Fékezz és élj tartalmasabb életet!

Halász Kata  2011.6.14. 4:57

A ma embere folyamatos rohanásban él, attól tart, ha nem elég gyors, valamiről lemarad...

...az a vágya, hogy az élbolyba tartozzon, nem szeretne sereghajtó lenni. Ezért egyre gyorsabb autót vásárol, egyre okosabb telefont használ, expressz szolgáltatásokat vesz igénybe, hogy így spóroljon az idejével, amiből paradox módon egyre kevesebb és levesebb van. Vajon a lassítás az egyedüli megoldás? A lassúbb élet egyenlő a minőségi élettel? A felgyorsult világ tényleg az egészségünk és emberi kapcsolataink rovására megy?

Fast life

Hajnalok hajnalán kelsz, hogy szalonképes embert varázsolj magadból, aztán reggelit készítesz, ebédet pakolsz. Miközben elviszed a gyereket az iskolába, a délelőtti mítingen pörög az agyad, a munkahelyen is a maximumod nyújtod (nem tehetsz mást), hazafelé ügyintézés (bank, posta, orvos stb.), bevásárlás, gyerek (szülői értekezlet, különórák, házi feladat), otthon házimunka, főzés és éjfélre hullaként dőlsz az ágyba. Másnap pedig kezdődik minden elölről.

Hogyan csinálták elődeink? Mosógép, internet, telefon nélkül?

Neves szociológusok szerint a modern ember életének egyik megkeserítője az a kényszer, hogy mindig elérhető akar lenni, aminek az a célja, hogy ne maradjon le semmiről. Mobiltelefon, e-mail, sms, chat – a kommunikáció leggyakrabban használt módjai, miközben elveszik a személyes, szemtől szembeni érintkezés, nem beszélve a szabadidő szentségéről, amikor nem csörög a telefon, nem kell levelekre válaszolni vagy ügyeket intézni.

A másik fő vonása a „fast life”-nak a türelmetlenség. Ki ne bosszankodott volna már amiatt, ha a kelleténél kicsit többet kellett várnia a pénztár előtt? Ki ne hajította volna már ki a számítógépet az iroda ablakán, mert a megszokottnál tovább tartott egy oldal megnyitása? Pedig csak pár másodpercről van szó és hajlamos vagyunk úgy tenni, mintha az életünk múlna azon az egy-két percen. Annyira gyors sebességgel száguld az életünk, hogy az a pár szemhunyásnyi kiesés is abnormálisnak számít. Nem akarunk semmire sem várni, mert úgy érezzük, minden várakozással töltött perc haszontalan és felesleges. A száguldás függői lettünk, mert nem szeretnénk semmiről sem lemaradni, ezért rossz érzéssel tölt el, ha valami oknál fogva le kell vennünk a lábunkat a gázpedálról. Már nem érdekel, hogy csak az elmosódott tájat látjuk, hogy nem éles a kép, hogy nem tudunk gyönyörködni a részletekben, mert képtelenek vagyunk megállni és élvezni a pillanatot. A jövőben élünk, azt tervezzük, mi lesz holnap és a jövő héten, szoros beosztás szerint létezünk, hogy mindenre jusson időnk. Közben pedig semmire sem jut. Emlékszünk még arra, amikor egy könyvvel az ölünkben heverésztünk és magával ragadt a hangulat? Emlékszünk még arra, amikor az ablak előtt ültünk kézen fogva és vártuk, mikor bukik le a nap? Nem?

Slow life

A slow life, vagyis lassú élet követői a szabadon választott lassítást propagálják. Úgy vélik, ez a hatékony módja a stresszmentesebb, tartalmasabb, minőségibb életnek. Ez természetesen sok lemondással jár, hiszen nem egyszerű feladni az idő pénz szemléletet. A kritikusok azt gondolják, hogy ez a ló másik oldala, pedig a slow life hívei az egyensúly elérésére törekednek vagyis arra, hogy csináljunk kevesebbet, lassabban, de az minőségi legyen.
A mozgalom eredetileg a gyorséttermek terjedése ellen jött létre, a fast food helyett a helyben készült, természetes alapanyagú élelmiszereket támogatja. Magyarországon a Komótos Étkezés a hazai kistermelőket és a magyar hagyományokat igyekszik népszerűsíteni. A helyi sajátosságok védelmére épülő mozgalom aztán kiterjedt az élet szinte minden területére, így létezik slow média, ami a tévé-, számítógép- és telefonmentességet támogatja. A slow design és slow art pedig a helyi igényeknek megfelelő tervezésre helyezi a hangsúlyt.
A követők szerint a slow life esetében nem a cél elérése a fontos, hanem az odáig vezető út. Sokan úgy látják, hogy képtelenség kiszállni a mókuskerékből és a slow life a módosak vagy a nyugdíjasok luxusa, pedig minden csak akarat és elhatározás kérdése. Hiszen mindenki számára napi 24 óra áll a rendelkezésére, amivel maga gazdálkodik. Nem teljes változtatásról van szó, hanem csupán lassításról, hogy a szabadidő valóban élvezhető legyen, hogy egy könyvet az olvasás öröméért vegyünk a kezünkbe, egy filmet a kikapcsolódás miatt nézzünk meg és ne azért, mert a társadalmi összgondolkodás szerint illik elolvasni, megnézni azt.

Ma már egyre több követője van a mozgalomnak, léteznek lassú városok, ahol a lakók tudatosabban élnek, helyben termelik meg az ételeket és ápolják, gondozzák saját környezetüket. Mindez nem egy múló hóbort tehát, hiszen ki ne szeretne szép, rendezett és nyugodt körülmények között élni? A slow life hívei kevésbé mozgalmas életet élnek, de látják a színeket, érzik az illatokat, élvezik az ízeket.

Foto2: Lelkes Edmund

Hozzászólások

@

Küldés