Shoppingol a világ

Kabók Zita  2007.9.30. 10:11

A férfi és a nő vásárlási szokások között csupán egyetlen különbség van.

A férfi akkor vásárol, ha szüksége van valamire, a nő akkor (is), ha nincs.

Nekünk, nőknek, a vásárlás többet jelent, mint a férfiaknak, hiszen imádunk öltözködni. Egy jó shoppingolásra mindig akad alkalom, elég csak meglátni egy álomdarabot – ezzel egy időben számunkra még a külvilág is megszűnik. A kreditkártyák világában még egy üresen tátongó pénztárca sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy megvegyük a kiszemelt, gyönyörű, csillogó, mélyen kivágott, vagy éppen szolid ruhadarabot. Még fel sem próbáltuk, de gondolatban már a leskelődő férfitekintetek előtt képzeljük magunkat, ahogyan ringatózó csípővel kacérkodunk előttük. Esetleg hasonlítgatjuk a darabot a kolleganőnk legújabb kosztümjéhez, barátnőnk farmernadrágjához.

Bizony, több tényező is befolyásol bennünket a pénzköltésre. Azonban, ha ezeket tudatosítjuk, nem kell attól félnünk, hogy adósságokba fulladunk.

A vásárlás nemcsak azt a célt szolgálja, hogy megvegyük a szükségleti cikkeket és hazamenjünk. A vásárlás szórakozás, és szociális tevékenység. Olyan, mint egy kísérlet. A kutatások azt mutatják, hogy az első darab megvásárlását csak a harmadik órában ejtjük meg. Éppen ezért a bevásárlóközpontok úgy vannak kialakítva, hogy legalább annyi ideig ott tartsák a közönséget. Az épület kialakítása, megfelelő zene és sokszor még az illatok is közrejátszanak abban, hogy marasztaljanak bennünket.

A médiának is nagy szerepe van a vásárlási szokások kialakításában. Olyan elemeket mutat, melyek a „jólétet” szimbolizálják, ez azonban sokszor távol áll a valóságtól. Ezek a képek mély hatással vannak ránk, és arra ösztönöznek, hogy sikeresnek lássuk önmagunkat. A legtöbb embert ez az idealizált, fiktív személy képe ösztönzi bizonyos termékek megvásárlására.

A társadalmi elvárások is óriási hatással bírnak ránk. Másképp kezelnek bennünket, ha a bankba méregdrága öltönyben, márkás karórát viselve megyünk kölcsönt kérni, mint ha mondjuk joggingban lépnénk be. Az egyik ismerősöm pár héttel ezelőtt vett magának egy 600 fontos karórát. Az ékszerboltba viszont a kőműves munkaruhájában ment. Amikor felpróbálta a karórát, a biztonsági őr mellé ugrott, mert azt hitte, hogy el akarja lopni. Miután megvette az órát, az eladók elnézést kértek tőle. Ez is bizonyítja, sajnos nem mindegy, hogy miben jelenünk meg bizonyos helyeken, mert a külvilág azt, hogy sikeresek vagyunk-e, az öltözetünk alapján ítéli meg. Ezért van az, hogy sokszor olyan dolgokat szeretnénk vásárolni, vagy vásárolunk, melyek gazdagabbnak, tehetősebbnek mutatnak bennünket.

A kreditkártyák sem könnyítik meg a helyzetünket, és nem védenek meg bennünket a pénzköltéstől. Angliában és Amerikában ugyanis szinte mindegyik áruházban egy pillanat alatt kreditkártyát nyithatunk, mellyel azonnal több száz fontért vásárolhatunk kedvezménnyel. Egy angol átlagembernek 4-5 kreditkártyája van, és legalább háromfajta kölcsönt törleszt. Az, hogy én a kreditkártyámat csak azért használom, mert más fizetőeszközt nem fogadnak el, itt senki sem hiszi el. Az angolok először költenek, aztán fáj a fejük a visszafizetés miatt.

Ha odafigyelünk, hogy mit is vásárolunk és mikor, megelőzhetjük a túlköltekezést. Ha nincs szükségünk semmire, ne menjünk be olyan boltba, amelyről tudjuk, hogy onnan nem fogunk üres kézzel távozni! Mindig írjunk vásárlólistát, és csak azokat a termékeket vegyük meg, amelyeket feljegyeztünk. Legyünk tudatában annak, hogy mennyit keresünk, és mennyit költhetünk. Tudjunk nemet mondani. Csak olyan ruhadarabot vegyünk meg, amelyet tényleg viselni fogunk. Sok nő rengeteg olyan ruhát halmoz fel, amelyet aztán sohasem visel.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés