boncolgatja, analizálja. A szintézis kérdőjeles, ergo a csejtei (ma: Čachtice, Szlovákia) várúrnő életére, cselekedeteire, a mendemondákra, perére és léte borzalmas végkifejletére megnyugtató válasz és végleges megoldásmód a mai napig nem született.

Elviekben ez nem is csoda. Azonban ennek a konklúziónak is megvan a varázsa, nem utolsósorban hatékonysága; a szüzsé maga így „szülhet” újabb és újabb koncepciókat, értelmezéseket, ismételten ily módon lehet alapjává egy-egy újabb filmforgatókönyvnek (legutóbb lásd Jakub Jakubisko és Julie Delphy egy-egy munkáját), egy-egy új zenei alkotásnak, avagy egy-egy friss írásműnek.

Ecsedi Báthory Erzsébet 1560. augusztus 7-én Nyírbátorban született. A hírneves Báthory család ecsedi ágából származott, apja Báthory György, anyai nagybátyja Báthory István erdélyi fejedelem, későbbi lengyel király, unokatestvére Báthory Gábor erdélyi fejedelem volt. Gyermekkorát az ecsedi várban töltötte. Tizenegy éves korában jegyezték el a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc gróffal. Házasságukra 1575-ben került sor. A férj a Pöstyén (ma Piešťany, Szlovákia) közelében fekvő csejtei kastéllyal kedveskedett feleségének. Házasságukból öt gyermek született, közülük három érte meg a felnőttkort.

Erzsébet előbb férjének családi várába, Sárvárra került, majd hamarosan a nászajándékul kapott csejtei kastélyba költöztek. Férje, a törökverő „fekete bég” gyakran volt távol, a magányos és zárkózott asszony feltűnően kevés emberrel tartott kapcsolatot, ezért válhatott később legendák titokzatos hősévé. Ahogy teltek-múltak az évek, Erzsébet mind jobban bezárkózott az otthonául szolgáló várba, és erőt vett rajta egyre erősödő depressziója. Nádasdy 1604-es meggyilkolása után özvegyen és végképp egyedül, védtelenül maradt.

Báthory Erzsébetről már férje életében is furcsa mendemondák terjengtek, ezek szerint okkult tudományokkal foglalkozott, fiatal szolgálólányok vérében fürdött, csonkíttatott, gyilkoltatott. Elfogatásáig állítólag hatszáznál is több áldozat vére száradt a lelkén.

A birtokán visszavonultan élő Nádasdyné Báthory Erzsébetet 1610. december 29-én tartóztatta le személyes ellensége, Thurzó György nádor. Eljárást indítottak ellene, amelynek során szolgái a kínvallatás hatására beismerő vallomást tettek. Őket egy héttel később kivégezték, a gazdag és befolyásos családból származó Báthory Erzsébetet pedig per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották fogva haláláig. Itt is halt meg elborult elmével, 54 évesen, 1614. augusztus 21-én. Ügyében szabályszerű tárgyalásra nem került sor, korai halála mindenkinek kapóra jött.

Mai szemmel nézve koncepciós perről beszélhetünk, hiszen az igazi kérdéseket fel sem tették, a vádat cáfoló iratokat és leveleket figyelmen kívül hagyták. A manapság legelfogadottabb álláspont szerint politikai bűnügy áldozata lett, hiszen a Nádasdyak vagyonára ellenfelének, Thurzó György nádornak fájt legjobban a foga. Ebből az aspektusból, mintegy utólagos, mérsékelt hangvételű, históriai rehabilitációként tárgyalja a történetet a 2008-ban forgatott – és a már említett – Juraj Jakubisko-féle filmadaptáció is (Bathory).