Fokozott figyelem

Póda Erzsébet  2010.8.10. 4:51

A kirándulók hárman vannak. Egy ifjú pár, és a fiatalember anyja, azaz az anyós…

A vendéglátóink is furcsállják a felállást, de nekik a vendég mindennél fontosabb, ezért nem kérdezősködnek, nem kellemetlenkednek, nem keresik a lehetséges válaszokat. Ők csak a kiszolgálással foglalkoznak. Nekünk, vendégeknek azonban engedélyezett a találgatás, melyet azonban nem is kell gyakorolnunk – a dolgok maguktól kiderülnek.

A kirándulók a szomszéd asztalnál hárman vannak. A fiatal pár külön szobában lakik, és az aránylag fiatal anyós is külön. A fiatalember az első napon végignézi az összes prospektust és programajánlót, hogy megfelelő elfoglaltságot találjon. De – mint ahogy az a mellettünk lévő asztal mellett elhangzó párbeszédekből kiderül – a fiatalasszonynak semmi se tetszik. Mindenre csak fanyalog. Ez se jó, az se jó, ő ide se mehet, meg oda se mehet… Végül azért csak kiderül: azért, mert terhes. Kijelenti: ő nem ülhet és nem állhat túl sokáig, nem szereti a múzeumokat, nem tehet sem hosszú, sem rövid erdei sétát, nem szedhet szamócát és áfonyát sem, a gombászás meg szóba se jöhet! Pedig a leendő anya nem néz ki betegnek, s valószínűleg az orvosa sem engedte volna el kirándulni, ha veszélyeztetett terhességről lenne szó. Különben is, a tájékozottabbak tudják: a terhesség nem betegség!

Az ifjú férj a homlokát ráncolja, és különböző variációkat sorol fel, de az asszonykának semmi se tetszik. Az anyós nem szól a beszélgetésbe, csak annyi látszik rajta, hogy egyre jobban elborul az arca. A társaság végül úgy dönt, az első napon nem mennek sehova se.

Másnap kiderül, városnézésre indulnak, ahonnan tele pakkokkal érkeznek meg. Vacsoránál a leendő anya sugárzó arccal meséli, mi mindent sikerült vásárolnia. Az anyós megjegyzi, ez is volt legalább olyan fárasztó, mint egy könnyebb erdei túra. A fiatalabbik nő felvihog: „Maga csak ne beszéljen bele!” Az anyós elhallgat, felmegy a szobájába. Ettől kezdve a fiatalember minden este vacsora után az asztalra helyezi a térképeket, programajánlókat, és arra kéri a feleségét, hogy válasszon magának egy megfelelő programot, melyet az állapota is megenged. Közben pedig nem felejti el valamennyi vendéggel tudatni: a felesége terhes, állapota fokozott figyelmet kíván...

A többi nap is hasonlóan telik. Míg a vendégek felfedezik a környék szépségeit, a háromtagú társaság, a kismamával a középpontban, csak „kulturált” helyekre jár. Pontosabban a városokba, azok üzletközpontjaiba. Úgy tűnik, a vásárlóutcákat róni nem megterhelő a leendő anyának, de a tiszta levegőjű erdei túra már fölöttébb veszélyes számára.

Az ifjú férj tehát rohangál és egyfolytában rendezkedik, hogy várandós felesége jól érezze magát. Menüt változtat, mert vannak ételek, melyeket a kedves felesége nem szeret. Útvonalakat és programokat tervez, melyeket az asszony másnap sorra sztornóz. A nagybevásárlások után cipeli a táskákat. Kora hajnalban vagy vacsora után egyedül (esetleg az anyjával) járja a közeli dombokat, hogy azért túrázzon is egy kicsit. Hiszen, mint elmondta nekünk, imádja a természetet és a túrázást – pontosan ezért választotta ezt a hegyi panziót.

Az utolsó előtti napon az anyós fellázad! Reggeli után felhúzza a túracipőjét, és egyedül megy a környékbeli hegyekbe. Este elégedetten ül a vacsoraasztalhoz, és a menye csipkelődésére, otromba vihogására nem reagál. Elfogyasztja a vacsorát, tesz még egy kis egészségügyi sétát a panzió körül, és aludni megy. A fia megpróbálkozik egy erőtlen rábeszéléssel, de asszonya hajthatatlan: ő nem túrázik, másnap is a városba akar menni.

Az utolsó napon az anyós hajnalban indul, hogy felkapaszkodjon az egyik alacsonyabb közeli domb tetejére, majd lezuhanyzik, és asztalhoz ül. Nem beszél, sugárzó arccal fogyasztja a reggelijét. A menyecske az áfonyalekváros kifli fogyasztása közben arról csacsog a férjének, melyik boltban állnak majd meg hazafelé. A leendő apa lógó orral ül a kávéscsészéje felett.

Végül bepakolnak az autóba. Hátraül az anyós, immár önállósítva magát. Az anyósülésen a menyecske foglal helyet, egyfolytában karattyolva, diadalittasan. A volán mögött pedig, sorsát megadóan fogadva, az ifjú férj, akinek „terhes a felesége, ezért állapota fokozott figyelmet kíván”.

Kíváncsi lennék, vajon tíz év múlva hogyan zajlik majd ennek a családnak az élete?

Elárulom, nekem már most van néhány tippem...

Hozzászólások

@

Küldés