Fodrásznak születtem

Póda Erzsébet  2022.9.19. 14:39

Fennállásának 20. évfordulóját tartotta a dunaszerdahelyi Linda Hair Salon, melynek tulajdonosa Horváth Linda.

Képekből, vésetekből, szobrokról maradt ránk, hogy az elődeink számára is rendkívül fontos volt a hajviselet. Mindig is nagy hangsúlyt és gondolt fektettek ősanyáink, anyáink a hajápolásra, a frizurájukra. Természetesen nincs ezzel másként a ma embere/asszonya/lánya sem. S vannak fodrászatok, melyek valamilyen oknál fogva mindig sikeresebbek, mint a társaik. Valószínűleg egyéni titka lehet mindegyiknek, mint ahogy a dunaszerdahelyi Linda Hair Salonnak is, melynek tulajdonosa és vezetője Horváth Linda.

Horváth Linda a születésnapi tortával

A fodrászat a közelmúltban ünnepelte húszéves évfordulóját, aminek alkalmából nyílt nappal kedveskedett a vendégeinek. Az állófogadáson és a táncesten kívül még egy külön programponttal is készült a házigazda, mégpedig egy író-olvasó találkozóval: Makki Lajos, azaz Ludovic Maquet dedikálta a közelmúltban megjelent könyvét, melynek címe: Ludo – Egy hontalan idegenlégiós.

A születésnapi parti kapcsán Horváth Lindát a munkájáról, sikere titkáról faggattam: – Talán fodrásznak születni kell. Édesanyám elmondása szerint négyéves voltam, amikor kijelentettem, hogy én fodrásznő leszek – mesélte Linda. – Általános iskolás koromban az egyik ismerős megengedte, hogy szabóollóval megnyírjam, és az eredmény nem is lett olyan rossz. Innen már nyilvánvaló volt, hogy fodrásziskolába megyek. Szakmai érettségit is végeztem, és pedagógiai továbbképzésen is részt vettem. Hogy mi lehet a titok? Elsősorban nagyon kell szeretni az embereket, másodsorban nagyon kell szeretni a munkánkat, harmadsorban állandóan szinten kell tartanunk a kreativitásunkat. Jó, ha az ember céltudatos. Én mindig sokat dolgoztam a kitűzött céljaimért, sosem adtam fel. Szókimondó, őszinte természetű vagyok. A vendégeim többségével nagyon régóta ismerjük egymást, szinte családtagként viselkedünk egymással. Azt szoktam mondani, hogy az én fodrászatom az a hely, ahol mindent szabad: lehet sírni, nevetni, panaszkodni, enni, inni, kikapcsolódni… Van, akinek jólesik, ha elmondhatja, örömét-bánatát, van, akinek szüksége van visszajelzésre, van, akit éppen békén kell hagyni. Mindig figyelek arra, kinek mire van éppen szüksége. A munkám a mindenem, sosem fáradok el, akkor vagyok boldog, ha dolgozhatok. Amikor megszületett a lányom, Jázmin, természetesen visszavettem a tempóból, megváltozott a fontossági sorrend, de mindent igyekszem a helyén kezelni. Amikor a tizenöt éves fennállásunkat tartottuk, már akkor elhatároztam, hogy ha úgy alakul, a húszast is megünnepeljük. Azt gondolom, aki megbízik bennem, megérdemli, hogy viszonozzam számára ezt a bizalmat. Ezúttal egy kis meglepetéssel is szerettem volna kedveskedni, és mivel a nők szeretik a férfiakat, így meghívtam Lajost (aki a párom gyerekkori barátja) a könyvével. A vendégeim közül más többen is olvasták a regényét, úgyhogy a dedikálás során néhányan egész hosszan elbeszélgettek vele. A jóhangulatú találkozón 70-80 ember vett részt, és éjfélig nagyszerű hangulat uralkodott.




Horváth Linda és kollégája










Makki Lajos alias Ludovic Maquet (balról) dedikálja a könyvét

Hozzászólások

@

Küldés