A legélhetőbb fesztivál — hetedszer

Angyal Sándor  2014.6.26. 1:39

A Fishing on Orfű magyar könnyűzenei fesztiválra már áprilisban nem lehetett jegyet váltani.

Ilyen még nem volt. A Fishing on Orfű magyar könnyűzenei fesztiválra már áprilisban nem lehetett jegyet váltani. Mind elfogyott. A fesztivál hetedik évadja ennek alapján a legnagyobb népszerűségnek örvendett, és annak ellenére, hogy sokkal nagyobbnak tűnt a tömeg, mint tavaly, vagy azelőtt, még mindig a legélhetőbb zenei fesztivál, ahol megfordultam.

Az pedig, hogy a jegyek idejekorán elfogytak, nem lehet véletlen, ugyanis tavaly év végén a 2010-ben hatalmas búcsúkoncerttel elköszönő Kispál és a borz bejelentette, három nagykoncertet ad, mégpedig a következő három évben a Fishing on Orfű nulladik napján. Így már érthető, mi volt annak az oka, hogy a nulladik „kispálos” napra szinte pillanatok alatt elkelt az összes belépő. Ebből kifolyólag a fesztivál négynapos bérleteinek is hamar lett gazdája.


Szerencsénkre sajtójegyet igényelve abban a helyzetben volt részünk, hogy megkérdezték, melyik napokra szeretnénk bejutni. Természetesen mind a négyre, a nulladik napot is beleértve, hiszen Lovasiék nagy visszatérését kihagyni nem szabad. A tavalyi órákig tartó sorban állást elkerülve még délelőtt kiváltottam a jegyemet, így kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel érkeztem a Pál Utcai Fiúk koncertjére. Igaz, annak is a végére. Lecsóékat a várva várt Lovasi-banda követte, akik nem sokkal fél tíz után csaptak mind a húrok, mind pedig a közönség közé. A zenekar első három albumjáról pengetett dalokra pedig nem csak a fiatalabb, de az idősebb generáció is kíváncsi volt. Ami persze nem is csoda, ugyanis ezek a szerzemények még a rendszerváltás előtti időkből származnak. Az meg ugye nem tegnap volt. De nem csak a zene volt a főszereplő a színpadon, ugyanis Kispál András pantomimes mutatvánnyal szórakoztatta a közönséget, majd megmutatta Lovasinak, hogyan is kell igazi cigánykereket hányni. S nem úgy, hogy sokat iszunk… Ám a zene az fergeteges volt, és jövőre a Kis Pál és a borz pályafutásának középső időszakát elevenítik majd fel, két év múlva pedig már az új dalok hangzanak fel a színpadon. De az még odébb van...

Az első nap inkább a keményebb zenei stílusok jegyében telt, hiszen Brains, Subscribe, Blond Myself vagy az Amerikából érkezett letlive. ennek élő bizonyítéka. Elegendő mennyiségű fröccsel feltankolva igazi élményt nyújtott a nap utolsó koncertje, a Made in Pécs nagyszínpadon éjjel egykor zúzó Alvin és a mókusok. A punk rock fenegyerekei és „feneleánya” semmit sem változtak az elmúlt években. Az egyszerű dallamok és a sokat mondó dalszövegek még mindig sokakat vonzanak a koncertekre. S itt épp úgy, ahogy a Kispál esetében, „nem csak a húszéveseké a világ”.


