A technika és a sztereotípiák

Kabók Zita 2010.9.25. 11:06

A tudomány és a technika manapság már mindannyiunkat érint.

Talán már egy napot sem bírnánk ki a kütyüink nélkül. A digitális ébresztőóránk, a telefonunk, a számítógép, az on-line chatelő programok, az orvosi műszerek, az oktatásban, a szórakoztatóiparban és a közlekedésben használatos eszközök mind-mind mindennapi életünk nélkülözhetetlen részét képezik, és működésük nélkül elképzelhetetlennek tűnik a létezésünk.

Tapasztalatom szerint a férfikörnyezetben közkedvelt a női munkaerő, mert a nők más látókörrel, gondolkodásmóddal, problémamegoldó kézséggel és ötletekkel rendelkeznek, mint a férfiak. Ugyanúgy kellene befogadnunk a férfi munkatársakat is a női közegbe. Manapság már sok munkáltató arra törekszik, hogy a munkacsoportokban egyenlő arányban legyenek férfiak, nők, fiatalok, idősek, hogy egy erős, egymást kiegészítő csapat álljon össze.

Műszaki főiskolára jártam, ahol nagyon kevés volt a lány. Nem tulajdonítottam annak különösebb figyelmet, hogy a lányok kevesebb létszámban voltak. A tapasztalataim szerint a fiúk, bár egyes területeken általában kiemelkedően teljesítettek, más tantárgyakkal már nem tudtak megbirkózni. Volt, aki csak programozni tudott, de például analóg technikából folyamatosan megbukott, és soha nem is diplomázott le.

A számítógépes világban dolgozó férfiak többsége szenvedélyesen űzi a szakmáját. Vannak kollégáim, akik szabadidejükben játékprogramokat írnak. Van egy kollégám, aki időnként új és újabb nyereményekkel állít be, mert egy olyan keresőprogramot írt, amely azokat az internetes versenyeket szűri ki, melyekre senki sem, vagy kevesebben pályáznak, így neki nagyobb az esélye. Persze van, aki már annyira túlzásba viszi, hogy a nem látja meg a reális problémát egy feladatban, és mindent túlkomplikál. Az viszont, ha valakit érdekel a szakmája és sokat foglalkozik vele, szerintem nem kivetnivaló.

Több interjún is részt vettem a közelmúltban, amelyeken csak férfiak pályáztak, és eddig még nem tapasztaltam, hogy diszkriminálva lettem volna a nemem miatt. Angliában szerencsére a tudás számit, nem pedig az, hogy valaki milyen nemű. Például dolgozott velünk egy szoftverfejlesztő nő, aki nyugdíj előtt mintegy „levezetésként” vállalta el az állást. Munkája során aztán messziről lepipálta az összes fiatal komputerzsenit.

Probléma-e, hogy nők nemigen reprezentálják magukat a technika területén? Lehet hogy, csak nem szeretnének munkát vállalni ebben a szférában. Egyesek szerint a női agy nem erre van beállítva, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos…

Egy nő, anya, aki már évek óta a számítástechnika területén dolgozik, arról mesélt, hogy mindkét lánya magabiztosan kezelte a számítógépet, otthon és az iskolában is használták. Amikor aztán mindketten húszas éveikbe kerültek, egyikük sem akart ezen a területen tovább tanulni, még akkor sem, ha a fizetések itt jóval meghaladják az átlagot. Az anyuka hiába mondta nekik, hogy sok pénzen sok divatos retikül lehet venni, ők mindketten a tanítást választották. Nekik talán inkább a szociális érzékük volt fejlett és nem vonzotta őket ez a szakma.

Egyesek szerint, ha megpróbáljuk a nőket ezekre a munkaterületekre inspirálni, felbomlik az egyensúly – hacsak nem fognak a férfiak, hirtelen, tömegesen a szociális szférába állni. De vajon a közvélemény vajon képes lenne-e elismeréssel kezelni a férfiápolókat, a férfi óvóbácsikat, vagy a női autószerelőket?

Az igazság az, hogy a lányok többségét nem érdekli a technika: ha egy pasi az autókról kezd el beszélni, mindjárt elunják magukat. Az sem vonzó számukra, hogy egész nap a számítógép előtt üljenek és programozzanak.

A változást a társadalomnak kellene szorgalmazni. El kellene feledkeznünk a „férfi = számítógépkukac” sztereotípiákról, hogy tisztábban lássunk. Nemcsak azt kellene természetesnek vennünk, hogy nők dolgoznak a technológia szakmájában, hanem például azt is, ha egy férfi jelentkezik gyerekvigyázó munkára.

Mindenki munkáját egyformán kell értékelnünk, a férfi és a női munkát egyenlőnek tekinteni, hogy csökkenjen – majd teljesen megszűnjön a nemek közötti diszkrimináció!