Az igazság ára

Nagy Erika 2008.4.19. 13:50

Sokarcú világban élünk. Az álarc a porba hull, majd újra felkerül.

A baj az, hogy néha az állarcot jobban szeretik. Színház az egész világ. Sajnos.

A közelmúltban egyik kedves ismerősöm százéves édesanyja mondogatta, hogy ő már nem erre a világra való. Őszintén mondta, legalább annyira, mint mikor unokám a nyakamat átfogva, ragyogó szemekkel mondja, „szeretlek, mama”. A gyermek és a részeg ember mindig igazat mond. Legalább is ezt mondják.

Vannak kegyes hazugságok, és olyan helyzetek, mikor az ember rákényszerül arra, hogy ne mondja ki, amit gondol. Volt úgy, hogy az ismerősöm büszkén, behúzott hassal kérdezte: „Ugye látszik, hogy fogytam?” Erre fürkésző tekintetemmel végigpásztáztam a feje búbjától a lába ujjáig, de bizony nem vettem észre változást. Őszintén megmondtam, hogy hát, izé… Megsértődött. Önbecsapás. Van ettől rosszabb? Talán csak az ámítás hálójából kivezető út.

Vagy hogy lehet kikerülni a választ arra a kérdésre, mikor egy boldog, büszke anyuka azt kérdezi, ugye milyen szép a gyermeke? Legszebb a világon! Pedig mikor belepillantunk a kocsiba, egy csúnyácska kisfiút látunk. Azt mégsem mondhatjuk ki, hogy növésben van, még javulni fog a helyzet, mert ugye tudvalévő, hogy miből lesz a cserebogár…

Az őszinteség a tisztelet jele, mégis vannak helyzetek, mikor pont a tisztelet miatt nem mondjuk ki, amit gondolunk. Hogy ez jó-e vagy rossz? Nem tudom. Sohasem felejtem el, mikor évekkel ezelőtt a sógornőm fia súlyos betegséggel nyomta a kórházi ágyat. Az orvosa kedves ismerősöm volt, őszintén elmondta: semmi remény, napjai vannak csak hátra. Képtelen lettem volna rá, hogy a szalmaszálban is reménykedő anyának megmondjam az igazságot. Azt az igazságot, amit már amúgy is sejtett, azaz megérzett.

Egy valamit nem szeretek, de azt nagyon. Mégpedig azt, ha valaki úgy kezdi a mondókáját, hogy „Lehetek őszinte?“ Ilyenkor mindig az villan át az agyamon: „Na, most fognak palira venni.“ Persze nem mindegy, hogy ki mondja.

Őszintének lenni szép és becsületes dolog, azonban finoman kell bánni az őszinteséggel. Ha egy barát előtt nyílunk meg, azzal nincs baj, de ha egy olyan emberben bízunk, akit nem ismerünk eléggé, visszaélhet az őszinteségünkkel. Sajnos ilyen is van. Egyre több és több…

Őszintén akarok élni

Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.

Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Hogy a jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!

Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.

Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!

Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
(Piramis)