Anya pihen


Madarász Ildikó  2008.9.14. 19:41

Idén nyaraltunk. Már alig vártam, hogy kipihenhessem magam.

Persze jó előre megszerveztem. A nyaralás előtti napokban megpróbáltam mindent elintézni, hogy nyugodtan henyélhessek a napon. Mindent kimostam, levágtam a füvet, eltettem a meggyet, lekvárt főztem a málnából, szóltam a szomszédnak a virágok és a kutya miatt, utóbbit jól megfürdettük. Kisebb nagytakarítást hajtottam végre a lakásban, mert ugye, ha jön a szomszéd locsolni, nehogy már azt gondolja, hogy én nem vagyok tökéletes háziasszony. Kivasaltam, és meglátogattuk a dédit. Elhatároztam, hogy az idén tényleg pihenek, és nem főzök a nyaralás alatt, inkább vettem fel fizetéselőleget, hogy a tíz nap alatt, napi szinten, legalább egyszer mások főzzenek ránk.
De mivel én olyan rutinos vagyok, gondolok a másik főétkezésre is, és még éjjel (mert, már csak ekkorra maradt időm) összeütöttem egy lecsót, kisütöttem egy kis oldalast, feldobtam egy pörit, és figyelve a változatosságra, meg persze most van szezonja, főztem egy kis borsófőzeléket. Kihűlés után persze lefagyasztottam.
Már szinte mindennel végzetem, a fáradságot nem is érezve – pedig már alig álltam a lábamon – összepakoltam. Mindenkinek, ami kell. Nem tudom említettem-e már, hogy két fiam van. Hát tőlük legfeljebb majd csak reggel, ha felkelnek, kérek beleegyezést az általam becsomagoltakra. Az összecuccolás úgyis rám maradt. De ez cseppet sem vette kedvemet, mert holnaptól nyaralunk, illetve mától!
Két óra alvás után úgy pattantam ki az ágyból, mintha legalább háromnapos wellness után volnék, frissen, fitten, és elégedetten. A szemem alatti fekete táskák meg majd holnapra elmúlnak, mert akkor már ezerrel nyaralunk.
Az autóba szigorúan a párom pakol, mert ennek ő a mestere, én csak a szememmel követem az eseményeket, az agyam meg olyan sebességre kapcsol, hogy szinte szédülök bele. Mindent elraktam? Tamás kedvenc fehér nadrágját is? Ellenőrzöm. Egy gyors vasalóhűtés, még a következő havi csekkeket is a kistáskámba szuszakolom, majd miután rájövök, hogy rossz ridikült választottam, gyorsan átpakolom egy „kétkezes, könyékiges”-be, és már suhanunk is. Szerencsére az utazás jól telt.
Miután a szállásra értünk, kipakoltunk, megegyeztünk a szobákon – no, ez elég nehezen ment – én elpakoltam a fiúk cuccait, és alig vártam, hogy megkezdődjön a nyaralásunk. Megéheztünk. Elhatároztuk, hogy feltérképezve a terepet, vendéglő után nézünk. Kicsit fáradt voltam, ám egy kis séta ugye senkinek sem árt: hát menjünk! Mentünk is, találtunk is, de már alig vártam, hogy visszaérjünk, mert az ágyat szerettem volna a leginkább kipróbálni, és nem csak azért, hogy milyen is rajt a fekvés… Majd holnap tényleg elkezdek pihenni.
S a holnapból ma lett, a mából holnap, majd tegnap, és semmi másra nem vágytam, csak hogy elkezdődjön az én nyaralásom…!
De az én napjaim a következőképpen folytatódtak:
Mihelyt a fiaim kinyitották reggelenként a szemüket (úgy hét körül) már olyan célzatosan kezdtek el mocorogni, hogy még esélyem se legyen tovább aludni, hiába alszom a másik szobában. Aztán meg belekezdtek, először csak érdeklődve, hogy mikor eszünk, mert ők már baromi éhesek, aztán ha nem reagálok elég hamar, akkor erélyesebben közlik, hogy lassan már éhen halnak. Természetesen olyanra volt gusztusuk, ami épp nincs a frigóban, és nem, nem felelt meg nekik a tegnapi maradék kenyér vagy zsemle (pedig este fél tizenegykor vettem frissen, forrón a hiper-szuperben) nekik friss kell.
Szóval még csak reggel fél nyolc, de már mentem a közeli kisboltba reggelinek valóért. Persze egész reggeli alatt azon vitáztak, hogy hova menjünk, holott a legszívesebben visszafeküdnék még szundizni egyet, de az kizárt: menni kell!
Hol ide, hol oda. Általában mindig valamilyen fürdőhelyre.
De nehogy azt gondolja bárki is, hogy szépen feküdtem a napágyon a hasamat süttetve! Azt majd hatvanévesen. Most, mikor még talán számítana, milyen árnyalatú a bőröm (mert, mint tudjuk a sötét árnyalat slankít), ez csak meddő álomkép, mert nálunk az folyt, hogy:
– Mikor megyünk a sodró medencébe?
– Anya! Van már egész óra, mert tudod, akkor megy a hullám? Jössz te is? Gyereee! Nem, én nem megyek egyedül!
– Megyünk csúszdázni apa? Nem erre gondoltam, a kintire!
– Nem akarok a melegvízbe menni! Az csak nénikéknek való!
– Éhes vagyok! Éhesek vagyunk!
– Nem, nem kell lángos, palacsintát szeretnék! Nem tudom, hogy hol lehet kapni! Gyere, keressünk!
– Fázok!
– Melegem van!
– Fagyit is szeretnék a trambuli után! Apa adj pénzt! Nem megyek be érte az öltözőbe! Anya menj be, légyszi, légyszi, légyszi.....
– Labdázzunk! Nincs elég hely! A Balcsi sokkal jobb! Most már menjünk haza!
– Borzasztóan áll a hajam, én így nem is megyek emberek közé, Áki add kölcsön a sapid ! Áki add oda!
– Anya, Tomi el akarja venni a sapkám! Anyaaaa!!!
– Éhesek vagyunk! Éhesek vagyunk!! Éhesek vagyunk!!
Kábé így zajlott egy kis kiruccanás a pihenés jegyében, és a fenti részlet még csak négy órát ölelt át…
De már megjöttünk. Háromnapi mosás és pakolás után kezdtem magamhoz térni...
Tényleg sokfele jártunk, sokat láttunk, a fiúk tele élménnyel. A kirándulás után azt terveztem, majd a következő héten megpihenek, mert mennek a nagyihoz egy hétre. Akkor csak ketten leszünk itthon a férjemmel. Ám a férjem egy napon megpendítette, ha már úgy is ketten leszünk hét napig, akkor kihasználva az alkalmat, hipp-hopp két nap alatt kifesthetnénk a nappalit meg a konyhát. Azután még mindig rengeteg időnk marad a pihenésre.
– Jaaajjj, ne már...!!!



