Égőcsere és blogírás

Dráfi Emese  2010.9.20. 7:33

Vajon miért kell nekünk, nőknek, állandóan bizonygatni, hogy igenis meg tudunk tanulni bármit, ami a technikával kapcsolatos.

Hozzáteszem: csak, ha akarunk! Az már más kérdés, hogy sokunkat, többek között engem sem érdekel a téma. DE! Ha akarunk, és rávisz a kényszer, akkor igenis meg tudjuk szerelni a csapot és tudunk fúrógéppel lyukat fúrni a falba. Ha akarjuk, akkor meg tudjuk tanulni a számítógép rejtelmeit, ki tudjuk cserélni az autón a kereket.

De miért is tennénk, amikor férfitársaink olyan nagy előszeretettel fitogtatják erejüket, tudásukat, hozzáértésüket ezen a téren? Hát hagyjuk őket, hadd örüljenek, hadd gondolják, micsoda szuper tehetségre vall, ha ők ezeknek a „tudományoknak” a birtokában vannak. Gondoljunk csak bele! Hát nem jó nekünk, nőknek, ha nem kell kicserélnünk a kereket, hanem ha defektet kapunk az út szélén, akkor mindjárt jön a segítség, és nekünk nem kell mást tennünk, mint kis bugyutának látszanunk, míg a férfiak boldogan felteszik a jó kereket.

Az egyik barátnőm például nem cseréli ki a villanykörtét sem. Na nem azért, mert nem tudja, hanem azért, hogy hazajön a férje, akkor ezt ő tegye meg. Közben elduruzsolja neki, hogy csak ő (a férfi) képes ilyen nehéz feladat megoldására – mégiscsak ő a férfi. És higgyék el, nevetséges bár, de a párja büszke, dagad a keble a férfiasság tudatától, ráadásnak gazdagabb lesz egy cuppanós puszival, amit jutalmul kap a teendő elvégzéséért.

Régen a férfiak feladata volt a vadászás. Létkérdés volt, és mi tagadás, jól jött, hogy nem a nőknek kellett furkósbottal hajkurászniuk még a mamutot is. És a férfiember boldog volt, mert erős volt, mert feladata volt, mert tett valami nagyon fontosat a családjáért – és nem is akármilyet! Mert, ha nem volt kaja, nem volt mit enni.

És mi maradt mára szegény férfiaknak a vadászatból? (Persze, nem a nők hajkurászására gondolok…!) Na mi? Hát nem más, mint a technikai tudásuk fitogtatása, a villanykörte kicserélése, a mosógép beszerelése, és még sorolhatnám… Akkor most őszintén: miért ne hagyjuk meg őket abban a tudatban, hogy ők azok, akik mindent jobban meg tudnak oldani?

Persze azt már nem kell tudniuk, hogy míg ők egy órát szöszmötölnek valamilyen technikai vívmány megszerelésével (vagy épp az autónkat polírozzák nagy hozzáértéssel csillivillire), addig mi a számítógépen épp egy új honlap kialakításán dolgozunk, esetleg blogot alakítunk ki, képeket töltünk fel és húzunk le a netről, vagy épp a barátainkkal csevegünk a skype-on…

Hozzászólások

@

Küldés