Pasizás a neten

Nagy Erika 2015.2.2. 2:48

Soha nem értettem, mi a jó abban, ha valaki az interneten keresi a szerelmet.

Tudom, hogy ez ma már nem ritkaság, hogy az utóbbi évtizedben előtérbe került az internetes ismerkedés, de akkor is.
Kényelem? Félénkség? Önbizalomhiány?
Összetett a dolog. Sokan azt vallják, hogy lakóhelyükön nincs olyan valaki, akivel szívesen ismerkednének, meg kinek van arra ideje, hogy fizikailag keresgélje az ideális partnert. Az internetes ismerkedés hallatán valahogy mindig arra gondolok, hogy itt valahol van egy kis szépséghiba, hogy a tökéletes nem biztos, hogy valóban tökéletes. Gyakran hallani, hogy valaki ráfázott az interneten talált szerelemre. De erre meg azt is lehet mondani, hogy miért? Aki nem az interneten ismerkedik, az nem csalódhat? S ez így igaz, semmire sincs garancia.

Éppen ezért most egy pozitív példát mesélek el. Kati egy csinos fiatal lány, túl egy szakításon, ami annyira megviselte, hogy nem vágyott új kapcsolatra. Pár hónapig nyalogatta a sebeit, majd a neten megismerkedett egy sráccal, abban a korban, amikor még nem volt közösségi portál. Vagy, ha volt is, nem nagyon barátkoztak vele. Volt viszont chat. Fél évig írogattak egymásnak: a fiú küldött fotót magáról, Kati viszont nem. A szakítás óta nem volt önbizalma. Egyszer csak azon vette észre magát, hogy állandóan a srácra gondol, nem érdekelte senki más, pedig akadt volna a környezetében, aki szívesen közel engedte volna magához.

A két fiatal egy idő után találkozót beszélt meg, annak ellenére, hogy messze laktak egymástól. A lány vállalta, hogy útnak indul a nagy ismeretlenbe. Vonatra ült, két órát zötykölődött, s amikor leszállt, gyomra remegni kezdett az idegességtől. Mi lesz, ha nem fog tetszeni? Majd meglátta a férfit. Azonnal felismerte. Csodák csodájára mosolygós arccal lépett elé és egy szál rózsát nyújtott át neki. Honnan tudta, hogy Kati áll előtte? Nem, nem látnok volt, titokban egy ismerőse révén szerzett képet a lányról.

Sok-sok év telt el azóta, s még ma is együtt vannak, két gyermeket nevelnek. Volt idő, amikor megingott a kapcsolatuk, de sikerült minden bajt orvosolni. Lehet, hogy mesének tűnik, de igen, létezik ilyen is. Csak sajnos ez a ritkább eset.

Van negatív példám is, de ezt most nem írom le. Azért annyit dióhéjban elmondok, hogy van olyan szélhámos is, aki egyszerre több vasat tart a tűzben, amikor interneten ismerkedik, azt gondolván, hogy ezt senki soha nem tudja meg. Ez nem igaz. Mert az ilyen csalások mindig kiderülnek, és sajnos sebet is okoznak. Az, aki már átélte, nem vágyik arra, hogy az internetes szép szavak elvegyék a józan gondolkodását. Nem, mert megtapasztalta, hogy a valóság nincs rokonságban azzal, amit virtuálisan szeretnének vele elhitetni.

Nem tudom elfogadni azt sem, amikor a közösségi portálon olvasgatom az intim bejegyzéseket. Ilyenkor dühöngök, mert úgy érzem, ez nem tartozik a nyilvánosságra. Attól, hogy bárki olvashatja a szerelmi vallomásokat, még senki és semmi nem győz meg arról, hogy a nyilvánosan, bárki által olvasható „érzelem“ egy igazi, mélyről jövő vallomás. Szerintem nem más, mint rutinból fakadt hamis szavak sorozata.

Az ismerkedés úgy jó és szép, ha szemtől szembe találkozik két ember, ha közelről érzékeli a testbeszédet, a szemek ragyogását. Így könnyebben érzékelhető az őszinteség is.