Hozzászólások

, 15. 09. 2008 17:19:29
Kedves Ildikó, nem tudom, hány évesek a fiúk, de ha már elmúltak 10-12 évesek, szerintem maguk is be tudnának csomagolni... Kicsomagolni meg pláne... Sok anya ott rontja el, hogy mindent megcsinál a gyereke helyett. Ismerek olyat, aki még mindig bepakol a fiának, ha kirándulni megy, pedig már rég felnőtt! Az előző este vett kiflit meg igenis meg lehet enni...
Irci, 15. 09. 2008 18:46:08
Abszolút egyetértek a hozzászólással!!!! Sok nő egyfolytában mártírkodik majomkodik, mindent mgcsinál a családjának, azt hiszi ettől igazi anya, ettől tökéletes. Pedig a gyerekeinek is rosszat csinál azzal ha (már elnézést, hogy csúnyán fejezem ki magam) de kinyalja a feneküket........... Pláne ha ilyen nagyok! Senki nem fogja még csak észrevenni se az "áldozatait" olyan lesz mint a kiküszöbölhető háttérzaj. Köszönömöt se fog kapni soha. Aztán sír ha évek múltján elhagyják a gyerekei vagy egyenesen nem engedi hogy a gyerekei bármit is önállóan csináljanak mindenbe beleszól. Tessék "példaanyák" észrevenni végre magukat!!!!! Irci
szosz, 18. 09. 2008 13:41:07
Kedves Ildikó! Nagy-nagy örömmel olvastam beszámolóját családjának nyaralásával kapcsolatban.Végig mosolyogtam,-jóleső érzéssel...lám máshol is egészen hasonlóan történnek az események:) Hangvétele kedves,vidám,felszabadult várakozással teli, és a kis humoros fűszerezés felvidított. Beállítottsága, lelki-rugalmassága végig kiérezhető, az alaposság, a dolgok rendszerezettsége,az összeszedettség,mint emberi mutatók tetten érhető. Szelíd-fortyogással teszi a dolgát, a boldog várakozás él Önben,bár szerintem Ön is tudja,- tapasztalatból,- hogy a családért tett minden önzetlen cselekedetért semmit nem szoktunk cserébe várni, de ennek ellenére mindíg megkapjuk a legnagyobb elismerést : gyermekeink őszinte szeretetét, láthatjuk gyermekeink szemében az öröm fényeit,és a szemük csillogásában a hálát...ezek a sokszor ki sem mondott szavak helyett vannak...és ez, ennyi elég! Úgy látom Ön is az a tipusú ember,aki mindíg képes önmagán túlmutatni....a saját nyugalmánál mindíg fontosabb a Család önfeledt,békés,felhőtlen öröme! Érzem nem vágyik babérokra,nem szab feltételeket a törődésért,figyelemért cserébe...csak ösztönösen,szíve legmélyéből cselekszik. Mint Anya,- feltétel nélküli! mérlegeléssel nem terhelt az odaadása,alapból lételeme az adni-tenni akarása, és az Ön boldogsága mindíg a másoknak, másokért adott boldogságból él... Mintaszerű nekem ez a hozzáállás, és az meghitt, szeretettel teli hangulat,ami írásából rám,mint olvasóra...és nem mellesleg anyára,- árad... Az igazi pihenés, lelke-pihenése azt gondolom majd az lesz, ha emlékeiben felidézi ezeket a szép napokat... Köszönöm,hogy olvashattam és szeretettel üdvözlöm! Várom további írásait érdeklődve... Szí.
, 18. 09. 2008 17:58:59
