Folyamat és motiváció

Huszár Ágnes  2013.1.30. 5:20

Erőss Zsolt hegymászó a dunaszerdahelyi közönség előtt.

Erőss Zsolt, az ismert magyar hegymászó a Vándorláss Polgári Társulás vendégeként nemrég előadást tartott Dunaszerdahelyen.

Egész este az elhangzottakon gondolkodtam, és azt álmodtam, hogy egy erdélyi nyári túrán veszek részt Zsolt vezetésével. Ez az álom ugyan álom marad, de biztos, hogy tavasszal majd barangolok egyet a természetben.

A hegymászó az életéről mesélt a közönségnek, képeket, videókat vetített az eddigi útjairól. Olyan alapvető, minden emberi tevékenységre jellemző dolgokról is mesélt, amit feltétlenül hallania kellene mindenkinek egyszer az életében.

Ez a derűs ember Erdély hegyei között, a Gyergyóban nőtt fel, ott kezdte el a hegymászást, az első komoly túrája pedig a Kaukázusban volt. Amikor az 1990-es években kitágult a világ a számára, fokozatosan meghódította Európa és Ázsia legmagasabb hegycsúcsait. A Himalája Csomolungma hegyét 2002-ben mászta meg először, vagyis a magyarok közül elsőként jutott fel a világ csúcsára. Amikor az előadáson erről mesélt, azt is elmondta: a Himalája legmagasabb csúcsán eszmélt rá, hogy ez az eredmény – a tény, hogy egy magyar eljutott 8848 méter magasra, és kitűzte a magyar zászlót a Föld legmagasabb pontján – nemcsak a saját legnagyobb eredménye, hanem a magyar nemzeti összetartozás jelképe is.

Erőss Zsolt egy közönségkérdés után azt is megosztotta velünk, milyen a világ csúcsa. Elmondása szerint mindössze két-három ülőhelynyi méretű terület, ahol összeér a déli és az északi hegygerinc, és ahol akár tumultus is kialakulhat. Amikor felért a hegycsúcsra, bizony meg kellett várnia a többi hegymászót, akik szintén fényképezkedtek, videóztak a Csomolungmán. Csak ezután tűzhette ki a magyar zászlót, és készíthetett felvételeket magáról és a világ csúcsáról.

Az érdekfeszítő előadás során többször elhangzott két nagyon fontos kifejezés. Az egyik a motiváció, ami a legfontosabb hajtóereje volt az összes, szinte emberfeletti képességet és komoly technikai felkészültséget is igénylő hegymászásának. Minden útja szervezésekor és megvalósításakor, a legnehezebb körülmények között is nagyon motiváltnak érezte magát. A másik kifejezés a folyamat. Zsolt elmondta, minden dologra folyamatként tekintett: a hegymászást, az 5000 méter feletti magaslathoz való akklimatizálódást, sőt még a balesetéből való felépülést és a rehabilitációt is egy hosszú, valahonnan valahova eljuttató folyamatként élte meg.

Erőss Zsolt egy komoly balesetet szenvedett el 2010-ben, amikor egy szilveszteri, tátrai hegymászás alkalmával mindkét lába eltört. Az egyik lábát térd alatt amputálni kellett, és ma műlábbal éli az életét. Hihetetlen módon, két hónap alatt felépült, és a baleset után kilenc hónappal már újra a Himalájában mászta a hegygerinceket. A rehabilitáció során úgy gondolta, vissza kell kapnia a baleset előtti életszínvonalát, amihez a hegymászás is hozzátartozott. Az erős motivációval és különleges fiziológiai adottságokkal rendelkező hegymászót az orvosok is kedvelték, és támogatták abban, hogy először a rehabilitáció részeként, majd később már az élete természetes részeként végezze a hegymászást műlábbal.

És hogy még mi motiválta Zsoltot a két hónapos rehabilitációja során? Az erős, támogató családi háttér, a szintén hegymászó feleség, és az akkor alig egyéves, járni tanuló kisgyermeke – aki bizony versenyhelyzetet teremtett az apukája számára a járnitanulásban. Az előadás során a hegymászó lányokról is szó esett, akikkel Zsolt együtt hódította a Himaláját, és akik között a felesége is legyőzte a Csomolungma egy részét. A lányok bizony nem szerették a nagy hideget, de ők is derekasan kitettek magukért.

Az élet dolgaival és a mai világgal kapcsolatban Erőss Zsolt úgy látja, hogy az életben maradásért folyó küzdelmen már rég túllépett a mai civilizáció, és a hegymászást a kultúra, a társadalmi élet részeként hozta létre. Az értékek és javak harácsolása nem lehet valódi célja egy emberi életnek. Ezért keresi ő is – mint sokan mások – a kihívásokat. Az embernek el kell döntenie, hogy a kihívásokat vagy a kényelmet választja. Mondanom sem kell, hogy a természetjárás és a hegymászás adta kihívások jelentik a legismertebb és legsikeresebb magyar hegymászó életformáját. A természetjárás ugyanis életforma, amely a mai elkényelmesedett világnak lehetőséget nyújt arra, hogy visszatérjen a természetbe, és újra megismerje annak értékeit.

Szívből kívánom, hogy a vidám Erőss Zsolt sokáig megtalálja a maga életének kihívásait, és az ő példáját követve sokan visszatérjenek – ha nem is a Himalájába, de – a természetbe egy-egy túra erejéig.

Hozzászólások

@

Küldés