Jagelló Izabella királyné

Cseh Gizella 2011.1.3. 4:31

Izabella magyar királyné, Erdély későbbi kormányzója I. (Öreg) Zsigmond Jagelló-házi lengyel király és Bona Sforza királyné leánya.

Jagelló Izabella 1519. január 18-án született Krakkóban. A lengyel királyi udvarban, de itáliai reneszánsz uralkodók szellemében nevelkedett.

A magyar történelem színpadára akkor „lépett fel”, amikor 1539-ben előbb eljegyzését ünnepelte Szapolyai Jánossal, akihez ugyanezen év márciusában feleségül is ment; illetve Székesfehérvárott magyar királynévá is koronázták. Izabella nem tiltakozott a politikai házasság ellen, belenyugvással vette tudomásul, hogy egy nálánál több mint három évtizeddel idősebb királyhoz adják férjhez. Mintegy másfél évig élt együtt a királyi pár, amikor Szapolyai János 1540. július 22-én Szászsebesen elhunyt.

Szapolyai János halála után fia, a csecsemő János Zsigmond gyámjaként Jagelló Izabella az ország kormányzója lett. Miután 1541-ben a törökök csellel bevették Budát, udvarával együtt 1542 májusáig Lippán húzódott meg, majd Gyulafehérvárra költözött. A török birodalom segítségével akarta biztosítani Erdély fölötti uralmát, a kettészakadt ország egyesítésén fáradozó Fráter György azonban 1551-ben lemondatta I. Ferdinánd javára, aki a magyar koronát birtokolta. Izabella előbb Kassára, majd Lengyelországba távozott, de az erdélyi rendek Fráter György halála után, 1556-ban visszahívták. Ugyanezen esztendő október 22-én vonult be Kolozsvárra, és fia nevében átvette az uralmat. A török pártfogás alatt élő Erdély Magyarországtól való különválása ekkor vált véglegessé.

Izabella mindössze három évig élt és uralkodott még Erdélyben. Uralma nem volt békés és nyugodt, mert 1558. augusztus 31-én meggyilkoltatta országa három vezető főurát azzal az indokkal, hogy politikai cselszövéseket folytatnak ellen. Ezt követően elrendelte a kivégzettek hatalmas vagyonának lefoglalását a kincstár javára. Izabella mindemellett kora művelt asszonya is volt; négy nyelven beszélt, kedvelte a pompát, elsősorban lengyel, főként olasz udvaroncokkal, tanácsadókkal vette körül magát. Sokat adott az udvari reprezentációra.

1559. szeptember 15-én, 40 éves korában hunyt el, a fáma szerint egy rosszul elvégzett művi abortusz következményeként. A gyulafehérvári érseki székesegyházban temették el, ahol díszes márvány szarkofágja a mai napig látható fia, János Zsigmond, valamint Hunyadi János és Hunyadi László kőkoporsójával egyetemben.