Jupijájé... az anyaság példképei. Gratulálok! Bizony, szükség van az ilyen anyákra. Fullserviz a gyereknek, nehogy már anya pihenjen....nem pihenhet!!!! Egy percet se!!! Mártír anyákra van szükség, önfeláldozókra, főzőkre, mosókra, takarítónőkre... apuci micsinál ezalatt? Nem tetszik látni?....... Nem??? JObb is, tessék csak tovább kiszolgálni és anyáskodni, bizonyára másra nincs meg az adottság... Csá!
    
szosz, 18. 09. 2008 22:33:14 Re:
Kedves "Jupijájé"...vagy talán " Csá" :) Nem tudom valójában hogy is szólíthatnám meg azt az embert,aki sem / felhasználó / nevét, sem e-mail címét nem vállalja...,- erre majd a későbbiekben még visszatérek ! Ám maradjunk a lényegnél : valójában nem tudom kire is , és miért haragszik, cinizmusa kinek is szól?...-talán saját édesanyjára, önmagára , Ildikóra...esetleg rám ?...vagy mindannyiónkra, netalán az egész világra...??? Tudja kedves.....?? én jómagam egy családi vállalkozás fontos láncszeme vagyok,jelentéseket írok,pályázatokat készítek,ügyeket intézek,hivatalokat járok, tárgyalok....mellette természetesen háztartást vezetek,mosok,főzök,takarítok...szabadidőmben pedig a gyermekeimmel vagyok....vagy a "szerelmemnek" a grafológiának élek...grafológusként...ezt is arra használom fel,hogy elakadt-bajbajutott embereknek segítsek és felemeljem,bátorítsam őket!!! És,ha még ezek után is marad időm akkor írással foglalkozom...persze nem ilyen indíttatásból, mint ahogy ezt ön miatt most teszem...de mindenekfölött az első számú elfoglaltságom mégis a Családom!, ezen belül,-kiemelt szerepben a gyermekeim!! Nincs " full-service"...tudják helyüket-szerepüket-feladataikat-lehetőségeiket-határaikat a családon belül! Jóravaló, érzékeny,nemes lelkű,értelmes és csupa-szív gyermekek...mert ezt látták és látják tőlünk mióta közös az Utunk...egyfelé megyünk, egy irányban, közösek az érdekeink, és ez alapot ad és biztosít az egyensúlyhoz... Mögöttem jó néhány x- el, soha, egyetlen pillanatra sem éreztem,hogy Ők engem bármiben korlátoznának, hogy miattuk valamiről is lemaradtam volna az életben...soha nem éreztem az önfeláldozás érzését, számomra ismeretlen....mert amit értük teszek...az a Világ legtermészetesebb dolga...olyan természetes, minthogy lélegzem...nem ettől vagyok, hanem ezért ANYA... ez egy belső adottság...és ha már rendelkezem ezzel...miért ne osztanám szét...számomra ez örök és egyetemes érték... És,ha már a férjeket is belekeverte ebbe az " építőnek" nem nevezhető írásába, akkor annyit csak megosztanék önnel, hogy pont attól tudok " ilyen" anyuka lenni, mert a férjem,-gyermekeim édesapja- támaszként mindenben mellettem áll...enélkül, bevallom,- nem menne...:):):) / Még annyit, a nevének nem vállalása a grafológia tudománya szerint : a felelősségvállalási szint , saját tettei és dolgaiért...a zéróval egyenlő...,- szerintem is/ Üdvözlettel szí.
        
