Bezzeg régen! (2)

Póda Csanád  2013.7.24. 3:57

Az első részben megismerkedhettünk az ősember és az ókor szexualitásával, amelyből kiderült...

...hogy a modern prüdéria nem túl megalapozott: régen is szexeltünk, nem is akárhogy! A középkorban azonban szigorúbb szabályok léptek életbe, elsősorban az egyház nyomására.

Középkori erkölcsök – senki nem nyúlt senkihez?

A keresztényi nézetek magát a közösülést nem vallották bűnnek. Az ellentmondásosság a szexhez kapcsolódó élvezet miatt alakult ki. A szex ugyanis, hiszen Isten teremtette, nem elítélendő, HA gyermeknemzésre szolgál. A gyönyör szerzésére irányuló szex – így az orális szex is – komoly következményekkel járt, amennyiben az egyház fülébe jutott a „bűn”. A szexuális pózok közül is csak a misszionárius-póz volt elfogadható, a nő-fölül például büntetendő volt, hiszen szembe ment a klasszikus női-férfi szerepekkel. Amit azonban enyhébben kezeltek, az a védekezés kérdése. Az óvszer (igen, már akkor is létezett, előbb állatok belsőségeiből készült, többször használatos verzió után a szövetből készült kondom is megjelent) használata csupán morális „félrelépés” volt. Az egyház nem ellenezte kimondottan, főleg, hogy elsősorban a betegségek terjedését hivatott visszaszorítani. A házasságon kívüli szex azonban súlyos bűnnek számított, akár halállal is büntették. Ugyanígy a homoszexualitást, amelyet a középkorban is számon tartottak. Állítólag Oroszlánszívű Richárd úgy ismerte meg a feleségét, hogy közben homoszexuális kapcsolatban volt Navarra királyával, VII. Sanchóval, akivel „egy tányérból ettek” „szenvedélyes szerelemben”.

Dildókról (szexuális segédeszköz) is találhatunk feljegyzéseket bőven: egy vers – szabad fordításban lásd alább – például az Itáliából importált eszközök közkedveltségére utal.

„Anglia hölgyei, ti vidámak
A hercegnő kezét csókolók,
Szóljatok, láttátok mit mutatnak,
Egy nemes Itáliait, neve Szenyor Dildó?

Csőcselék pöcsöket szívesen láttak,
Lám, a kapuőr át nem enged most,
Kajánul várt eljövetele alatt
Embertelen véget ért Szenyor Dildó.”

A középkori egyház szerint azonban a Szűz Máriában megtestesült Urat csak a szüzességgel lehetett szolgálni. Ez egy szép ideál volt akkoriban, de kevesen érték el ezt a fajta tökéletességet... Ezért a nők számára lehetővé tették, hogy újra szűzzé váljanak. Még azok a nők is, akik gyermeket szültek – bevallván bűneiket és évekig bűnbánatot gyakorolva, majd hátralevő életüket kolostorban töltve – bűnbocsánatot nyerhettek. Az erényöv azonban egyes források szerint nem a középkor szülötte, csak a 19. században jelent meg. Mások szerint a 14. századból, Itáliából származik – bár nincs hiteles bizonyíték rá, hogy a 15. század előtt létezett volna.

A középkorban virágzott a prostitúció. Egy időben még az egyház is támogatta, mint szükséges rosszat, amely visszatartotta a házasságtörések és a homoszexualitás globális elharapózását, bármennyire is viccesen hangzik. A prostituáltak akár anonimitásba is burkolózhattak, de szakmájuk tisztességesnek és becsületesnek számított. Avignonban egyenesen egyházi bordélyház is létezett: az itt dolgozó nők szabad idejüket a hit gyakorlásával töltötték.

A szex később sem tűnt el az emberek életéből, az 1668-as The School of Venus című könyv is nyíltan beszél a szexről, és később is találhatunk részletes feljegyzéseket az ember szexuális megnyilatkozásairól. És bár egyeseknek meglepő lehet, nem csak a modern reklámipar használja a testiséget az eladások növelésére. Már 50-100 évvel ezelőttről is találhatunk meztelen, vagy hiányosan öltözött nőkkel/férfiakkal díszített plakátokat.

Bármennyire is szeretünk tetszelegni az erkölcscsősz szerepében: szex mindig volt, van és lesz is. A kérdés csupán annyi, hogy megpróbálunk-e fölös energiákat ölni abba, hogy elhitessük, bűnös dologról van szó, amit kerülni kell. Vagy kellő felvilágosítással segítjük elő a felelősségteljes és örömet okozó szexualitást.

Hozzászólások

@

Küldés