Hányadik gyerekként születtünk?

Timár Tímea  2023.1.20. 3:00

Az élet egy örökös körforgás: magatartásunkat a megszokott családi minták és értékek is meghatározzák.

Általában úgy közeledünk embertársaink felé, ahogyan azt a családi fészekben megtanultuk. Egyáltalán nem mindegy, hogy hányadik gyerekként jöttünk a világra, hiszen ez határozza meg személyiségünket, életcélunkat, párkapcsolatainkat és problémamegoldó készségünket.

Vizsgáljuk meg, hogy melyek azok az általános viselkedési formák amelyek leginkább jellemeznek bennünket! Persze nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy kivételek mindig is voltak és lesznek, mióta világ a világ.


A vezető

Az uralkodó cím az elsőszülött gyermeket illeti, mivel eleinte egyedül van és a szülők számára új a helyzet. Rengeteg figyelem és odaadó gondoskodás jut neki mindaddig, amíg egy új tesó születése le nem taszítja őt a „trónról”. Mint elsőszülött, példaként szolgál a kisebbek számára, szellemi teljesítménye nagyszerű, az IQ-szintje általában kiváló, a legjobb.
Remek vezetői ambíciókat képes elsajátítani az évek során, hiszen sokszor neki kell felelősséget vállalnia a kicsikért, néha ő „pótolja” a szülők szerepét. Továbbá komoly, rendszerezett, és könnyen képes alkalmazkodni az élet váratlan kihívásaival szemben.

A lázadó

Középső gyermekként élni nem egyszerű feladat, állítják sokan. Hogy miért? Míg a nagy gyermek könnyen válik sikeressé, a kicsiért pedig mindenki rajong, addig a középső gyermekre irányul a legkevesebb figyelem. Ennek következtében gyakran előfordul, hogy lázadás által próbál beférkőzni a középpontba, nagy családi kalamajkát okozva. A kevés figyelem miatt kissé zárkózottabbá válik, keveset árul el érzéseiről, azok számára képes igazán megnyílni, akikről látja, hogy igazán érdekli.
Azonban pozitív hatás is megfigyelhető, hiszen remek szociális készséggel rendelkezik, rengeteg barátja van. Hamar megtanulja a kompromisszumkötés művészetét, valamint határozott elképzeléseit rendszerint valóra is váltja, kerüljön bármibe.

A merész

A legkisebb jövevény, a család kicsi kincse, akinek minden lépését árgus szemek kísérik, aki akkor is reflektorfényben tündököl, ha semmit nem tesz érte. Ez leginkább az idősödő szülőknél mutatkozik meg, hiszen egyfajta „jutalomként” élik meg a nevelését. Az ilyen gyermekek elragadóak, bájosak, jól érzik magukat a bőrükben, lazák, kevés bennük az ambíció, hiszen testvéreikhez képest nem igazán kellett harcolniuk.
Mivel gyermekkorukban rengeteg szeretet árasztotta el őket, így felnőttként is nagy marad a szeretetigényük és a pozitív visszajelzések elengedhetetlen feltételként szolgálnak a boldogságuk kiteljesedésében.


A harcosok

Bár ikernek lenni csodálatos és felemelő érzés, azáltal, hogy valakihez oly szoros kötelék fűz, azonban ők azok kiknek a legtöbbet kell küzdeniük személyiségük egyediségének a fenntartásáért. Ők azok akiket a szülők nem különböztetnek meg, hiszen születésük pillanatától egyenrangú szerepet töltenek be a család életében.

És végül

Az egykék – akár a legkisebb gyermekek, szeretnek a figyelem középpontjában lenni és nagy szükségük van a törődésre meg a szeretetre. Abban a megtiszteltetésben lehet részük, hogy a szülők figyelme csakis rájuk irányul. Ennek következtében néha kényeskedőkké válnak és a visszautasítás valóságos rémálom a számukra.

Tartozzunk bármelyik csoportba is, ne feledjük, hogy a sorsunkat mi magunk irányítjuk! Életünk alakulása, legyen az akár pozitív vagy negatív hatású, a saját döntéseink következményeként történik meg!

Hozzászólások

@

Küldés