Mónika, 19. 09. 2008 08:35:05 Re: Re:
drága szosz! az ön szintje sem lehet több zérónál, hiszen nem vállalta a nevét. vagy a szosz az a hites neve? az email címemmel mit szeretne? levelezzünk? de nem akarom sértegetni nem emelkedek az ÖN soknullás szintjére. gratulálok, hogy ilyen sokrétű nagybetűs anya vállalkozó kineziológus pszichológus grafológus paratudós miegymás. jó ez a fórum mer végre kiírhatta magából mennyire fontos és szent ember ön míg én ugye pór népség fuj más véleményen vagyok. tessék csak egyirányban menni az én utam másfele vezet. hogy kier haragszom nem tartozik önre. a hosszú levele szerint inkább ön az aki haragszik ez esetben rám hisz már sérteget is. ha önnagysága akkora paratudós tessék megnézni, hogy a tökéletes kép mögött amit lefestett mi van. MÓNIKA a nevem, legyen elég enny, teljesebb név mint a SZOSZ de nem adom meg a címemet kedves SZOSZ, az mostmár titokban marad örökre! :)
            
szosz, 19. 09. 2008 09:43:11 Re: Re: Re:
Kedves Mónika! ...én hihetetlenül jót nevettem bosszankodásán, sértegetésén, de nem hiszem,hogy ilyen hangnemben bármit is meg lehetne beszélni. Tény, hogy sokrétű vagyok, szeretem azokat a tudományokat amik az EMBERREL, annak pszichéjével foglalkozik...ez segít az önismeretben, az önelfogadásban....hogy ezáltal elfogadjak másokat is... Nincsen tökéletes kép, nincsenek hamis illúzióim magamról...csak azt tudom, hogy a tőlem telhető legjobbat akarom a szeretteimnek....ez egyesek mércéje szerint sok...míg mások szerint lehet kevés... Senkit nem szoktam lenézni...és főleg nem szoktam külsőségekből ítélni...de tény,hogy mivel a grafológiát,mint eszközt használom az emberek "mérésére"...tudom,hogy minden pontnak és felkiáltójelnek jelentése és jelentősége van, minden szóhoz tudattalanul érzelmek kapcsolódnak, és határozottan tudom azt is,hogy egy olyan hangvételű írás, -ami az ön tollából született- markáns érzelmi tartalmat hordoz...nekem beszédesebb minden sora, mint általában... Engem legjobban az zavar,hogy 4-5 sorban odavet dolgokat, nem fejti ki mi alatt mit ért,ha olyat írt volna, saját tapasztalatából, amiből én is tanulhatnék, akkor képes vagyok fejet hajtani mások előtt...és nem szégyellek mástól tanulni.... Valóban nem tartozik rám, kire is haragszik...de az érzése kiviláglik...nem baj ez, csak megfelelően kell tudni kezelni... Az,hogy milyen Anya vagyok...a környezetem úgyis tudja...a többi pedig lényegtelen,csak azért írtam bővebben erről, mert előző írásában úgy gondolta....idézem : másra nem futja... De ! sok mindenre futja...például arra is,hogy önnek válaszoljak, és ha nem is gondoltam egy pillanatig sem arra, hogy nekünk levelezni kellene...arra mindenképp' gondoltam,hogy ha kézzelfogható, beazonosítható jelet nem hagyunk magunkról...az már leírtam mit jelent...nálam okosabb emberek megállapítása ez...én legfeljebb csak osztom... Mindezek után...jobban szerettem volna egy valóban tartalmas levelezést folytatni...de úgy látom ez most nem adatik meg....bár hozzáteszem:):) ha ön valóban olyan karakán és határozott lenne, mint ahogy az a pár sora sugallja...akkor már csak azért is le merte volna írni az elérhetőségét....persze lehet ez olyan "kérés" mintha azt mondanánk egy mezei aszatnak...hogy váljon rózsává:):):): mindketten tudjuk....kizárt! Mindenesetre szeretem a titkokat... Üdvözlöm:):) szí.
                