A pénteki nap egyértelműen legjobban várt zenekara a Quimby volt, ami most mintha Varga Lívius bandája lett volna, nem pedig Kiss Tibié. Kevés pörgős számuk ellenére mégis nagy élmény volt a magyar könnyűzene kedvelőinek. Bár mintha a fiúk kissé fáradtak lettek volna, ami ugyan betudható az aznapi erős napsütésnek, de persze nem tudhatjuk, hogyan telt a fiúk előző estéje, illetve a napja. Persze az előttük játszó Péterfi Bori is hozta a formáját, szűk bőrnadrágja láttán a kőkemény férfiszívek is sorra megdobbantak. Ja, és persze a koncert sem volt utolsó. Szórakoztat a hölgyemény, bár a zenéje nem nekem való. Ismerősökkel összefutva azt a tippet kaptuk, hallgassuk meg a fesztivál legmagasabb pontján elhelyezkedő Borfalu színpadon este nyolctól játszó Little G Weevil előadását. A kíváncsiság pedig nagy úr, nem kevésbé a szomjúság, hiszen a színpad lábánál húzódó borutca is komoly mágnesként hat a kiszáradt szervezetre. Így hát koncertjáró fröccs-csomaggal felvértezve magunkat (1 liter bor és 1 liter szóda) indultunk a színpad felé, ahonnan már hallani lehetett, hogy egy megduzzadt szájú fekete úriember egy szál gitárral szórja a blues-t a közönségre. Közelebb érve vettük csak észre, hogy a színpadon egy gyér hajkoronájú magyar pasi pengeti a húrokat és – hogy, hogy nem – az ő torkából érkezik a hang is. Az élmény hihetetlen és leírhatatlan volt. Az ember pedig azt hinné, ezt már nem lehet felülmúlni.


Pedig lehet ám, hiszen az utolsó nap mindig odacsap. A történetben szerepel Anna és a Barbies, a kicsi Odett, majd egy Óriás, Budapest hangjai, Frenk, Irsai Olivér és még sokan mások. Odett már nem olyan, mint régen. A haja is más, ami szerintem nem éppen előnyös, hiszen emiatt a tavalyi szexi és fiatalos bája elveszni látszik. És már nem üt annyira – mintha fáradna. Az agyonjátszott slágerekre az emberek még fel-felkapják a fejüket, de ennyi. Tavalyi koncertjére többen voltak kíváncsiak és annak ellenére, hogy a közönség karjaiba vetette magát, nem győzött meg, hogy nagyszínpadra való lenne. (Bocs Odett!) Frenk előadása a Borfaluszínpadon is azért volt érdekes, mert közel volt Irsai Olivér, akiből kellő mennyiséget fogyasztva minden élvezhetőbbé válik. Ugyan Frenk élvezhető volt, bár kissé melankolikus. Majd megérkeztek Budapest hangjai, vagyis a Budapest Voices, akik hosszú beállás után végül belevágtak a lecsóba. Az egy dobosból és 12 énekesből álló csoport magyar zenekarok slágereit adta elő, s a koncert elején kételkedők a végére állva tapsoltak. Most múlik pontosan, De szeretnék és hasonló dallamok csendültek fel. Közben a Tisza Nagysátorban már kezdett a Z.U.P. A számomra ismeretlen banda komoly meglepetés volt. Nem csak a buli volt jó, de (mindig is mondtam), egy dekoratív, jó mozgású, és nem utolsó sorban jó hangú énekesnő sokat lendít egy zenekar karrierjén. Ebben az esetben a recept be is vált.

Mint az már megszokott, az utolsó nap legnagyobb durranása a Kiscsillag volt, akinek a koncertjéről nem hiányozhatott a Fishing on Orfű című szám, ami minden évben alap. A buli pedig milyen lett volna, ha nem fergeteges. A végére pedig nem maradt más, mint a Kutya vacsorája. A nagyszínpad közönsége költöző madár módjára átvándorolt a Made in Pécs színpad elé és várta, mikor érkezik Varga Lívius, akinek lábtörése okán a mikrofon mögé fotelt tettek. A mankókkal érkező zenészt a közönség „Sánta kutya” skandálással fogadta, akinek nem is kellett több, s mint a téli időjárás a madarakat, ő a közönséget küldte el melegebb éghajlatra. Aztán persze a dobok közé csapva hozta a formáját és a fesztivál méltó lezárásaként megcsinálta a bulit.

Így számunkra nem maradt hátra más, mint lefoglalni a szállást a következő Fishingre és árgus szemekkel figyelni, mikor kerülnek fel a bérletek, hogy le ne maradjunk akár egy napról is. Mert ismét vétek lenne elszalasztani Lovasiék Kispálos felállását. Hátha jövőre a cigánykerék is tökéletesen megy majd.

A szerző felvételei

Hozzászólások

@

Küldés