A nő otthon

Kis Tünde Abigél 2008.3.31. 13:21

A régi, klasszikus mintájú családban az apa tölti be a családfenntartó szerepét. És mit csinál a nő?

Ő az, aki minden igyekezetével azon dolgozik, hogy megteremtse a család anyagilag biztos hátterét. Az anya otthon van, feladata a háztartás vezetése és a gyermekek gondozása. Nem dolgozik a szó azon értelmében, hogy nap, mint nap bejár a munkahelyére.

Sokak számára ez irigylésre méltó lehet, és azt gondolhatják, hogy mennyivel kevesebb feladat hárul egy otthon lévő nőre, feleségre, családanyára. Könnyű lehet neki, hisz több ideje jut(hat) a férjére, a főzésre, a gyerkőcök nevelésére. A valóságban azonban nem biztos, hogy irigylésre méltó.

Egy olyan hölggyel beszélgetek, aki immár harminc éve háztartásbeli.

– Természetes volt annak idején, hogy háztartásbeli marad, vagy a körülmények hozták így?

– A körülmények miatt alakult így. Nem gondoltam azt, hogy főállású anya leszek, hisz én is szerettem volna megmérettetni a szakmámban, az akkori munkahelyemen. De választanom kellett.

– Mi kényszerítette választásra, és miről kellett lemondania?

– A szakközépiskola elvégzése után továbbtanultam, hogy érettségit szerezhessek. Az iskolát azonban abba kellett hagynom, mivel megszületett az első gyerekünk, ráadásul nagyban folyt a házépítés is, támaszom pedig nem volt.

– Akkor az otthon maradás volt az egyedüli megoldás?

– Nem azért maradtam otthon, mert megengedhettük magunknak, hanem azért, mert nem tudtam kihez segítségért fordulni. Az apai nagymama azt mondta, ő nem teheti meg, hogy vigyázzon az unokára. Az anyai nagymama özvegy lévén nehezen tudott segíteni. A férjem pedig, klasszikus családmintát látva, azt tanulta a szüleitől, hogy neki a feladata az anyagi rész biztosítása, s ezzel el is van rendezve minden. Arra törekedett, hogy a munkájában előrébb jusson, s a családi részt átruházta az anyára, vagyis rám.

– Milyen feladatok hárultak tehát Önre?

– A nappalt kitöltötte a házimunka, a gyerekekkel való foglalkozás. Tavasztól őszig pedig még a kerti munkák is. Akkoriban sokan foglalkoztak kertészkedéssel – mi is. Emellett a háziállatokat is el kellett látni. Ezeket a feladatok legtöbbször én végeztem. Este a szakmámban dolgoztam otthon egy helyiségben: varrtam. Sokszor éjfélig ment a varrógép, és általában a hajnal újból ott talált. Nagyon szerettem és szeretek is varrni. Sokan jártak hozzám varratni, elégedettek voltak a munkámmal.

– Hogyan reagáltak az ismerősök?

– Voltak „irigyeim”. Azt szokták mondani: „Könnyű neked, otthon vagy!” Én erre: „Ezt akárki kipróbálhatja…!”

– Miként alakult volna az élete, ha munkahelye is van?

– A munkából hazatérve biztosan nem jutott volna annyi idő a kertre, és az állatokra. A férjemnek is be kellett volna segítenie a ház körüli munkákba, kénytelen lett volna időben hazajönni a családjához.

– Érezte valaha, hogy háztartásbeliként kimaradt valamiből?

– Hiányzott a társaság. Nem igazán tudtam kialakítani baráti kapcsolatokat sem. Nekem más volt a napi időbeosztásom, és senkihez nem akartam beállítani, mikor az végre hazajött a munkából, ráadásul két kisgyerekkel. Egyedüli kikapcsolódást a varrás jelentette, ez volt egyben a hobbim is. A sok kliensem lévén, szerencsére, volt kivel beszélgetnem.

– Gondolom, azért akadtak jobb időszakok is. Mikor érezte úgy, hogy kicsit több levegőhöz jutott?

– Mikor a gyerekek nagyobbak lettek, már nyugodtan otthon hagyhattam őket egyedül. Voltak időszakok is, amikor úgy éreztem, támogat a férjem. Több időt töltött itthon, besegített a ház körüli munkákba, jutott idő a beszélgetésekre, esetleg családi programok tervezésére.

– Ön szerint a gyerekek fejlődése szempontjából mi a megfelelőbb, ha az anya otthon van, vagy sem?

– Mivel otthon voltam, a gyerekeimnek nem kellett napközibe járniuk, nem voltak „kulcsos” gyerekek, nyitott ház várta őket, meleg étel. Gyakorta, mikor az iskolából hazajöttek, és a varrógép mellett találtak, leültek mellém. Ez jó alkalom volt arra, hogy sokat beszélgessünk. Miközben dolgoztam, foglalkoztam is velük. Ezt egy munkahelyen nem tudtam volna megtenni.

– A pozitív oldal mellett azonban mindig van negatív. Ez esetben ez mi volt?

– Nem tudtam a munkámban igazán kibontakozni, a képzeletbeli ranglétrán feljebb lépkedni, megvalósítani az elképzeléseimet.

– Évek múltán sem akart ezen változtatni, esetleg egy komolyabb vállalkozásba kezdeni?

– Több évi otthonlét után sokkal nehezebb lépni. Hiába lett könnyebb a helyzetünk, mert azért évről évre anyagilag is előrébb jutottunk, a gyerekek is felnőttek, addigra a technológia megváltozott, hiányzott a mélyebb beletekintés, ráadásul az újabb támogatás a párom részéről. Számára kényelmesebb volt, hogy én itthon vagyok, s így nyugodtan összpontosíthatott a saját szakmai előmenetelére.

–Mi az, amit ma már másképp tenne?

– Nem vállalnám a ház körüli munka végzését egyedül. És bármennyire is jó a gyerekek szempontjából, ha egy anya otthon van, ma már tudom, hogy meg kellett volna próbálnom az önmegvalósítást a szakmám terén. Bátran önálló vállalkozásba kellett volna kezdenem, nem törődve a korommal és a szakmai lemaradásommal.

– Ha visszanéz, mit mondana el az eddigi életéről?

– Nem vagyok elégedetlen, csak soha nem éreztem azt, hogy valaki mellettem áll. Ha ez megvalósult volna, többet tudtam volna mutatni magamból is. De ezzel ma már hiába foglalkozom, változtatni úgysem tudok rajta. Lehet, hogy ebben az életemben az én feladatom a gyermeknevelés volt, hisz ma, ha a gyerekeimre nézek, látom bennük életem munkáját.

– Köszönöm a beszélgetést!