Futni vagy nem futni?

Orbán Viktória 2010.2.11. 15:28

Hogy is állok a sporttal? Hát, nagyon sehogy, vagyis hadilábon.

Pedig arra a kérdésre, hogy „Mit sportolsz?”, úgy szeretnék valami ilyesmi választ adni: heti háromszor elmegyek futni, kétszer uszodába megyek, hétvégenként pedig teniszezek a barátommal, vagy röplabdázok a csajokkal.
Sajnos azonban a válaszom a kérdésre nem ilyen hosszú. Sőt, csupán egy szó is elég rá, hogy megmondjam: semmit.

Hogy miért van így? Ez jó kérdés! Amikor az emberek életében szóba kerül a sport, mindig kifogások ezreit találják arra, hogy éppen miért nem sportolnak. A nők ebben talán még „jobbak” is, mint a férfiak. Félek, hogy elesek, megütöm magam, „béna” vagyok a sportokhoz, nincs egy szabad percem sem, vagy ha mégis, akkor fáradt vagyok a sportoláshoz, nincs jó alakom, nem szeretem, ha néznek stb. stb. Persze van olyan is, aki alapból „csak” lusta, és szívesebben nyúlik el a kanapén, semhogy a friss levegőn futna pár kört.

Általában én is nagyon jó kifogásokat találok arra, miért nem sportolok. Mostanában az a menő, hogy „hideg van”. Ez mondjuk igaz is, de én is láttam már olyan embereket, akik még télen is futottak. Igaz, kicsit jobban fel kell öltözni, tehát az időjárás ez nem lehet akadály abban, hogy fittek és egészségesek maradjunk. Bevallom, a leginkább azért nem sportolok, mert unalmasnak tartom. Vagyis, unalmas egyedül futni. Teniszezni nem is lehet egyedül, de hát, ha senki nem akar jönni, akkor mit csináljon az ember? Leginkább csak akkor szoktam sportolni, amikor fogyókúrázok. Pedig milyen igaz a mondás, hogy „Megelőzni egyszerűbb, mint gyógyítani.” Mert hát ugye, ha rendszeresen sportolnék, akkor nagy valószínűséggel nem kellene fogyókúráznom, ami ugyebár nem egy leányálom.

Úgy vettem észre, ezzel nem vagyok egyedül, vagyis a legtöbb nő inkább csak akkor áll neki sportolni, ha szeretne leadni pár kilót. Pedig mennyivel jobb lenne, ha magáért a mozgás öröméért sportolnánk! Annyiféle rengeteg sport közül választhatunk ma már, hogy szinte lehetetlen, hogy ne találjon valaki kedvére valót, amit tényleg szeret, és élvezettel csinálja. Olyan lehet ez, mint a Nagy Ő. Addig kell keresni, amíg meg nem találjuk az igazit! Mert ha egyszer megtaláljuk, életünk részévé válik, ami számos előnyt tartogat nekünk. Javul az egészségi állapotunk, fittek leszünk, számos betegség rizikója csökken a rendszeres sportolással, emellett stresszűző hatása is van, és sportolás közben boldogsághormon is termelődik a szervezetükben. Ha, még egy kicsit az étkezésre is odafigyelünk, biztos, hogy örökre búcsút mondhatunk a fogyókúrának is.

Elméletben mindent nagyon jól tudok, de mindezt átvezetni a gyakorlatba, már nem olyan egyszerű. Ezért jó az, ha van valaki más – mások –, akikkel együtt tudunk sportolni, hiszen akkor egymást ösztönözzük, s egy jó társaságban egyébként is csak úgy röpül az idő! Természetesen minden fogyókúra után megfogadom: nem hagyom abba a sportolást – és ez ideig-óráig sikerül is. Sőt egy időben rendszeresen jártam uszodába is.

„Természetesen” hamarosan megint fogyókúrába kezdek, hiszen jön a tavasz és a nyár, és akkor nem lehet nagykabátot viselni, ami a pluszkilókat eltakarná. Van a közelben egy nagyon szép kis park, ahova sokan járnak futni, és ahova én is jártam, még ősszel, amíg jó idő volt. Biztos vagyok benne, hogy tavasszal ismét ott fogom róni a köröket. A kérdés csak az, hogy meddig? Nos, ezúttal megfogadom, hogy új útra térek, és a rendszeresen sportolók táborát fogom gyarapítani!

De mivel egyedül unalmas, ezért kérlek titeket, biciklire fel, futócipőket felhúzni – és tartsatok velem!