Mónika, a mezei aszat, 19. 09. 2008 10:23:19 Re: Re: Re: Re:
Juuupsz a nagy vitában a sok értékes rózsa közt egymagamban maradtam mezei aszatka..... lehet, hogy nekem nincs is pszichém kedves rózsák, hát nem??? viszlát nem folytatom, tessék csak egymást tovább dicsérgetni szép töviseikkel! csá családdíjas ANYUCIK :)))
Madarász Ildikó, 19. 09. 2008 10:14:47
Soha nem hittem volna, hogy pont ez az írásom fog ellenérzéseket szülni egyesekben. Sajnálom. Pedig mikor írtam (több évvel ezelőtt) végig mosoly volt az arcomon. Lágy dohogásommal semmiképp nem a mártírságomra akartam felhívni a figyelmet, csak egyszerűen egy eseménysort írtam le....ugy gondoltam, vidámnak tetsző hangnemben. Soha, semmit nem teszek kényszerből, mikor anya minőségben üzemelek, az pedig végképp meg sem fogalmazódik bennem, hogy az "igazi" anya látszatát keltsem. Olyan anya vagyok, mint bárki! Hol jó, hol rossz! Hol fáradt, hol szárnyaló! Van hogy szomorú, van, hogy vidám! Utálok vasalni, de tudok rétest sütni! Néha tehetetlen, van, hogy bölcs, és végül van, hogy úgy érzem túl sok, hogy egyedűllétre vágyom, van, hogy elviselhetetlen a csend körülöttem... Ez vagyok én. Sem több, sem kevesebb! Mónika! Szerintem a támadást Ön kezdte, kérem olvassa el figyelmesen az írottakat! Köszönöm, hogy olvasott! Kedves Szoszircsi! Az Ön kedves szavai eltaláltak hozzám. Üdvözlettel: Madarász Ildikó
@


Kapcsolódó cikkek

Gondtalan nyaralást!

Nagy Erika

Ülök a gépem előtt, gondolataimba mélyedve, közben pattog a tűz a kandallóban.

2008.9.24.   


Mosolyogni!

Juhos Katalin

Ilyenkor, mikor beköszönt az ősz, gyakran elgondolkodom a nyár eseményein, a szépen, a szomorún, a csodálatoson, s a hihetetlenen egyaránt.

2008.9.22.   


Prága üres, és nem álmodom!

Bíró Szabolcs

Több, mint nyári élménybeszámoló…

2008.9.16.   


Óma megmondta

Póda Erzsébet

Avagy ne hagyjuk, hogy a férjünk nyáron is agyondolgozza magát...!

2008.9.10.  5   


Ennek is vége

Orbán Viktória

Mármint az idei nyárnak, és jön majd a ködős, esős, szeles, hűvös ősz.

2008.9.4.   


Rémület

Vég Erzsébet

Párom is, én is jól úszunk, de az utóbbi időben nem sokat sportoltunk, így egy kicsit berozsdásodva érkeztünk nyaralásunk színhelyére.

2008.9.4.   

A rovat további cikkei