Amikor a királynő a főnök

Molnár Miriam 2010.6.11. 6:44

Nem először gondolkodom azon, hogyan is nézne ki a világ, ha a nőké lenne a döntő szó?

Ma ugyan egye több nőt látni a politkában és a gazdasági élet magas pozícióin, mégis naivság lenne azt hinni, hogy ez nagyban javít a férfi-nő erőviszonyokon. A női gazdasági vezetők aránya a világ 500 legnagyobb cégénél 3%... A férfiak a mai napig ugyanazért a munkáért több pénzt kapnak, és sajnos azok a nők, akik az említett magas pozíciókba jutnak, ugyanazt a játékot játszák, mint a férfiak, és emiatt a játék lényege nem változik.

Egy általam elképzelt világban, ahol a nőké a döntő hatalom, a nők nem a férfiak által felállított viselkedés mintákat követnék, hanem úgy tennének, mint ahogy a normális életben tesznek: amikor anyák, feleségek, barátnők, lányok, stb.

A nők uralta világ elképzelésem szerint részben úgy nézne ki, mint a mai Svédország, ahol az állam fizetést juttat annak a nőnek, aki anya akar lenni (a férfiaknak is, ha ők nevelik gyereküket). Az anyaság a legnehezebb „munka” vagy „szakma”, mégis a világ nagy részén mindenki automatikusnak veszi, hogy ez a nők dolga. A modern társadalmakban a nők helyezete annyival könnyebb, hogy a terhesség tervezett lehet, és hogy a munkavállalás által a nők függetlenebbé váltak (férjüktől elválhatnak, családjuktól elköltözhetnek). Ennek ellenére egy egyedülálló anya helyzete a legfejlettebb demokráciákban sem mondható könnyűnek.

Az én elképzelt világomban tehát azokat, akik a legnehezebb munkát végzik, jutalmazná meg a társadalom a legmagasabb fizetéssel: az anyákat, vagy apákat. Nem a sportolók, nem a sztárok és nem mások pénzével játszadozó férfiak lennének milliomosok, hanem a gyereket nevelő anyák, nagyanyák, apák, nagyapák, továbbá az árvákkal, az idősekkel és más, szociálisan hátrányos helyzetű embertársakkal törődő, általában nők, kapnának magas fizetést.

Ebben a világban a nőknek valódi választási lehetőségük lenne: családot szeretnének, vagy karriert, vagy mindkettőt, és döntésüknek nem lenne hátrányos következménye anyagi vagy a társadalmi megbecsülés szempontjából.

Úgy gondolom, ha olyan nők kerülnének társadalmunk vezető pozícióiba, akik nem a mostani politkai-gazdasági játékot játszanák, akkor hamarosan egészen más világban élnénk. Hirtelen nem az lenne fontos a tudósok számára, hogy olyan tablettát találjanak fel, amely 36 órás erekciót eredményez, hanem a mellrák, a petefészek- és méhrák gyógymódját keresnék. A nők átmeneti korának panaszaira, a menopauzára is lenne orvosi megoldás, és így tovább.

A politikában nem a fegyverkezésre menne el a legtöbb adóból beszedett pénz, hanem a rosszabb helyzetből induló honfitársak előresegítésére, a gyerekek megfelelő szintű oktatására (a tehetséges gyerekeknek más oktatásban kellene részesülniük, mint az átlagos, vagy átlagon alul teljesítő gyerekeknek), a családon belüli erőszak lehetetlenné tételére, a drogprobléma megoldására, az emberkereskedelem ellehetetlenítésére, stb.

Az abortusz és a prostitúció legálisak lennének. Mindkettő azóta van jelen a világon, amióta az ember ember, és jelen is lesz. A nők biztonsága és egészsége lenne a cél. A prostitúciót úgy adóztatnák, mint minden más magánvállalkozást (ezáltal nem lenne szükség a férfiak „védő illetve közvetítő” szerepére).

Nem világos, hogy egy ilyen világban a férfiak egyenlő társ–valódi partner szerepe milyen módon alakulna ki, de valamiképpen alkalmazkodniuk kell majd az új helyzethez, mert én úgy látom, hogy a nők uralta világ előbb utóbb eljön.

A keresztlányom nagyon szeret babázni, és sokszor utánozza a mesékben látott-hallott történeteket – egy érdekes eltéréssel. Amikor már megoldódott a konfliktus, és a hős megkéri a királylány kezét, Anna legikább nemet mond a javaslatra. – Most nem érek rá – válaszolja a főhősnek. – Egy csomó fontos dolgom van még…

A mese és a móka nála, négyéves korában, nem ér véget egy esküvő miatt…